Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

1.évad 1.rész

Hallottam, hogy a pap beszél, de nem igazán figyeltem rá. Csak a két koporsó közt ingázott a tekintetem, amiben a szüleim feküdtek. Könnyes volt a szemem, de nem sírtam. Ellenben a bátyámmal, Michaellel, akinek patakokban folytak a könnyei. Szerettem a szüleimet, de attól, hogy sírok, még nem hozhatom őket vissza.
Igen, én Lili Clifford mindig ilyen voltam. Mindig kemény és határozott... Pff kit álltatok. Amennyit bántottak már az életem során, azt kell, hogy mondjam, kifogytak a könnycsatornáim.
-Michael. - szóltam oda a bátyámnak temetés után. Ő csak könnyes szemekkel kérdőn rám nézett. - Hol fogok lakni?

Hát így történt az, hogy 17 évesen, árván, szülők nélkül, odaköltöztem a bátyámhoz és a bandatársaihoz Sydneybe.

Temetés után összepakoltam a cuccomat, ebben persze segített Michael is, vagyis csak próbált segíteni.

-Michael! Az agyamra mész! Ne fogdoss már össze mindent! - szóltam rá, mert láttam, hogy éppen a fehérneműs fiókomban turkál.

-Hugi, én csak segíteni akarok. Különben a fiúknak még nem is szóltam,hogy jössz. Szóval szerintem majd meglepetés lesz.

-Figyelj én nem nagyon ismerem a banda többi tagját, de mivel velük kell, hogy lakjak, ezért legalább arra kérlek, hogy írd körbe őket, hogy milyenek. - szálltam be időközben az autóba, mert már bepakoltuk a cuccaimat.

-Hát.. Michael Clifford nagyon aranyos, vicces, segítőkész és nagyo....

-Nagyon vicces vagy. Jaj nem..Szamár elől. - vágtam közbe a mondandójába.

-Jól van. - nevetett fel keserűen. - Szóval ott van Calum, ő viszonylag jó fej, de ha megjön neki, akkor vigyázni kell vele, mert nagyon hisztigép, de majd hozzászoksz. Aztán ott van, Ashton, aki úgymond a banda feje, vagyis az összetartója, afféle "apuci" stílusban van. Ő kedves és a realista oldalát nézi a dolgoknak. Na és végül Luke. Ő vele kifejezetten vigyázz, mert nagyon...hogy mondjam. Ő nagyon nagy nőcsábász és kifejezetten bunkó is tud lenni. De nem mindenkivel nyugi hugi. - kacsintott rám.

Körülbelül az út felénél járhattunk, mikor megébredtem a kocsiban.

-Michael? Amúgy ők miért nem jöttek? - kérdeztem félálomban.

-Akartak. De mondtam nekik, hogy nem kell.

-És ők csak így belementek? Mármint, ha akkora barátok vagytok, akkor eljöttek volna nem?

-Lili, nem ismered őket. Ha azt mondom, hogy ne jöjjenek, akkor nem jönnek. Amúgy is látták rajtam, hogy inkább veled akarok majd lenni. - az utolsó mondat hallatára felröhögtem.

-Michael. Ez komoly? Okés, tudom, hogy nem voltunk.példamutató tesók. Mármint ha egy évben talán hazatoltad a képed! Pedig annyira összetartóak voltunk régen. Mi van ezzel? Hol van a régi "nem vagyok sztárocska Michael?" - kérdeztem tőle, kissé kiakadva. Mert basszus igazam volt. Talán egy évben egyszer ha hazajött, de akkor is csak beköszönt a szobámba aztán ment anyáékhoz.

-Tudom. Balfasz testvér voltam. De most talán bepótolhatjuk az elvesztegetett időt.

-Kár, hogy ehhez anyáék halála is kellett. - mondtam, majd utána egy szót sem szóltam Michaelhez. Igazam van akkor is! Kereshetett volna. És ha nem kérdezem meg tőle, hogy hogyan tovább akkor mit csinál? Berak egy árvaházba?

Kis idő múlva arra keltem, hogy Michael valakivel beszél telefonon. Nem nyitottam ki a szemem, inkább csak hallgatóztam.

