Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

3.évad 14.rész

Miután Michaelék elmentek itthonról, én még azután is a konyhában maradtam és valami ehetőt kerestem, mert meghaltam az éhségtől.

Éppen a kenyeret vágtam fel, mikor két erős kéz simult a derekamra, és egy csípő nyomódott a hátamhoz.

-Mi jót csinálsz cica? - súgta a fülembe Luke, mire kirázott a hideg. Persze jó értelemben. 

Elmosolyodtam, majd szembe fordultam vele. - Csak valami kaját. - rá tettem a kezemet a vállára, majd közelebb húztam magamhoz.

-És ehető is lesz? - húzta fel a szemöldökét, majd elröhögte magát.

-Szemét vagy. - ellöktem magamtól, majd hátat fordítottam neki.

-Na... bébi.. - ölelt át hátulról.

-Nem érdekelsz. 

Luke maga felé fordított, majd a kezével az állam alá nyúlt, ezzel arra kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. 

-Lili... - kezdett bele. - Mindenki tudja, hogy nem értesz a konyhához. - már kezdtem volna ellenkezni, de a számra tapasztotta a kezét. - De én így szeretlek. - nézett bele mélyen a szemembe, majd elvette a kezét a szám elől.

-Miért szeretlek még úgy is, miközben tudom, hogy te egy totálisan nagy seggfej vagy? - nevettem fel hitetlenül. Luke nem mondott semmit, csak hirtelen az ajkait, az enyémekre tapasztotta. Ellenkezés nélkül visszacsókoltam, majd a kezeimet a nyaka köré fontam, mire még szenvedélyesebben kezdett el csókolni. Nyelve megtalálta az enyémet, de abban a pillanatban bele is haraptam - persze nem erősen - mire Luke felnyögött, majd a fenekem alá nyúlt és könnyedén felültetett a konyhapultra. Lábaim már a dereka köré voltak csavarodva és úgy húztam közelebb magamhoz. - már ha ez lehetséges volt. 

-Lili.. - húzódott egy kicsi távolabb az ajkaimtól. Kérdően rá pillantottam, várva a válaszát. - Ha most elkezdjük, akkor nem fogjuk tudjuk abbahagyni ennyinél, ugye tudod? 

-Ahh.. fogd már be. - a pólójánál fogva rántottam vissza magamhoz, majd kezeimmel a pólója alját kezdtem el matatni, amit aztán le is húztam róla. 

-Édes Istenem, de szeretlek. - csókolt meg újra, majd ő is kibújtatott az enyémekből.

Kívülről ez az egész úgy látszódhatott, hogy két idétlen fiatal közül az egyik a konyhapulton ül egy szál melltartóban, a másik pedig félmeztelenül csókolgatja az előzőt. 

Luke a fenekem alá nyúlt, majd bevitt a nappaliba, ahol az ágyra rakott és fölém tornyosult. Egy pillanatra megállt, majd a szemembe nézett. - Olyan gyönyörű vagy baszki. - mondta, mire az ajkait ismét az enyémekre tapasztotta. Te meg túl sokat beszélsz. Persze ezt nem mondtam ki, mert azért nem sűrűn hallja ezt az ember a barátjától. Jó én pont nem ebbe a kategóriába tartozom hála az égnek. 

Miközben nyelveink vad táncot jártak, aközben a kezeimmel most az övét kezdtem el birizgálni, persze semmi sikerrel. - Néha.. - szakítottam meg a csókot. - Igazán hordhatnál cicanadrágot. - röhögtem el magam.

-Hmm... lehet, hogy megfogadom ezt a tanácsot. Végül is, abban is jó fenekem lenne. - kacsintott rám, mire egy szemforgatás kíséretében kicsatoltam neki azt. 

Éppen a nadrágomat készült volna lehúzni, de a csengő dallama megszakította ezt a műveletét. 

-Oh, hogy rohadna meg... - szitkozódott Luke, majd legördült rólam, egyenesen a földre.

-Béna... - nyújtottam ki rá a nyelvemet, majd magamra vettem a pólómat. 

Luke az ajtóhoz ment egy szál... nos, egy szál nadrágban, majd kinyitotta az ajtót. Bár nem láttam, hogy ki van a bejárat túlsó felén, de Hemmings arcáról le lehetett olvasni, hogy egy nem kívánt személy lehet.

