Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

3.évad 11.rész

Egy igen érdekes dallammal kezdődött a dal.

Aztán... meghallottam az első sorokat belőle...

-Throwing rocks at your window at midnight,
[Köveket dobálok az ablakodhoz éjfélkor]
You met me in your backyard that night.
[Aznap este találkoztunk a hátsó kertedben]
In the moonlight you looked just like an angel in disguise,
[A holdfényben épp úgy néztél ki, mint egy angyal álruhában]
My whole life seemed like a postcard
[Az egész életem úgy nézett ki, mint egy képeslap] - kezdte el énekelni Michael. Na én azt hittem, hogy ott fogok padlót... és ott akkor még nem is hallottam a refrénjét.

Annyit észleltem az egészből, hogy Luke szinte előttem áll - csak a színpadon - és engem néz.

-You were mine for a night,
[Enyém voltál egy éjszakára]
I was out of my mind.
[Nem voltam a magam ura]
You were mine for a night,
[Enyém voltál egy éjszakára]
I don’t know how to say goodbye.
[Nem tudom, hogyan intsek búcsút] - énekelte a szemembe nézve.

A könnyeim már patakokban folytak. Rólam írta. Rólunk írta ezt a dalt.

-Making all our plans in the Santa Cruz sand that night.
[A Santa Cruzi strandon szövögettük a terveinket aznap este]
Thought I had you in the palm of my hand that night.
[Aznap este azt hiszem teljesen az irányításod alatt voltam]
Screaming at the top of my lungs til my chest felt tight.
[Torkom szakadtából üvöltöttem, amíg csak a mellkasom bírta]
I told myself that I’m never gonna be alright.
[Azt mondtam magamnak: ‘Soha nem leszek jól’]

-You had me wrapped around your finger
[Az ujjaid köré csavartál]
I’m wrapped around your finger
I’m wrapped around your finger
I’m wrapped around your finger
I’m wrapped around your finger
I’m wrapped around your finger
I'm wrapped around your finger
I'm wrapped around your finger
[Az ujjaid köré csavartál]

-Throwing rocks at your window at midnight
[Köveket dobálok az ablakodhoz éjfélkor]
You met me in your backyard that night
[Aznap este találkoztunk a hátsó kertedben]

-You were mine for a night,
[Enyém voltál egy éjszakára]
I was out of my mind.
[Nem voltam a magam ura]
You were mine for a night,
[Enyém voltál egy éjszakára]
I don’t know how to say goodbye.
[Nem tudom, hogyan intsek búcsút]

-Making all our plans in the Santa Cruz sand that night.
[A Santa Cruzi strandon szövögettük a terveinket aznap este]
Thought I had you in the palm of my hand that night.
[Aznap este azt hiszem teljesen az irányításod alatt voltam]
Screaming at the top of my lungs til my chest felt tight.
[Torkom szakadtából üvöltöttem, amíg csak a mellkasom bírta]
I told myself that I’m never gonna be alright.
[Azt mondtam magamnak: ‘Soha nem leszek jól’]

Mia a dal közben a hátamat simogatta és próbált nyugtatni, de nem nagyon ment neki, mert akárhányszor meghallottam Luke hangját, elkezdtem zokogni.

-You had me wrapped around your finger,
[Az ujjaid köré csavartál]
I'm wrapped around your finger
I'm wrapped around your finger
I'm wrapped around your finger
I'm wrapped around your finger
I'm wrapped around your finger
I'm wrapped around your finger
I'm wrapped around your finger
[Az ujjaid közé csavartál]

-Wrapped around your finger.
[

Az ujjaid köré csavarva]

Wrapped around your finger.
[Az ujjaid köré csavarva]

Igaz a dal végét nem tudtam megvárni, mert konkrétan alig kaptam levegőt a sírástól, de a backstageből hallottam, - hála a jó szigetelésnek - hogy a közönség sikít és tapsol.

Én ezt nem hiszem el.

