Mennydörgés

Tizenkilencedik fejezet

Manolo Reyes

Miután hazaértünk Rocio a szobájába ment pihenni. Én apám irodája felé vettem az irányt, el kell mondanom neki, hogy mi történt tegnap. Éppen akkor jött ki az irodájából, amikor én a folyosóra léptem. Meglátott és egyből nagy mosoly terült szét az arcán. - Manolo! Édes fiam! -apa odalépett hozzám és megölelt. - A húgod merre van? -kérdezte, majd az irodája ajtaját kinyitotta előttem. - Pihen. Pont róla akartam beszélni. -mondtam, s apa a székébe ült. - Rocio folyamatosan egy férfiról álmodik, meg hallja a hangját. -kezdtem bele és apa érdeklődve húzta fel a szemöldökét. - Tegnap majdnem az egész csapat a levegőbe repült miatta, mert meglátta Rodriquez-t. A gépen beszéltem Luca-val és elmondta, hogy Ro minden este vele álmodik és hallja a hangját. -fejeztem be a történetet.

- Kezdenek visszatérni az emlékei! Ami nekünk nagyon nem jó! -mondta és kinyitott egy szekrényt. Levett a polcról egy gyógyszeres dobozt és kivett belőle egy szemet. Elem rakta, majd ezt mondta
- Keverd bele az italába! Holnapra már a nevére sem fog emlékezni! - mondta. - Apa nem csinálhatjuk ezt örökké! -szóltam és a gyógyszerrel szemeztem.
- Tudom, nem is fogjuk! Ha Rodriquez halott, már nem lesz rá szükség! -mondta és elém tolta a gyógyszert. - Neki kell megölnie? -kérdeztem és a gyógyszerét a zsebembe tettem. - Igen. Akkor miénk lesz Szicília! Rocio kapja meg Szicíliát, te pedig Riot, ha én visszavonultam. -magyarázta, tudom, hogy nem helyes, amit teszünk. De ez a család jövője.

Rocio Reyes

Éppen Dhalia-val voltam, egy esküvői ruha szalonban próbálgatott ruhákat. Az esküvő már mindjárt itt van és ő teljesen ki van borulva, hogy még nincs ruhája. Mindenféleképpen vörös ruhát szeretett volna. - Na milyen? -lépett ki egy egy földig érő, testre simuló ruhában. - Nagyon szép. -mondtam, Dhalia-nak a vörös szín nagyon jól állt, főleg haja miatt. Irigyeltem is érte, hogy egy ilyen vadító szín ennyire jól áll neki. Miután kifizette a ruhát beültünk a kocsiba, s elindultunk hozzá.

Matteo Rodriquez

A kórházban voltam Erica-hoz jöttem, aki már 2 hete kómában van. Fabio is bent volt nála, elképesztő volt így látni az egyik legjobb emberem. - Hogy van? -kérdeztem Fabio-t, aki minden nap bent van nála.
- Az orvosok szerint az állapota nem javult, nem tudják mikor ébred fel. -felelte és bele kortyolt a kávéjába. - Teljesen át mosták az agyát! Nem láttad, hogy nézett rám Fabio. Mint egy idegenre! -mondtam, mire a férfi fel sóhajtott. - Mit akarsz tenni? -kérdezte. - Valahogy vissza kell hoznom őt! Domenico esküvője 2 hét múlva lesz Rióban. Meghívott, valószínű Rocio is ott lesz.