Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

2.évad 17.rész

Lili szemszöge

-Akkor karácsonykor találkozunk. - öleltem meg az ajtóban álló bátyámat.

-Vigyázz magadra. - puszilta meg a fejem búbját.

*Két hét múlva*

Hogy mi történt két hét alatt? Hogy őszinte legyek, nem sok minden. 

Daemon pár nappal az incidens után átjött és bocsánatot kért, amiért úgy viselkedett. Azóta igazság szerint csak úgy vagyunk. Mármint ő is éli a kis világát, meg én is.  Néha együtt vagyunk és olyankor egy párnak látszódunk, néha pedig egymásra sem bagózunk. Mármint ő figyel rám, de én ő rá nem. Tudom, hogy szemétség tőlem, de én nem tehetek róla. Ahogy arról sem, hogyha nem mondom ki, hogy mi van, akkor azt az arcom általában megteszi helyettem.

Mint például most.

-Ne már Lili! - bokszolt a vállamba Tristan.

-Most meg mi van? 

-Kérdeztem tőled, hogy lenne-e kedved a következő focimeccsünkre eljönni és te bólogattál, de a fejed egészen mást mondott. 

-Oh, bocsi. Nem igazán szeretem a focit, szóval ezt inkább passzolom.

Tris elhúzta a száját, majd Daemonre nézett, aki éppen most jött be a terembe. 

-Na mi a téma? - pacsizott le a fiúkkal.

-Lili nem akar eljönni a meccsre. - szúrós szemekkel ránéztem Victorra, mire az elröhögte magát.

-Mi? Ne már! Pedig ez a bajnoki meccs. - egyik kezét a vállamon pihentette, amivel aztán maga felé fordított. - Még úgy sem akarsz jönni, ha azt mondom, hogy én vagyok a kapitány? - húzogatta a szemöldökét.

-Haver, mindenki tudja, hogy te vagy a kapitány. - kontrázott rá Fred, mire Daemon lepisszegte.

-Nem, köszi. Kihagyom. - mondtam, majd visszamentem a helyemre.

Mivel a fiúk szinte mellettem ültek, ezért fültanúja lehettem a beszélgetésüknek továbbra is.

-Bratyó, mi van vele? - kérdezte Tris.

-Halvány lila gőzöm sincs. Pedig én már bocsánatot kértem tőle. Próbálom felvidítani, de lehetetlen.

Inkább bedugtam a fülemet, minthogy továbbra is őket hallgassam. Nem hiszem el, hogy a fiúk ennyire csökönyösek. Mármint az oké, hogy én makacs vagyok, de attól még... áhh... értsem is én...

Gondolatmenetemből a mellém ülő Tristan zökkentett ki, aki az ajtó felé biccentet, miszerint bejött a tanár és el kéne már raknom a fülhallgatót.

-Nos, gyerekek. - csapta össze a kezét Mrs. Kennedy. - Ma feleléssel kezdünk, mivel olyan jók voltatok a múlt órán. - vizslatta az osztályt. Ám amint kinyitotta szólásra a száját, Elijah esett be a terembe.

-Bocs, a késésért. - vetette oda a tanárnőnek.

-Talán bocsánat! - mondta idegesen.