Mennydörgés

Huszonnyolcadik fejezet

Reggel arra keltem, hogy Matteo próbál magáról óvatosan le emelni, de amint ezt észrevettem jobban szorítottam a vállát. Tegnap este rajta aludtam el, szegénynek biztos mindene el zsibbadt, de akkor sem menekül.
- Nem! -mondtam a reggeli cincogó hangomon és puszit adtam a nyakára. A férfi halkan felnevetett és a meztelen hátamat kezdte cirógatni. - Édes hidd el, szívesen itt tölteném veled és benned az egész napot, de mennem kell dolgozni! -puszilta meg a fejem tetejét. Nyöszörögve másztam le róla és a matracon hatalmasat nyújtóztam, aminek az eredménye az volt, hogy a takaró teljesen lecsúszott rólam és a meztelen testemet világította meg a reggeli Nap erős sugarai. Matteo fájdalmasan nyögött egyet, s elkezdte a hátamat puszilgatni. - Nem dolgozni akartál menni? -kérdeztem a matracba mosolyogva. - Valld be, élvezed, hogy kínzol! -morogta a fülembe és hatalmas tenyerével a fenekemet kezdte simogatni.
- Hmm...lehetséges. -könyököltem fel a matracról. Matteo tekintete azonnal a melleimre siklott, s egy fájdalmas nyögés kíséretében eldőlt az ágyon és egy párnát szorított a fejére, majd bele ordított. Hangosan felkacagtam és magamra kapva egy köntöst mentem a fürdőbe. Arcot és fogat mostam, majd kifésültem a fekete hajam. Matteo pár perc elteltével utánam jött, arcot es fogat mosott. A haját szokásos módon tökéletesre alkotta. Én feltettem egy kevés szempillaspirált, s ajak ápolót, majd átmentem a gardróbba. Kiválasztottam a ruhámat és a hozzá illő cipőt, illetve ékszert. Egy fehér nagy kockás blúzt vettem fel és hozzá egy magasított derekú bőrnadrágot. Felhúztam a fekete, bőr magassarkú csizmámat, aminek a szára a térdemig ér. Az arany nyakláncomat és a hozzá illő karkötőt illetve karórát feltettem és a hajamat egy arany hajcsattal felcsatoltam. Matteo a szokásos fekete ing és a hozzá passzoló fekete nadrágot vette fel. Az arany óráját felhelyezte és a pisztolyát az övébe rakta.
- Legszívesebben letépném rólad! -mondtam a férfinak és megragadva a gallérját magamhoz húztam egy csókra. - Ennyire rossz? -kérdezte mosolyogva. - Ennyire szexi vagy benne! -feleltem és ismét megcsókoltam. - Lesz rá alkalmad ne aggódj, de most menjünk enni, mert el fogok késni. -mondta és még adott egy gyors csókot. - Te vagy a főnök! Nem hiszem, hogy bárki is merne megjegyzést tenni. -mondtam, miközben kézen fogva indultunk el az ebédlőbe. - Az apám igen! -felelte és leült az asztalfőre. Paulina gyönyörűen megterített és felsorakoztatta az ételeket az asztalra.
- Nagyon jó illata van Paulina! -jegyeztem meg a nőnek, aki Matteo kávéjával a kezében tért be hozzánk. - Köszönöm asszonyom! -mosolygott és letette az asztalra a csészét. - Köszönöm Paulina! -mosolygott halványan a nőre, aki aprót bólintott és visszament a konyhába. Matteo-val neki láttunk a reggelinek, minden isteni finom volt. Paulina kezei aranyat érnek.
Reggeli után Matteo kivette a kulcsait a falon lévő szekrényből és felém fordult. Átölelte a derekam én pedig a nyakát. - Sietek haza, egyedül nem mehetsz el itthonról! Sőt, jobban örülnék ha egyáltalán el sem hagynád a házat! Anya délután benéz hozzád, már nagyon hiányoztál neki. -mosolyodtunk el, s folytatta.
- Addig Manolo segítségével nézz utána apád minden egyes mozdulatának. Küldj el nekem mindent! Okés? -kérdezte, én pedig bólintottam. - Okés. -feleltem, s a férfi lehajolt, hogy adjon egy búcsú csókot. - Szeretlek életem! -mondta a csók után. - Én is téged! Vigyázz magadra! -mondtam és még adtam egy gyors puszit az arcára. - Hajam szála sem görbül! -mosolygott és már ment is le a garázsba.