Huszadik fejezet

324 14 1
                                    

Rocio Reyes

- Hogy van a menyasszony? -léptem be s szobájába. Dhalia meseszép volt a ruhájában. Haját göndörítették és közben az arcát sminkelték. - Ne is kérdezd! Borzasztóan izgulok! -mondta, s óvatosan felém fordította a fejét. - Kérlek most egy pillanatra hagyjatok magunkra! -mondta a fodrásznak és a sminkesnek, akik letették eszközeiket és kiléptek a szoba ajtaján. - Ro, szeretnék beszélni veled valamiről. -állt fel a székből és felém sétált. - Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. -néztem mosolyogva a barátnőmre. - Tudom, tudom. Csak még én se fogtam fel teljesen az egészet. -felelte és idegességében a kezeit ropogtatta.

- Rocio, nekem kisbabám lesz! -lefagytam, a szám tudat alatt is mosolyra görbült és a szemem könnyezni kezdett a boldogságtól. - ISTENEM! -kiáltottam fel és megöleltem a barátnőmet.
- Keresztanya leszek? -kérdeztem fülig érő mosollyal és Lia csak mosolyogva bólogatott. - Na de azért el ne merd sírni a sminkedet! Egy csomó fotós lesz kint és te ott fogsz állni mellettem! Hogy fogsz kinézni elkenődött fejjel? -elnevettem magam, s óvatosan megtöröltem az arcom.

- Dom tudja már? -kérdeztem a barátnőmtől. - Még nem, az esküvő után szeretném neki elmondani. De most menj, üdvözöld a vendégeket! -mondta és visszaült a székbe. Ahogy elhagytam a szobát a sminkesek és a fodrász visszament a barátnőmhöz. Út közben találkoztam Dhalia húgával Diana-val.
- Szia Diana, örülök, hogy eljöttél! -öleltem meg a lányt mosolyogva. - Szia Ro. A nővérem? -kérdezte és én az öltözője felé biccentettem. - Megnézem mennyire vannak ki az idegei, majd találkozunk. -bólintottam és elindultam a bejárathoz és oda álltam Luca mellé, hogy üdvözöljük a vendégeket.

- Hogy van a menyasszony? -kérdezte vigyorogva Luca. - Kicsit izgul, de minden rendben. -feleltem, s kezet fogtam egy vörös hajú nővel. - Üdvözlöm! Kérem érezze jól magát! -mosolyogtam a nőre.
- Dhalia izgul? Ilyet se hallottam még. -mondta Luca és mosolyogva üdvözölt egy idős urat. Őszintén szólva ezeknek az embereknek a 70%-át nem ismerem, de ahogy kinéztem az üvegablakon az édesapám szinte mindenkivel jól el beszélgetett.
- Majd megtudod amikor a te esküvőd lesz. -feleltem. - Én nem fogok izgulni, mert téged foglak elvenni. -húzta ki magát mosolyogva. - Azt mondod? -nevettem el magam. - Azt, azt. Hidd el Rocio Reyes, te az én feleségem leszel! -mosolygott. - És esetleg ezt nem kéne velem is megbeszélned Luca? -kacagtam, Luca nagyon magabiztos volt, de tudom, hogy csak viccel, hisz olyanok vagyunk, mint a testvérek. - Nem hiszem, hogy ellenkezni fogsz. -rázta meg a fejét vigyorogva.

A vendégek 90%-a már bent volt és beszélgettek, azonban amikor megláttam a következő vendéget a lábam földbe gyökerezett. Matteo Rodriquez. Domenico egyik jó barátja, tudom, hogy ilyen eseményeken tűzszünet van, de apámat ismerve ez annyira nem fogja érdekelni. Itt vér fog folyni.
- Üdvözlöm, kérem érezze jól magát! -mondta Luca Matteo-nak, aki le sem tudta venni rólam a szemét.
- Köszönöm. -mosolygott Matteo és az embereivel bementek. - Ro jól vagy? -kérdezte Luca. - Igen, tűzszünet van! Nem lehet semmi baj! -mondtam, s sóhajtottam egyet.

MennydörgésWhere stories live. Discover now