Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

3.évad 4.rész

Lukekal némán sétáltunk egymás mellett, valami pad után keresgélve, amire leülhetünk.

-Na és... - kezdett bele. - Hogy aludtál?

-Mióta érdekel téged, hogy hogyan alszom? - néztem rá furcsán.

-Igazad van. Nem leszek többet kedves. - nézett morcosan maga elé, mire elkezdtem nevetni.

-Vicces vagy, mikor bedurcizol. - nevettem még mindig.

Luke megállt, majd rám nézett. 

-Hogyan? - csak ennyit kérdezett.

-Mi hogyan? 

Nem mondott semmit, csak továbbindult. Köszönjük Luke Hemmings.

-Amúgy nem aludtam valami fényesen. - mondtam, mire rám nézett. - Ezt mutatja az is, hogy korán keltem fel. - mondtam, mire elkezdett nevetni. - Most mi az?

-Semmi, csak vicces, hogy ilyen általánosságban tudsz te beszélni a korán jelentéséről. 

Nem mondtam rá semmit, csak megvontam a vállamat, majd továbbfolytattam a homok rugdalását a cipőmmel. 

-És mik a terveid a jövőre nézve? - mik ezek a kérdések Luke? Egyáltalán mikor lett ilyen - idézőjelbe - törődő? Na nem mintha nem tetszene, csak...furcsa.

-Hát eddig az volt, hogy felnőttnek lenni, de az már beteljesült, szóval jelenleg nincsen úgy nagyobb elképzelésem.. Persze a családon kívül. - mondtam az utolsó mondatot halkan. - Na és neked? Milyen elképzeléseid vannak?

Luke egy kis időre elgondolkozott. Nem szólt semmit, de tudtam, hogy valami nagyot készül mondani.

-Hát... - kezdett bele - Akár hiszed, akár nem, de egyszer... jó, tudom, hogy ráér az még pár év múlva is, de szeretnék egy családot.. olyan, igazit. Nem olyant, mint amilyen az enyém volt kiskoromban, hanem olyan... hogy is mondjam..

-Értem, Luke. - mosolyodtam el. 

Azért milyen hihetetlen, hogy egy ilyen kemény szív alatt, milyen ember lapul valójában. Bár szerintem ezek olyan dolgok, amiket nem mindenkinek mondd el, szóval ezt most nagyra értékeltem.

-Kérdezhetek valamit? De akkor őszintén válaszolj. - kérdezte. - És te is feltehetsz nekem egy ugyanilyen kérdést.

-Öhm, persze. - néztem rá furcsán.

Luke egy kis szünetet tartott.. gondolom gondolkozott a megfelelő kérdésen.

-Mennyit jelentett neked az a tegnap esti csók? - kérdezte.

Huh.. ennél nehezebb kérdést már fel sem tehetett volna. - remélem érződik az irónia.

Most ha elmondom neki, hogy nekem mit jelentett, akkor két opció következhet be. Az egyik, hogy jól kinevet, mert neki szar sem jelentett, a másik pedig, hogy... fogalmam sincs igazából, mert őt ismervén tuti az első lehetőség lesz. De akkor hajrá Lili, mondd el neki.

-Hát... igazság szerint nem tudom Luke. - megálltam, majd a szemébe néztem. - Jelenteni persze, hogy jelentett valamit, csak jelenleg olyan szinten össze vagyok zavarodva, hogy nem tudom megmagyarázni magamat.

-Talán csak félsz kifejezni magadat. - mondta mély hangon. - Talán csak félsz attól, hogy én mit mondanék rá, hogyha esetleg neked többet jelentett egy puszta csóknál. Nem igaz? - simította meg az arcomat.

-Én..én csak.. - keresgéltem a szavakat, de egyszerűen nem jöttek a számra. - Én nem tudom. Mármint tudom, csak... - köszönjük Lili, megint. - Mármint, basszus! Persze, hogy jelentett valamit! Szerintem még többet is, mint kellett volna. - sütöttem le a szememet és a homokot kezdtem el rugdalni.