Mennydörgés

Huszonötödik fejezet

- Ro?

- Erica! -mosolyodtam el, s szorítottam meg a kezét. - Annyira sajnálom! Meg tudsz nekem bocsátani? -a nő halványan elmosolyodott.
- Nem a te hibád! Örülök, hogy végre visszatértél! -mondta, s ajtón az orvos jött be.
- Örülök, hogy felébredt Markina kisasszony! Kérem fáradjanak ki, amíg megvizsgálom. -aprót bólintottunk, majd mind kimentünk. Amint kiértünk az ajtón, Matteo telefonja megcsörrent. - Azonnal megyek! -ennyit mondott és bontotta a vonalat. - Mi történt? -kérdeztem, s ő nagyot sóhajtott. - Manolo-t a birtoktól nem messze elkapták. -felelte. - Te maradj itt Fabio-val, én elintézem! -azonnal ellenkeztem. - Nem, ő a bátyám Matteo. Veled megyek! -mondtam és kikaptam a kezéből a kocsi kulcsot. - Ahj, miért tudsz csak a nézéseddel levenni a lábamról? -adott egy gyors  csókot és elvette tőlem a kocsi kulcsot.
- De akkor is én vezetek! -mondta, s megfogta a kezem majd elindultunk a parkolóba. Kíséretünk szorosan a hátunk mögött és előttünk volt. Nem csak nekem nem tetszett, Matteo se volt tőle elragadtatva. Azonban az apja rá parancsolt. Nem tehetett semmit, az én és az ő biztonsága érdekében ez elengedhetetlen volt.

Hamarosan megérkeztünk a birtokra, s az alaksorba mentünk. Azon belül a kihallgató szobába. Ott ült Manolo az asztalhoz bilincselve. - Beszélnünk kell! -sóhajtott a bátyám, s Matteo és én összenéztünk, majd vissza a férfira. - Miért bíznánk benned? -kérdezte tőle Matteo. - Engem nem érdekel te bízol-e bennem, engem csak Rocio érdekel. Nem véletlenül hagytam, hogy elkapjanak az embereitek. -felelte, s én leültem vele szembe.
- Szóval, kb. 2 évvel ezelőtt apa megkereste Matteo-t, hogy találjon meg téged és ezzel megkötik a békét. Papíron. Azonban apának az volt a terve, hogy te és Matteo egymásba szeressetek, tudta jól, hogy hol vagy, azzal akarta tönkretenni, hogy te a bizalmába férkőzől. Amikor eljöttünk érted, fogalmunk se volt, hogy mi történt köztetek. Amikor már elhoztunk Hulio mondta el, hogy nem voltatok a legjobb viszonyban. Apának mást kellett bevetnie, így egy gyógyszerrel szabályozta a memóriádat. Akkor adtam neked, amikor Matteo-val álmodtál, amikor hallottad a hangját. Ellene fordítottunk, de apa tudta, hogy nem mehet ez így örökké, mert egy idő után a gyógyszer hatását vesztette. Az esküvőn akarta megölni Matteo-t és tiéd lett volna Szicília és enyém Rio. Apa azt akarta, hogy azt hidd, hogy Matteo ölte meg Dhalia-t és Domenico-t. Domenico volt a legjobb barátom, apa túl messzire ment. -Manolo mindent bevallott, ha Matteo-nak igen, nekem nem hazudna. Már csak én maradtam neki. - Azóta lett ilyen, mióta anya meghalt. Anya a világot jelentette neki. -mondta és hátradőlt a székben. - Hulio a tégla? -kérdezte Matteo. - Igen, ő engedett szabadon és ő mondott el minden üzletet apának. -válaszolt és Matteo idegességében belevert a falba. Ökle helyén a vakolat leomlott, s kivágta az ajtót, majd bevágta maga után.