Mennydörgés

Harmincnyolcadik fejezet

Matteo Rodriquez

Apáék két nap múlva érkeztek haza. - Matteo,
te mit keresel itt fiam? -kérdezte apa, amikor levette a kabátját. - Rocio kidobott otthonról. -válaszoltam. - Mi a fenét csináltál már megint? -kérdezte anya és levágta a táskáját a kanapéra. - Manuel visszajött. -mondtam, s anya megmeredt. - Ő lőtt le 2 napja. Itt van. -mondtam, s apa leültette anyát a kanapéra.
- Ezt majd később, de Rocio miért dobott ki? -kérdezte apa, s megfogta anya kezét. - Mert egy idióta fasz vagyok! Azt mondtam neki semmi joga beleszólni az életembe vagy a maffia ügyeibe. -feleltem, s apa felsóhajtott.
- Fiam, nem zárhatod ki! Látom, hogy nézel rá, milyen a tekinteted amikor róla beszélsz. Emlékszel amikor elmondtad, hogy beleszerettél? Kaptál tőlem egy jó nagy pofont, de úgy látszik nem volt elég nagy! -mondta és magához ölelte anyát, aki még mindig sokk hatása alatt volt. - De nem akarom, hogy baja essen! Ha bevonom ezekbe lehet történik vele valami, azzal pedig nem tudnék együtt élni. -feleltem. - Akkor sem hagyhatod ki! Ennyi kockázatot vállalni kell, ha nem akarod, hogy egy ribancnak érezze magát! Én sem akartam, hogy anyád bármibe is bele kerüljön, de muszáj voltam engedni, mert vannak problémák, amiket egyedül nem tudok megoldani. Egy maffia nem csak egy főnökből áll! Kell egy nő, aki olykor segít a helyes utat választani, aki végig hallgatja az őrjöngésed és mégis csak a puszta jelenlétével meg tud nyugtatni. Aki nem ájul el ha fegyvert lát, hanem a kezébe veszi és pontosan tud célozni vele! Ez az igazi maffia asszony, nem az amelyik otthon ül és várja mikor érsz haza, hanem amelyik az összes unalmas megbeszélést is képes végig ülni és felszólalni! Tudja mit kell tennie, ha te lesérülsz és nem esik szét ha történik veled valami, hanem ugyan olyan erős marad! És ez Rocio! -apa mindenre rávilágított, nem gondoltam volna, hogy tud ilyen is lenni.
- Szóval jól elbasztam. -mondtam halkan. - Az nem is kifejezés! Gyorsan találd ki, hogyan békíted meg, mert ha Manuel tudomást szerez róla, akkor nagy veszélyben van! -mondta apa, s itt tértünk rá a második fő problémára.
- El kell kapnunk az öcsédet mielőtt kinyír mindannyiunkat! -folytatta apa, s anya felcsattant. - Ez a te hibád Antonio! Ha nem tettél volna különbséget közöttük, akkor ez nem történik meg! Ha egy kicsit is elismerted volna nem kellett volna Londonba küldeni egy szanatóriumba! -kiáltotta anya, s a szemei megteltek könnyel. - Kedvesem kérlek higgadj le! -próbálta apa nyugtatni. - Én ebben nem veszek részt! Nem vagyok hajlandó végignézni, ahogy a fiaim megölik egymást! Te pedig mától a kanapén alszol! -mutatott apára, s felment az emeletre. - Apa a családunk kezd szétesni! -kezdtem bele. - Tudom és Reyes-nek ez pont jól is jön! Ezért kell Rocio-val beszélned, én pedig megpróbálok anyáddal dűlőre jutni! -mondta a tervet. - Te nem ismered Rocio-t, kidobna mielőtt még levegőt vehetnék! Nem fog meghallgatni! Olyan makacs, mint egy öszvér! -álltam fel a fotelból. - Mert szerinted anyáddal olyan egyszerű lesz? Bemegyek és letépi a fejem! Hallottad, a kanapén alszok!