-Ugyan Ashton! Nem hagyhattam ott! Szeretem és amúgy is a húgom. - hallottam,hogy a vonalban valaki nagyon beszél. - Igen, tudom, hogy nem zavarna, mert hely van. - megint csend,amit a bátyám hangos sóhajtása követett - Nem tudom mi lesz Lukeal. Majd beszélek vele. Amúgy is ember, ő a húgom, csak nem lesz olyan hülye.
- egyre jobban érdekel, hogy miért féltenek ennyire Luketól, mármint nem lehet olyan rossz! Én meg amúgy sem vagyok hülye, hogy odaadjam magam könnyen. Szeretem az olyan fiúkat, akik harcolnak egy lányért.

-Michael. - szólaltam meg egy kis idő után. Ő egy pillanatra rám nézett, majd vissza az útra. - Van gumicukor? - kérdeztem. Michael és én sem bírtuk tovább nevetés nélkül.

-Még mindig annyira odavagy a gumicukorért? - kérdezte mosolyogva. Válaszul bólintottam, majd azt válaszolta, hogy ha odaértünk hozzájuk, akkor kapok.

Amúgy gondolkodtam, hogy hogyan legyen majd a suli, de mivel nyári szünet van, ezért még halasztgattam, - szokás szerint - az utolsó pillanatig.

Nem tudom mennyi idő után, de azt vettem észre, hogy leállt a kocsi motorja és egy hatalmas ház előtt parkoltunk le.

-Ez az? - kérdeztem megszeppenve. A ház külsőleg nagy volt, elég modern stílusú volt - nagy kert, medence - és egy nagy garázs.

-Igen. - vakarta meg a tarkóját. - Akkor fáradjunk is beljebb.

Michaellel megfogtuk a cuccaimat, ami nem volt több, mint két bőrönd és felsétáltunk a bejárathoz. Csengetett, majd pár másodperccel később egy barna hajú, kicsit izmosabb testalkatú fiú nyitott ajtót. Először Michaelre, majd rám nézett.

-Biztos te lennél Lili. Én Ashton vagyok. - nyújtotta a kezét. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert tele volt a kezem, így nem tudtam kezet rázni vele. - Jajj, de udvariatlan vagyok - vette át a cuccom - A vendégszoba fent van, balra a második ajtó. Megköszöntem, majd elindultam felfelé, de ahogy fordultam volna be a folyosóra, egy mellkasnak ütköztem.

-Helló cica. Te ki vagy? - kérdezte tőlem egy magas, szőkés hajú fiú.

-Az aki mindjárt tökön rúg, ha nem engeded odébb. - szólaltam meg, mert nem engedett arrébb. Hallottam, hogy a tesóm és Ashton felhujjog eme mondat hallatán.

-Asszem a tesód kemény csaj, meg tudja magát védeni Luketól.

-Ez lenne Luke? Tényleg tapló. - mondtam, majd eltűntem a vendégszobában.

*Luke szemszöge*

Azta. Nagyon elhitte a lány. Amúgy ez ki ez? Még sosem láttam ezelőtt. Biztos valamelyik haver csaja.

Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, mikor az életben először valaki képes volt nem elolvadni tőlem.

-Na ki vele. Kinek a csaja? - kérdeztem meg a fiúkat , mikor leértem hozzájuk. Egyedül Calum nem volt ott. Biztos az övé.

-A húgom. És szeretném, ha békén hagynád. - mondta Michael. Akkor szabad a csajszi? Király. - Komolyan mondom Luke. Ha megbántod, vagy olyat szólsz neki, akkor véged. - mondta szúrós szemmel Clifford.

-Igen is főnök! - álltam haptákba.

Jó, igaza van Michaelnek. Most haltak meg a szüleik Cliffordéknak. Mennyi idő kell, hogy feldolgozzanak egy halált? Egy-két hét elég nem? Na majd kiderül.

Hali gyerekek. Remélem tetszett az első rész. És nem nagyon okoztam csalódást. Kommenteljetek és szavazzatok, ha tetszett és folytassam!😉