Mivel kíváncsi természetem van, én is odamentem az ajtóhoz, ahol egy lány és pár fotós állt, akik amint megláttak, vakut villogtattak a szemembe.

-Na látjátok? Idetolta a seggét végre ez a kis luvnya. - mosolygott gúnyosan rám.

-Ki ne merd még egyszer ejteni ezt a szót azon a mocskos szádon, különben... - megfogtam Luke kezét és megszorítottam erősen, hogy nyugodjon meg.

-Különben? Megütsz? Egy lányt? Riporterek előtt? Ahhoz csak gratulálni tudnék Hemmings. Legalább megtudná az egész világ, hogy te mekkora egy seggfej vagy.

-Elnézést.. De te ki is vagy? - köszönjük Lili.. Hogyan tegyél még dühösebbé egy alapból dühös embert.

-Oh, bemutatkozom.. Én vagyok az a lány, akit megcsaltak, méghozzá veled. - mondta, mire felhúztam a szemöldökömet.

Hogy mi van? Konkrétan köpni, nyelni nem tudtam.

-Jaj értem a kis színjátékodat. - kezdett bele Luke. - Elrepültél Kaliforniából egészen idáig, csak hogy pár riporter vagy mi a rossebek előtt beadhasd azt a dumát, miszerint én csaltalak meg, nem pedig te. Hát elmondom neked, hogy ez nem fog működni. Tudod, a nagy kapavágó körmöd, meg a 3 cm-es műszempillád villogtatása nem mindenkinél működik.

-Várjunk.. te vagy Aryazlea? 

-Arzaylea a nevem. - fújtatott idegesen.

-Nem nagyon izgat amúgy. - rántottam meg a vállam. 

-Tudod, még mindig nem értem, hogy miért pont veled csalt meg Luke. Nézz már magadra.. Semmi különlegesség nincs sem az arcodon, sem pedig a testednek nevezett dolgon. Egy szánalom vagy. - nevetett fel gúnyosan.

-Hmm.. ezt a szánalmat mégis jobban szereti már most Luke, mint amennyire téged valaha bárki is fog szeretni. - vágtam vissza, mire Arz... mit tudom én kinél elpattant a hurok és nekem rontott.

-Engedj el te hazug, ribanc. - téptem meg a haját, mire a kezeim hirtelen jött lendületétől hátraesett.

-Látnia kell a világnak, hogy megcsaltak. - kiabálta a szemembe. - Látnia kell az egész világnak, hogy Luke Hemmings mekkora egy szemét alak, amiért képes volt elhagyni!

A riporterek, a kamerájukkal össze vissza fordultak, hol felém, hol pedig Arzaylea felé. Luke persze eközben szorosan mellettem volt, és a kezét a derekamon pihentette.

-Szóval Luke, mi is történt pontosan? - kérdezte az egyik kamerás.

-Ő csalt meg. Én sosem csalnék meg egy nőt, mert szerintem ez az egyik legundorítóbb amit a pároknak az egyik fele tehet a másikkal. Én voltam már megcsalva. Kétszer is. És abból az egyik Arzaylea volt, az egyik barátjával. A nevére már nem emlékszem, de hogy őszinte legyek nem is érdekel. Akkor sem érdekelt már, ugyanis így utólag visszagondolva, sosem szerettelek igazán. - itt ránézett - a még mindig földön ülő lányra - majd folytatta - Mindig is Lili volt nekem az igazi. Őt szeretem azóta, amióta először megláttam. És ez nem fog változni. És én csak sajnálni tudlak Arzaylea, hogy tényleg ennyire a hírnévre utazol, hogy képes voltál felbérelni vagy lefizetni pár riportert, csak azért, hogy tönkretehesd az életemet. Hát sajnálom, de nem jött össze. Most pedig, ha szépen megkérlek, de ha nem akkor is, tégy egy szívességet mindenkinek és hagyd el az országot. Már így is utál mindenki Kaliforniában, szerintem nem hiányzik neked, hogy San Franciscoban is így legyen. Szóval, köszönöm, hogy meglátogattál, de soha többet nem akarlak látni. - Luke hátrébb húzott engem, majd megfogta a kilincset és ki mondta a végszót. - A viszont nem látásra. - csukta be az ajtót.