Miután Matteo elment az alaksorba mentem. Manolo még mindig abban a helyzetben volt, mint ahogy hagytuk. Intettem az őrnek, aki azonnal levette róla a bilincseket. A bátyám megkönnyebülten állt fel arról a kényelmetlen székről. - Végre! Már elültem a seggem! -mondta és közelebb hozzám, hogy megöleljen de én elléptem tőle. -Ro... -kezdett bele, de nem hagytam szóhoz jutni. - Mindenről tudni akarok, amit Nicolas elkövetett, az utolsó levegő vételéig! Te pedig segíteni fogsz! -parancsoltam ő pedig aprót bólintott és elindultunk az emeletre. Matteo irodájába mentünk, egy pillanatra teljesen elfeledkeztem arról, hogy nem igazán van használható állapotban. - Hát a kedves sógor nem semmi! -jegyezte meg Manolo, amint körbe nézett az irodában. - Ha a segítségem kell, akkor szerezz egy gépet. -mosolygott az arcomba. - Akár többet is tudok! -mondtam vigyorogva és magam után húztam az alaksorba. Andres-hez mentünk, aki éppen egy új fejlesztésen dolgozott. - Szia Andres! -köszöntem mosolyogva a férfinak, aki azonnal abbahagyta a munkáját. - Szia tubicám! Miben lehetek a segítségedre? -kérdezte mosolyogva. - Kéne egy jó gép. -lépett ki a hátam mögül a bátyám.
- Válassz kedvedre! -felelte és Manolo megindult a szoba egyik sarkába. A nagy monitorral felszerelt géphez ült és már neki is kezdett a munkának. Belépett az apja rendszerébe és minden egyes dokumentumot átküldött Matteo céges gépére. Nem telt el pár perc már hívott is telefonon.
~ Szuper vagy édes! De mégis mi tartott eddig? -kérdezte, ugyanis 3 óra eltelt mióta elment dolgozni.
~ Az irodád nem volt használható állapotban! -feleltem, s a férfi fel kacagott.
~ Tényleg, tényleg. Szólok a fiúknak, hogy takarítsanak ki. -mondta.
~ Kb. mikor érsz haza? -kérdeztem.
~ Nem tudom, vacsira biztos otthon leszek, de otthon is van egy kis munka! -felelte.
~ Az itthonit bízd csak rám! -támadt egy jó ötletem.
~ Biztos? Nem akarlak terhelni, pihenned kéne! -felelte, s a háttérből egy kisebb ricsaj csapta meg a fülem. Gondolom kijött az irodájából.
~ Matteo jól vagyok! Manolo is szívesen segít! -feleltem, mire a bátyám kérdőn nézett rám.
~ Ahogy akarod, de most mennem kell, indulnom kell az építkezésre! -válaszolta.
~ Rendben szívem! Szeretlek! -köszöntem el tőle.
~ Én is téged életem! Sietek haza! -mondta és bontottuk a vonalat.
YOU ARE READING
Mennydörgés
ActionA 20 éves Rocio 1 éve vesztette el édesanyját egy váratlan balesetben. Az apját sosem ismerte, de nem is volt rá kiváncsi. Egy kávézóban dolgozik, hogy ne haljon éhen. Élete azonban megváltozik egyik este, amikor ő zárja be kávézót és este 9 órakor...
