Mennydörgés

Tizenkettedik Fejezet

Autója egy panelház előtt parkolt le, s miután leállította a motort kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót. - Miért jöttünk ide? -kérdeztem, miközben a házba sétáltunk. - Lakik itt egy régi jó barátom. -mondta és egy földszinti lakás ajtajánál állt meg. Megnyomta a csengőt és várta, hogy ajtót nyissanak. - Áh! Matteo fiam! Hát te? Ki ez a szépség? -egy 50 év körüli asszony nyitott ajtót, s nagy mosollyal invitált be minket a házba. - Malina ő Rocio. -mutatott be az asszonynak, aki szorosan megölelt.

- Nem vagytok éhesek? -kérdezte és a konyhába vezetett. - Nem Malina köszönjük. Csak beugrottunk. -mosolygott Matteo. - Jaj te fiú! Mindig úgy sietsz! -panaszkodott. - Szólok Roger-nek. -a nő beljebb ment a lakásba, s szólt a bizonyos Roger-nek.
- Roger! Itt van Matteo és a barátnője! -kiáltotta a nő. - Ki? -kiabált vissza a férfi. - Matteo és Rocio te süket vénember! -halkan kuncogtam, s a szobából egy öregúr sétált ki. - Megyek már te vénasszony! -morogta a férfi és mikor meglátott minket nagy mosoly terült el az arcán. - Áh édes fiam! -Matteo és Roger ölelkeztek. - Hello Roger! Hogy vagy? -kérdezte Matt. - Nem panaszkodok! Azt a betyárját, hát ki ez szépség? -nézett végig rajtam. - Ő Rocio te marha! -mondta Malina, majd az öregember rágyújtott egy cigire.

- Roger! Neked nem is lenne szabad bagózni! -mondta Matt. - Mondanak ezek az orvosok mindent, csak nem jót! Nem vagyok én már mai csirke fiam. Nekem már mindegy! -kacagott mire Malina tarkón vágta. - Ehj, azt a lapát kezedet! -simogatta a területet, majd átadott egy fekete dobozt Matt-nek. - Köszönöm Roger! Mennyivel tartozom? -vette elő a tárcáját, mikor az öreg férfi legyintett egyet. - Engedd el fiam! -mondta, s el köszöntünk az öreg házaspártól.

- Ezek kik voltak? -kérdeztem a mellettem sétáló férfit. - Még a nagyapám legjobb barátja volt Roger! Most is bármikor számíthatok rá! Az apám szinte tőle tanult mindent. -mosolygott. - És ez mi? -kérdeztem, mire felnyitotta a dobozt. - Roger egy ékszerész volt. Megkértem, hogy tegye különlegessé a fegyveredet! -a pisztolyom volt benne, amit rose gold színű kövek díszítettek. - Ez mese szép! Köszönöm Matt! -a nyakába ugrottam. Ő belepuszilt a hajamba és mikor el váltunk megfogta a kezem.
- Menjünk haza szépségem. -puszit adott a homlokomra és be ültünk az autóba.