-Óóó! Olyan jó lesz, hogy végre a kicsi Ashy itthon lesz. - örült mellettem Mia.
-A nagynak nem is örülsz? - húzogattam a szemöldökömet, mire egyszerre felröhögtünk.
-Perverz. - lökött meg a vállával.
-Na mondod ezt te. - néztem rá.
Ja, amúgy ez volt a suli utolsó napja téli szünet előtt, szóval nem vittünk semmi cuccot, mert ilyenkor - az osztálytársaim szerint - nem szoktak tanulni, hanem egész nap filmet néznek, vagy szabad foglalkozás van órákon. De kérdem én. Ezért minek kell bemenni?
-Na és örülsz, hogy itthon lesznek a fiúk? - nézett rám, amolyan 'ne hazudj' fejjel.
-Mia... a bátyáddal vagyok együtt.
Megforgatta a szemét, majd bementünk az osztálytermünkbe.
-Na ki jött meg? - odajött hozzám Daemon és a fejemre rakott egy koronát, agancsokkal. - Az én kis hercegnőm.
-Ezt még te sem gondoltad komolyan, hogy ezt fogom hordani. - néztem rá.
-Igazából, de. Szerintem nagyon cukin áll. - mondta, majd adott egy puszit a homlokomra.
Odasétáltam a helyemre, majd elővettem egy lapot, és rajzolni kezdtem; madarat, fát, hóembert.
-Hű de ügyes vagy. - jött oda hozzám Gina.
Vele még úgy nagyon nem is beszéltem személyesen. Inkább mindig a háttérben tartózkodott Aliciával. De persze ettől függetlenül még ugyanúgy a barátnőmnek tekintettem. Vagyis valami olyasminek.
-Köszi. - mosolyogtam rá, majd folytattam a firkálgatást.
-Figyelj Lili. - ült le mellém. - Tudnánk egy kicsit beszélni? - kérdezte.
Letettem a ceruzát, utána pedig felé fordultam.
-Én nem akarok semmit sem kavarni, meg ilyenek, de... a szülinapodon.. - kis szünetet tartott - volt egy érdekes beszélgetés Hemmings és Ashton között.
Luke neve hallatán, furcsa érzés kerített hatalmába. És számomra nagyon rossz volt ilyesmit érezni.
-Miféle szóváltásról beszélsz?
Gina sóhajtott egyet, majd elkezdte tördelni az ujját. Nem értem, hogy miért ennyire ideges, hiszen én is a baráti körükhöz tartozom...elvileg.
-Nagyon ki volt borulva, hogy nem tudott rólatok Daemonnel. Mármint nem az, hogy így kiborult, hanem hogy ideges lett. És azt mondta neki Ashton, hogy nem bír kiigazodni rajta és a viselkedésén. - nézett aggódóan a szemembe.
-Luke egy pöcs. Nem kell vele foglalkozni. - simítottam meg a kezét, mert még mindig ideges volt.
-De nem az.. csak..
Felhúztam a szemöldökömet, majd ránéztem, amolyan 'mondjad már' nézéssel.
-Csak? - kérdeztem, mert még mindig nem válaszolt.
-Oh szent ég, hogy mennyire meg fogsz ezért utálni... - sütötte le a szemét. - Én bírtalak titeket Lukekal. Sokkal jobban, mint Daemonnel. Vele olyan... furcsa vagy.
-Rendben. Szerintem ennek a beszélgetésnek vége. - álltam fel a helyemről, majd mielőtt még elmentem volna a mosdóba, belesúgtam Gina fülébe. - Nem fogok összejönni megint Hemmingsel.
Kifele menet összetalálkozott a szemem Miáéval, aki kérdő tekintettel nézett rám.
Nem érdekel. Nem fogom elmondani neki, hogy mit beszélgettünk, hogy utána hallgathassam a szövegelését. Csak abba reménykedem, hogy Gina sem mondja el.
YOU ARE READING
Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/
Fanfiction-Felelsz vagy mersz? - kérdezte Luke. -Merek. - mondtam bizonytalanul. -Akkor csókolj meg. - vigyorodott el.