Luke Hemmings írt rólam egy dalt! Rólunk! Annyira.... annyira erősködtem, annyira próbáltam leplezni azt a dolgot, ami mindenki számára egyértelmű volt, csak én voltam olyan vak, hogy nem vettem észre. Nem vettem észre, mert nem akartam észrevenni. Nem akartam észrevenni, mert féltem. Féltem az újabb csalódástól. Vagy mi van ha ő nem úgy érez, ahogy én. Megpróbáltam elfelejteni egy másik fiúval, de nem jártam sikerrel. És nem... nem azért nem jártam sikerrel, mert az a fiú megütött és szakított velem. - bár az is közrejátszott - Hanem azért, mert még akkor is csak ő járt a fejemben. És ezt mindenki nagyon jól tudta. Hiába annyi idő, vagy annyi elmulasztott pillanat. Hiába az elpocsékolt kapcsolatok vagy a tévhit amiben én ringtam.
Hiába.. minden hiába..
A végén mégis csak rájöttem arra az egy dologra, amit a szívem mélyén én is tudtam, csak féltem bevallani magamnak.
De tudjátok mit? Bassza meg!
Szeretem... nem is...
Szerelmes vagyok Luke Robert Hemmingsbe.
Még mindig! Igen, annyi idő után még mindig egy pillanat alatt eltudja nálam azt érni, hogy akár egy szavától is remegjenek a térdeim. Mert ez ő.
Luke Robert Hemmings.
Az az ember, akibe beleszerettem. Még akkor is, hogyha többet ártott, mint amennyit én bármikor is eltudtam volna viselni. De érte megéri. Megéri ez a kockázat, vagy ez a szenvedés.

Totálisan beleestem.

Visszavonhatatlanul.

Hogy őszinte legyek, szerintem ezzel a dallal mindent elmondott, amit irántam érez.

Hiányzom neki, mert.... szeret.

Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telhetett el a koncert és a gondolat levezetésem óta, de azt vettem észre, hogy a fejemet fogva, fel-alá járkálok a backstageben és várom, hogy valaki megérkezzen. Jó, igazság szerint mindenki tudja, hogy kit várok. És nem. Nem fog érdekelni senki sem abban a pillanatban rajta kívül.

Végre valahára kinyitódott a színpadra vezető ajtó és belépett ő... Luke Robert Hemmings.

A tekintetével hamar megtalálta személyemet - mivel csak egyedül voltam - majd elindult felém.

Na de nehogy azt higgyétek, hogy ez egy oldalú volt.

Amilyen gyorsan csak tudtam, szinte már rohantam felé, könnyes szemekkel. Amint elé értem, nem törődve semmivel, a kezeim közé vettem az arcát és megcsókoltam. A kezével átölelte a derekamat, mire mégközelebb húzott magához. - már ha ez lehetséges volt. A kezem hamar átvándorolt a tarkójára, onnan pedig a hajába, amibe beletúrtam, ennek következményeképp belenyögött a csókba. Kihasználva a helyzetet - na nem mintha annyira erőlködni kellett volna - nyelvemet átcsúsztattam a szájába, amivel aztán nem tudom milyen táncot, de nagyon ritmikusat járt. A keze lejjebb vándorolt, egészen pontosan a fenekemre, amibe gyengéden belemarkolt, mire belőlem is kiszaladt egy apró nyögés. Persze nem bírta ki egyikőnk sem, mert mind a ketten belemosolyogtunk a csókba. Egyszerűen csak nem akartam, hogy ez a pillanat véget érjen. Olyan jó volt újra őt érezni. Úgy igazából. De persze az a fránya levegő hiány okozta a csókunk végét.

Luke neki döntötte a homlokát az enyémnek, majd a szemembe nézett. A backstageben még mindig nem volt senki, ugyanis a levegőt a mi zihálásunk töltötte be.

-Szeretlek. - mondta Luke, miközben a kezével a hátamat simogatta.

-Én is szeretlek. - csókoltam meg újra.