Mennydörgés

Harmincadik fejezet

Matteo irodájában ültem, amit a fiúk nagyon szépen rendbe is hoztak. Nem telt bele fél órába se, minden úgy volt, ahogy eddig. Már 4 órája ülök a papírok felett, Matteo 1 évnyi lemaradásban van. Ami azt jelenti, hogy miután én eltűntem, ő a figyelmét csak rám szentelte. A rengeteg aláíratlan szerződés, le nem adott rakomány, nagyon sokat bukott miattam. Ennek a tudatában még inkább azt éreztem, hogy ezt nekem kell megoldanom. Egész délelőtt az irodában ültem és fel sem álltam, csak gőz erővel dolgoztam. Most értettem meg igazán, mit érez Matteo a cégnél. Annyira bele feledkeztem a munkába, hogy észre sem vettem Paulina-t. - Asszonyom! -lökött rajtam egy aprót, amitől én úgy megijedtem, hogy eldobtam a tollat. - Paulina, nagyon megijesztett! -kaptam a kezem a szívemhez. - Elnézést kérek! Viszont kopogtam és kiabáltam is, azt hittem valami baj van! -felelte a nő. - Annyira bele feledkeztem a munkába, hogy teljesen kizártam a külvilágot. -magyaráztam. - Azért jöttem, hogy szóljak Triana asszony megérkezett. -basszus, el is felejtettem, lassan felálltam nyújtóztam és elindultam a nappaliba. Matteo anyja ott ült a kanapén, kávét kortyolt és az asztalon lévő magazint lapozgatta. - Szia Triana! -köszöntem mosolyogva a nőnek, aki mindent letett a kezéből és odajött megölelni. - Végre már! Jaj édesem annyira hiányoztál! -mondta a nő és egyre jobban szorított a karjaiba. - Te is nekem, de nem kapok levegőt! -mondtam halkan, s a nő elengedett. - Hogy vagy? -ültünk le a kanapéra. - Minden rendben megy, neki láttam az itthoni munkának, mert Matteo nagyon el van havazva. És te hogy vagy? -kérdeztem a nőt. - Nagyon jól, főleg most! -mosolygott.
- Miután elmentél Matteo beszélt az alkuról, amit Reyes-el kötött. Borzalmasan megharagudtam rá, nem erre neveltem. Olyan pofont kapott, hogy majdnem kiesett az ajtón. Nagyot csalódtam benne, de most, hogy végre itt vagy és minden kezd rendbe jönni kezdek meg enyhülni! De ezt ne mond el neki! Még a végén nyeregben érzi magát! -kacagott a nő, Triana nagyon lelkiismeretes anyuka. A fia megállapodása olyan volt neki, mint egy anyai kudarc.

Triana-val nagyon elfecsegtük az időt, amit a maffia családokról tudni kell, annak Triana a 3-szorosát tudja. Olyan mint egy hangos könyv, be nem áll a szája. Az egyik horvát családnak mesélte éppen a helyzetét, amikor megjött Matteo. - Nem mondod?! -döbbentem le, amikor meghallottam, hogy a horvát maffia egyik fia lefeküdt az apja új feleségével, aki tőle 10 évvel fiatalabb. - De, a nő még terhes is lett! -fokozta, ismertem a családot, apa sokat üzletelt velük. - Megjöttem! -kiáltott Matteo a ház másik végéből. - Na nekem ideje indulnom! -kapta fel a táskáját. -Biztos nem maradsz? -kérdeztem a nőt, aki sunyin vigyorgott rám.
- Örülök, hogy hazajöttél! -adott két puszit és megindult az ajtó felé. - Szia anya! -köszönt Matteo mosolyogva. - Mr. Rodriquez. -mondta hidegen Triana a fiának háttal állva és elhagyta a házat. - Már legalább hozzám szól! -rántotta meg a vállát, majd magához húzott. - Nem is szólt hozzád? -képettem el, 1 évig nem is beszéltek. - Ha anya megharagszik, akkor véged van! -felelte és megcsókolt, én átöleltem a nyakát és úgy húztam magamhoz közelebb. A csókot a levegő hiánya szakította meg. A hasam hangosan korgott, jelezve, hogy ideje lenne enni. - Menjünk enni. -mosolygott és adott egy puszit a számra. Bementünk az ebédlőbe és neki kezdtünk a vacsorának. - Milyen napod volt? -kérdeztem Matteo-tól. - Hosszú, reggel volt két megbeszélésem, utána egyik építkezésről mentem a másikra. Aztán a kikötőbe pár papírt aláírni és átvenni az ehavi szállítmányt. Utána vissza az irodába és átnéztem azokat a dokumentumokat, amiket átküldtél. -mesélte, látszott rajta, hogy nagyon elfáradt. Sok munkája lett miattam, ami miatt mardosott a bűntudat. Ha ő meg is bocsát nekem, én magamnak sosem fogok.