Mennydörgés

Harminchetedik fejezet

Rocio Reyes

Mocskos szemétláda. A szobánkba mentem és elővettem egy utazótáskát, majd elkezdtem belepakolni a ruháit. Én idióta azt hittem szerelmes belém, hogy a társának tekint. De csak egy ágybetét vagyok a szemében, akit kedvére baszhat. Kapkodva pakoltam a ruháit a táskába, amikor bejött a szobába. - Ugye tudod, hogy nem foglak elengedni? -támaszkodott neki az ajtónak. - Én nem is megyek sehova, csak te! -mondtam és a fürdőbe mentem és minden holmiját belesöpörtem a táskába.
- Kidobsz a saját házamból? -jött utánam.
- Átmenetileg! Amint kinyírtam az apámat elmegyek és soha többet nem látsz! -feleltem és fogtam a táskát és elindultam vele a földszintre. - Rocio kérlek beszéljük meg! -loholt utánam. - Mit beszéljünk meg? Te már mindent a tudtomra adtál, tisztán és világosan! -nyitottam ki a bejárati ajtót. - Életem kérlek ne tedd ezt velem! Nem úgy gondoltam! Te vagy a mindenem, nem bírnám ki ha valami történne veled! -nem akartam hallani ezeket mézes mázas szavakat. - Nem érdekel Matteo, burkoltan ki mondtad, hogy nem vagyok neked más, mint egy lotyó! Sosem fogsz a társadnak tekinteni, mindig csak egy dísz leszek melletted semmi más! Én pedig nem akarok így élni! Nem akarok egy tárgy lenni az életedben! -mondtam és nagy lendülettel hajítottam az udvarra a táskáját. - Rocio kérlek... -kezdett bele de nem hagytam. Kilöktem az ajtón. - Tűnj el! Látni sem akarlak! -mondtam és rá csaptam az ajtót. Ekkor tört el nálam a mécses, zokogva estem a padlóra. - Ro. -jött oda hozzám Erica és ölelt magához. - Hogy mondhatott nekem ilyet? Amikor annyi minden van mögöttünk. -zokogtam. - Nem úgy gondolta Rocio. Nagyon szeret téged! -próbált nyugtatni Erica.
- Még soha senki nem éreztette velem, hogy ennyire jelentéktelen vagyok. -szipogtam, s Erica a hátamat kezdte simogatni. - Azt hittem ő az igazi, hogy lehettem ilyen naív? -kérdeztem saját magamtól. - Rocio ne mondj ilyet! Matteo nagyon szeret téged, ezért nem akart bevonni semmibe, mert attól félt, hogy valami bajod esik és azt sosem bocsátaná meg magának! -nem akartam erről többet hallani így letöröltem a könnyeim és felálltam.
- Elegem van már ebből a dumából! Az egyik legjobb vagyok! Matteo nem képes társának tekinteni! Nekem pedig nem erre van szükségem! -mondtam és az alaksorba mentem Andres-hez. - Mi volt ez a kiabálás tubicám? -kérdezte Andres, s én egyből leintettem.
- Azzal ne foglalkozz! Az összes biztonsági kamerát látni akarom a mai napról! Tudni akarom Reyes és Manolo hová ment! -mondtam és Andres azonnal intézkedett. A kamerák áltál a térképen egy darabig tudtam követni, hogy merre mentek de utána eltűntek a kamerák elől. Valószínű Brazíliába mentek, de Rio-ba biztos nem. Ott keresném őket először ezt apám is nagyon jól tudja.