Mennydörgés

Tizenegyedik Fejezet

Matteo Rodriquez

- Mond Hulio! -szóltam a szőke férfinak, s leültem az iroda asztalomhoz. - Nem akarok beleszólni Matteo, de Reyes-el kötöttetek egy megállapodást! Ha átadod a nőt, akkor békén hagy minket! -hirtelen feltört az az emlék.

- Hello Matteo! -köszönt az idős férfi és helyet foglalt az irodám foteljében. - Üdvözöllek Nicolas! Minek köszönhetem a látogatásod? -egyik legfőbb ellenségem ült velem szemben. - Ajánlok egy alkut Rodriquez! -mondta, s kíváncsian felhúztam a szemöldököm. - Tudod van egy lányom, Rocio Lopez! Régen nem láttam már, az anyja Maria fél éve hunyt el. Szeretnélek megkérni, hogy keresd meg és hozd el nekem a békéért cserébe! -a táskájából egy dokumentumot adott a kezembe, majd egy szerződést. Az a nő aktája volt előttem, akit már fél éve figyeltetek és óvok. - Legyen. -sóhajtottam, majd aláírtam a szerződést. Ez a nő gyönyörű, az apjára hasonlít. Az anyja szép idomait és arcát örökölte, míg apjától a sötét haját, szemét és bőre árnyalatát. Akkor a maffia érdekeit néztem.

- Tudom Hulio! De azt is tudom, hogy ehhez neked semmi közöd! -kiáltottam a férfira, s a kezemben lévő whisky-s poharat a falhoz vágtam. - Azt ne mond, hogy beleszerettél Reyes lányába! -nem feleltem, csak meredtem magam elé. Hulio vette a lapot. - A nagy Matteo Rodriquez-t egy törékeny fruska megtörte! -a szavai felvitték bennem a pumpát. - Neked, hogy van jogod a szádra venni? -megfogtam a gallérját és bevertem neki egyet. - Ha még egyszer szádra mered venni, követed az öcsédet! -morogtam az arcába, s Hulio vérző orral dühösen vágta be maga után az irodám ajtaját.

Rocio Lopez

Miután Hulio elviharzott vettem a bátorságot és kopogtam Matteo irodája ajtaján. - Húzz a picsába! -halottam az ajtó túloldaláról. - Au. -nyitottam be, s megláttam Matteo gondterhelt arcát. - Ne haragudj. -mondta, majd leült a székébe. Sóhajtott, s én oda sétáltam hozzá. - Mi a baj? -kérdeztem és mellé sétáltam. - Semmi komoly. -felelte és egy halvány mosolyt húzott az arcára. - Kiabálást hallottam és Hulio orra be volt törve! Szerintem azért kicsit komoly a dolog. -mondtam, s a férfi az ölébe húzott. Ezzel a lépésével eléggé zavarba hozott.

- Az apádról van szó. -sóhajtotta, s a hátamat kezdte simogatni. - Keres. Azon csodálkoztam, hogy Manolo nem ismert fel. -én felhúztam a szemöldököm.
- Manolo a bátyád, ő volt ott tegnap este. -mondta, szóval van testvérem is. - Mit tudsz az apámról? -kérdeztem. - Az apád egy kegyetlen, szívtelen ember. Nem ismer kegyelmet és amit akar azt megszerzi magának bármi áron. -őszintén szólva kicsit megijedtem. Ha keres és mindig megkapja azt, amit akar, akkor értem is el fog jönni. - Hé. -hangja lágy volt, látta, hogy egy könnycsepp lefolyik az arcomon. - Nem engedem, hogy el vigyen! -fogta két keze közé az arcomat. - Az életem árán is megvédelek! -hüvelyk ujjával letörölte a kósza könnycseppet és egy puszit adott az arcomra.

Matteo és én az autóban ültünk, s a szomszéd város felé tartottunk. Nem árulta el hová visz, azt mondta meglepetés. A rádióban az egyik kedvenc számom szólt. Because Of You. Feljebb vettem a hangot és énekelni kezdtem.

Now we high as the way we cruising on
High like I, like Mercury
Why do I mention the solar system?
'Cause, you in my soul and system
And we gon' take her home with this one
I got something that you gon' like
You got something that I can't fight
We got something that we both gon' ride
And I know this much is true
Baby, you have become my addiction
I'm so strung out on you
I can barely move but I like it

Matteo mosolyogva figyelte, ahogy énekelek. A szöveg pár sora hasonló volt hozzánk. Eleinte, olyan felhős volt a kapcsolatunk, de a bál estélyén minden megváltozott. Olyan oldalát láttam, amit nem is gondoltam volna, hogy létezik, szerethető és békés.