Mennydörgés

Hetedik Fejezet

Mindent jól elterveztem, addig maradok, amíg Erica meg nem tanít pár dologra, utána eltűnök innen.
Ma kezdjük a gyakorlást, egyszerű dolgokkal kezdünk a lábam miatt. A védekezés lesz az első lecke. - Mindig legyél résen! Nem szabad elbambulnod! Bármikor rád lőhetnek! -mondta és elővett egy hegyes végű botot. Elkezdte forgatni, majd a hegyes részével felém kezdett sétálni. Elhajoltam a penge elől. - Szép! -mondta a barátnőm, majd a tompa végével kibuktatott. - Mint mondtam, figyelned kell! -ismételte el az első mondatát.

Erica teljesen kifullasztott, ő azt mondta ez csak a védekezés. Másnap a fegyver használattal folytattuk. Még sosem volt igazi fegyver a kezembe. Amikor kihúzta őket mondta, hogy válasszak. Dobócsillagot választottam amiből 5 darab volt, hozzá pedig egy pisztolyt. Először a dobócsillagot dobáltam a céltáblákra. Andres és Erica mosolyogva figyelték, hogy a csillag első dobásomra a tábla közepébe áll.

A második dobás nem sikerült, ahogy a harmadik sem és az őket követő vagy 20 millió. Idegességemben akartam eldobni, amikor valaki lágyan megfogta a kezem. Morogva néztem az illetőre, amikor szembesültem vele, hogy ki az. Ő volt az, most nem azt az állatot láttam, aki 1 hete megkínoztatott. A kék szemei csillogtak és egy halvány mosoly bujkált a szája sarkában.

Mögém lépett, de a kezemet nem engedte el. - A lényeg, hogy ne görcsölj rá. -mondta halkan a fülem mellett, amitől kirázott a hideg. - Csak hagyd, hogy megtörténjen. -suttogta, majd elengedte a kezem, s eldobtam a csillagot. Nem sikerült. Nagyot sóhajtottam és felnéztem a mellettem álló férfira. Andres összeszedte a csillagokat és a kezembe adta őket. - Feszengsz. -mondta Matteo. Oh tényleg? Két centire vagy az arcomtól, hogy ne feszengnék? Gondoltam magamban.

- Kezed legyen laza, ne markold nagyon mert elvágja a tenyered. -magyarázta és felemelte a kezem. Hátra húzta, s mondta, hogy dobjam el. Úgy tettem, ahogy mondta, a csillag keresztül repült a táblán. Matteo büszkén elmosolyodott, s én nagy örömömben a nyakába ugrottam. Hirtelen történt, a boldogságtól. Amint megéreztem tenyerét a derekamon, s realizálódott bennem, hogy mégis mit csinálok, azonnal eltávolodtam tőle és ott hagytam őket.

Az udvarra mentem, hogy friss levegőt szívjak. Mégis mi a francot művelek? Annak az ember ölelésében voltam, aki megkínoztatott, aki bántott és teljesen tönkretette a testemről alkotott képet. Az emlékre a szemem könnybe lábadt, s éreztem, ahogy az egymást követő könnycseppek végig folynak az arcomon. A térdemre rogytam és hangosan zokogni kezdtem. Hogy lehetek ennyire gyenge? Hisz pont ezért kértem, hogy Erica kiképezzen!

Matteo Rodriquez

Az elmúlt 1 hét borzalmas volt. Amikor bementem Rocio-hoz szemében gyűlöletet és megvetést láttam. Gyűlölt azért, amit tettem vele, de nem csodálom, hisz én is gyűlölöm magam miatta. 4 napja teljesen kikelt magából és sírva kezdett velem ordítozni. A szívem teljesen el szorult a szavai hallatán és ki siettem a szobájából. Gyűlöl engem.

Aznap az irodámat teljesen szétvertem, s mindenkinek mondtam, hogy hagyjanak békén és ne jöjjenek a közelembe. Teljesen a munkába temetkeztem és az embereim feladatát én végeztem el. Gyilkolás, pénzbehajtás, kínzás stb. Valahogy le kellett vezetnem a dühömet, amit magam iránt éreztem. Mérges voltam magamra, mert ezt tettem vele. Pedig ő annyira ártatlan, de emellett nagyon makacs és önfejű.

A legrosszabb mégis az volt, amikor az udvar közepén zokogva esett térdre. A szívem szakadt meg, hogy miattam ilyen. Miattam szomorú és gyűlöli magát. Gyűlöli azt a tökéletes testét, gyengének érzi magát és fél tőlem. Fél. Ezért kérte meg Erica-t, hogy tanítsa, mert fél tőlem és meg akarja magát védeni velem szemben.

Amikor ezt Erica elmondta, teljesen ki fordultam magamból. Fél, hogy újra bántom. Az én Rociom fél, hogy bántani fogom. Sosem sírtam, hisz nem volt megengedett, hogy ki mutassam az érzéseim. Egy maffia vezér ilyet nem csinálhat. Azonban akkor mégis megtelt a szemem könnyel. Igen. Matteo Rodriquez megtört. Elolvadt a jég, ami a szívemet fonta körbe. Egy nő miatt! Egy nő miatt lettem gyenge! Ha ezt apám tudná, olyan pofont kapnék, hogy a fogamat is kiköpném.

Nagy levegőt véve lassan a nőhöz sétáltam és megfogtam a kezét. Ő lassan felemelte fejét és vörösre sírt szemekkel, szipogva ezt kérdezte: "Miért Matteo?" A sötét haja az arcára tapadt a könny miatt. Leültem mellé a fűre, nem érdekelt, hogy a méreg drága világos nadrágomba be letörik a fű. Nem foglalkoztam vele. Csak Rocio-ra figyeltem.

Magamhoz húztam a zokogó lányt és az ölelésembe zártam. Először ellenkezett, de nem hagytam, hogy elmenjen. Nem engedtem ki a kezem közül. Amikor észre vette, hogy nem tud szabadulni megadta magát. - Sajnálom. -mondtam suttogva és puszit adtam a feje búbjára. Hagytam, hogy a karjaim között kisírja magát. Ilyet még sosem tettem.