Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

2.évad 6.rész

Lili szemszöge

Reggel a napsugarak aligha beszűrődő fényére ébredtem. Kinyitottam lassan a szememet, majd átfordultam a másik oldalamra, hogy jól rá lássak az órára.

9:29

Király, akkor még van elég időm a henyélésre.

Bekapcsoltam a laptopom, majd kerestem egy pocsék - akkor még nem tudtam, hogy az - vígjátékot és elkezdtem azt nézni.

A film közepe felé, már szét untam a fejem. Egyáltalán nem nevettem rajta.

Belebújtam a mamuszomba, majd lesétáltam a lépcsőn és köntösben kiléptem a teraszra.

Ismeritek azt az érzést, mikor egy kora nyári reggelen kiléptek az ajtón és a kellemes melegség és a madarak csicsergése fogad?

Igen, én sem.

Főleg, hogy nem nyár volt, szóval majdnem szétfagytam és madarak helyett a szomszédunk ordibálása fogadott.

Lenéztem a küszöbre, amin az aznapi újság volt. Felvettem a földről, majd belépvén a konyhába, az asztalra dobtam.

Csináltam magamnak egy kávét, a szekrényben találtam még egy croissant, szóval ezekkel a finomságokkal ültem le reggelizni.

Kezembe vettem az újságot, és lapozgattam. Unalmasabbnál, unalmasabb cikkek fogadtak.

Már épp készültem összecsukni a lapot, mikor egy érdekes cikken akadt meg a szemem.

A nagy Luke Hemmings megint becsajozott?

A hetekben halhattunk róla, hogy....

Elolvastam a cikket, és egy percig még csendben meredtem magam elé.

Nem hiszem el.

Ennyit értem neki? Ennyit ért ez az egész kapcsolat féle?

Sírva fakadtam.

Nem azért sírtam, mert vége van. Jó lehet, hogy azért is. De a legfőbb szerepet az játszotta, ahogy véget ért ez az egész. Kételyek közt hagyott itt engem. Azt mondta, hogy...

*Visszaemlékezés*

Csendben ültünk egymás mellett a közeli parkban. Éreztem, hogy valami nem stimmel vele. Hogy van valami amit nem mondd el. Olyan furcsán viselkedett mostanában. Csak nem értettem, hogy miért.

-Luke... kérlek mondd el, hogy mi a baj. - szinte már könyörögtem neki, a könnyeimmel küszködve.

Ő továbbra sem mondott semmit.

-Szeretlek. És szar, hogy nem tudom, hogy mi bajod.

-Pont ez a bajom. - mondta hangosan, amitől összerezzentem. Mikor ezt látta, egy kicsit enyhített az arckifejezésén, de rajtam ez nem segített. - Nem szerethetsz.

-Mi? Már hogyne szeretnélek basszus! Amióta idejöttem én ezt pró....

-Elég! - förmedt rám, mire kigördült az első könnycseppem, amit követett egymás után a többi.

-Ké...kérlek ne mondj i..ilyet.. - szipogtam.

Egy ideig nem szólt semmit.

-Nekem ez nem fog menni Lili. Nekem ez nem megy több hónapon keresztül úgy, hogy nem elégítem ki a szükségleteimet.