Mennydörgés

Tizenötödik Fejezet

Már a 4. tortát kóstoltuk, amikor rám jött a hányinger. - Szerinted melyik legyen? -kérdezte, s végignézett mind a 4-en. - Nem akarlak megbántani Lia de nekem már hányingerem van. -mondtam halkan, mire a szőke barátnőm elkacagta magát.
- Akkor a 3. lesz! -döntött, s mentünk a következő helyre. Virágok. Dhalia mindenképp vörös esküvőt akar. A torta vörös-arany volt, a virágnak is vörösnek kell lennie. - Szerinted mi passzolna a vöröshöz és az aranyhoz? -kérdezte miközben a virágok között sétálgatott hófehér magassarkú cipőjében. - Fehér. -feleltem, ugyanis amint ránéztem a cipőjére csak arra a színre tudtam gondolni. - Jó akkor Fehér és vörös rózsát szeretnék, arany fogóval. -mondta az eladónak.

Száll pontosra megmondta miből mennyit szeretne. Illetve még arany vázát is nézett az asztalokra. Miután Lia letette az összeget mentünk megnézni a helyszíneket. Itt egy férfi volt a segítségünkre, aki megmutogatta nekünk a szebbnél szebb helyszíneket. Nekem a tengerpart volt a legszebb, de Lia szerint az már unalmas. Egy gyönyörű rétre vitt minket, ahol volt egy kis patak és egy vízesés. - Ez lesz a megfelelő! -mondta Lia hatalmas mosollyal. A hely tényleg gyönyörű volt. Én is el tudtam volna képzelni itt egy maffia esküvőt. Csak a baj az, hogy nem tudtam kivel. Még nem találtam meg az igazit, ahhoz, akihez feleségül akarok menni. Akitől gyerekeket akarok.

Apám az elmúlt 1 hétben sorra mutatott be minden maffia család örököseinek, hátha megtetszik valamelyik. Egyik se volt az igazi. Kiakar házasítani, de nagyon jól tudja, hogy csak szerelemből akarok házasodni. Rengeteg jóképű fiatalemberrel találkoztam már a múlt héten, de egyik se fogott meg. Az egyik egy papucs, apuci és anyuci pici fia. A másik egy nőverő, agresszív pszichopata. A harmadik meg kedves és nyájas, túl nyájas, de irányítás mániás. Senki sem volt nekem való.