Mennydörgés

Harminchatodik fejezet

- Rico, szólj Leon-nak, hogy hívja fel apámat, hogy azonnal jöjjenek haza Mexikóból! Lele, te hívd össze az összes biztonsági őrt a birtokon! Fabio pedig apa birtokán mindenkit! Salvo, te továbbra is nyomozz Manolo után, senki sem tűnik el nyomtalanul! -osztottam a parancsokat. - Matteo mi a fene folyik itt? -egy pillanatra el is feledkeztem róla. - Mindent el magyarázok de most menjünk haza. -válaszoltam és beültettem a kocsiba, majd beszálltam mellé. - Kérlek mondj valamit. Megijesztesz! -bújt közelebb hozzám az életem értelme. - Otthon mindent elmondok, rendben? -fogtam meg a kezét, s csókot adtam a homlokára. Erica leparkolta a kocsit a birtokon az őrök pedig már mind egy kupacba tömörültek. - Most az eddigieknél is nagyobb figyelmet követelek tőletek! Senki sem juthat az engedélyem nélkül se ki se be! Éjszakánként duplázni fogunk, minden ajtó és ablak előtt ketten álljanak! És ha valaki lazsálni mer azt mentem kivégzem! Érthető voltam? -néztem végig a csapaton. - Igen uram! -mondták egyszerre. - Akkor mindenki a helyére! -kiáltottam és bementem a házba, Rocio a kanapén ült Erica-val. - Mi ez az egész Matteo? -tette fel a sokadik kérdést Rocio. - Az egész akkor kezdődött, amikor apa bevont minket a maffiába. Engem és az öcsémet Manuel-t. Elkezdődtek a kiképzések, viszont apa rám nagyobb figyelmet fordított mivel én vagyok az örökös. Manuel állandóan igyekezett apa kedvében járni, órákat edzett, hogy apa büszke legyen rá. Pár évvel később Manuel-nél bekattant valami, hideg vérrel kezdett gyilkolni. Nőket és gyerekeket nyúzott meg, gyújtogatott. Anyának és apának nem volt más választása egy brit szanatóriumba vitették és onnantól kezdve, mintha Manuel sosem létezett volna. A nevét is tilos volt kimondani. Most viszont amikor Reyes tűzharcot indított felbukkant és választanom kellett. Sajnos rosszul választottam. -meséltem el az egész történetet. Manuel nem vehet tudomást Rocio-ról, különben őt fogja célba venni. - Három testőrt kapsz, bárhova mész ők ott lesznek melletted! -mondtam Rocio-nak. - Felesleges, én vagyok az egyik legjobb! -akadékoskodott.
- Rocio! Nem érdekel, a biztonságod a legfontosabb! -mondtam ellentmondást nem tűrő hangnemben. - Rendben! Hagyj ki ebből is, ahogy eddig mindenből! -állt fel a kanapéról. - Rocio nem akarok vitatkozni! -emeltem meg a hangom. - Nekem viszont már elegem van Matteo! Folyton kizársz, nem avatsz be semmibe! Én nem valamelyik lotyód vagyok, akit csak ágybetétnek tartasz én a társad vagyok! -kezdett el kiabálni, ami miatt méginkább felment bennem a pumpa.
- Neked semmi közöd nincs ezekhez az ügyekhez! Neked itthon van a helyed! Nincs jogod faggatózni és beleszólni az életemben vagy a maffiámba! -ahogy ezt kimondtam meg is bántam. Rocio keze az arcomon csattant, s a tekintet amivel rám nézett, mintha végleg elveszítettem volna. - Szóval ez vagyok neked. Egy lotyó. -mondta ki halkan. - Rocio én nem úgy gondoltam. -közeledtem felé, de elhúzódott. - Hagyjál! Nem érdekelsz! -távolodott el tőlem, s az emeltre ment. - Ügyes voltál! Magam sem csináltam volna jobban! -mondta Erica ironikusan.