Mennydörgés

Tizenhetedik Fejezet

Matteo Rodriquez

- Van egy kis baj! -rontott be az irodámba Fabio.
- Már megint mi? -néztem fel a papírok felől.
- Szerintem jobb ha a saját szemeddel látod! -Fabio a kikötőbe vitt, ahol Erica, Andres, Gomez és Rico volt. Lezárták az egész kikötőt. - Mi történt? -kérdeztem Erica-tól. - A szállítmányokat ellopták! Négy ember sérült meg, kettő halott. -vezetett az üres konténerekhez. - Mégis, hogy történt? -néztem végig a csapaton. - Nem tudjuk, a biztonsági rendszert és a kamerákat lekapcsolták! -mondta Andres, s megláttam valamit a földön.

Csillogott, visszaverte a Nap fényét. Amikor a kezembe vettem a rose gold követ azt hittem ott helyben süllyedek el. - Ez nem lehet. -suttogtam, s felmutattam a követ a csapatnak. - Ugye nem? -nézett rám Andres félre billentett fejjel. - Rocio. -mondta Erica. Már 5 hónapja, hogy eltűnt, senki sem tud semmit. Nem adtam fel a keresést, de ez most letaglózott. - Főnök! -kiabált Gomez, aki az imént rakta le a telefont. - Angelt felgyújtották, az ott dolgozókkal együtt! -egyik csapás a másik után jött.
- Mégis mikor? -kérdezte Rico. - Tegnap délelőtt. -sóhajtotta. - Két ember követte őket kocsival, de szinte azonnal kiszúrták őket és kilőtték a kereket. Az árokban kötöttek ki és most kórházban vannak. -folytatta, mire az égre emeltem a tekintetem.

- REMÉLEM KURVA JÓL SZÓRAKOZOL! -ordítottam. - Most kihez beszél? -kérdezte Erica-tól Rico. - A nagy főnökhöz! -mutatott az égre Erica.

Rocio Reyes

A boxzsákot verve próbáltam kizárni a hangokat a fejemből. Egy ismeretlen hang kiáltja a nevem és, amikor lehunyom a szemem egy tengerkék szempár van előttem. Az álmaimban vagy ő kínoz egy fém asztalon, vagy megment egy fegyveres pszichopatától. Nem tudom ezeket hova rakni, olyan ismerős, de nem tudom honnan.

Érzem, hogy volt köztünk valami, vonzódom hozzá. Mellette akarok lenni, ölelni, csókolni. Beleszerettem egy olyan emberbe akit nem is ismerek. Erre a gondolatra olyat ütöttem a zsákba, hogy leszakadt a helyéről és hangos puffanással ért földet. Apám szerint a szerelem gyengeség, az érzelmeket ki használhatják és ellenünk fordíthatják. Ha van gyenge pontom végem van. - Azta! -Luca az ajtónak dőlve bámult, miközben levegőért kapkodok. - Mi baj van? -kérdezte és egy vizes üveget dobott felém.

Az üvegből nagyot kortyoltam. - Kezdek megbuggyanni! -mondtam, s megtöröltem az arcomat egy törölközővel. - Még mindig hallod? -emelte fel a földről a box zsákot. - Ja. -feleltem és otthagytam a férfit, aki vissza akasztotta a zsákot a helyére. Az emeleten apám és bátyám várt. - Rocio! Jó, hogy jössz van egy újabb meló! -mosolygott apám. - Milyen meló? -kérdeztem, s leültem a kanapéra Manolo mellé. - Rodriquez pár éve ellopott tőlem egy nagyon értékes dolgot. Egy chipet. -kortyolt bele a whisky-be apa.

- Az a chip nagyon értékes, ha azt valaki megszerzi az egész világ a tenyeréből fog enni! -mesélte. - Hol van? -kérdezte a bátyám. - Szibériában, egy védett házban. -mondta és helyet foglalt a velünk szemben levő fotelbe. - Ketten nem leszünk elegek, valószínű, hogy vagy 600 katona és zsoldos fog minket a várni már a kapuban! -szólta a bátyám. - Dhalia, Dom, Raul és Nico is veletek fog menni! Meg persze még pár emberem, akik le rendezik a katonákat. -nagyot sóhajtva néztünk össze a bátyámmal. Apám az egyik legnagyobb feladatot bízta ránk. Most végképp nem hibázhatunk!