Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

1.évad 14.rész

-Hé Luke, ma beszéltem Jessicával és mondott valamit rólad és rólam... Ez röhejes. - mióta elmentek a lányok, azóta folyamatosan görcsbe van a gyomrom és körbe-körbe mászkálok a szobámban, mint valami idióta.

Leültem az ágyra, és a tenyerembe temettem az arcom. Ez nekem nem megy. Nem tudok vele beszélni úgy, hogy normálisan össze is hozzak valami értelmes mondatot.

Az órára pillantottam, ami 19:37-et mutatott.

Korgott egyet a hasam, majd ezt követte több és hangosabb korgás,ami jelezte, hogy ételt akar a gyomrom.

Lementem a konyhába, hogy csináljak magamnak valami szendvicset, amikor kiabálásra lettem figyelmes.

-Minek tartottad meg? - akadt ki egy női hang, ami gondolom Rosehoz tartozhatott, mert senki másnak nincs ilyen irritáló hangja.

Kicsit közelebb mentem a konyha ajtóhoz, hátha jobban hallok majd valamit.

-Szereted? - nem válaszolt senki, vagy legalábbis nem hallottam - Hogy te mekkora egy hazug fasz vagy! - ezután cipő kopogást hallottam egyre közelebbről, majd egy hangos ajtó csapódással jelezte Rose, hogy elhagyta a házat.

-Oké, ez fura volt. - gondolkodtam hangosan.

Kinéztem a konyha ablakon és láttam ahogy Rose sírva leint magának egy taxit, majd elmegy.

Megfordultam, majd észrevettem, hogy Luke ott áll a konyha ajtóban és engem figyel.

Kivettem a hűtőből a vajat, majd leraktam az asztalra. Vettem egy mély levegőt. Most vagy soha.

-Luke... tudunk beszélni valamikor? - kérdeztem lassan. Ránéztem és láttam, hogy ugyan abban a pozícióban figyel engem még mindig.

-Ennyire hiányzom? - kérdezte gúnyosan.

-Mi a francnak kell még mindig bunkóznod basszus?! Ennyire gyerekes vagy?

-Nem én vagyok a gyerekes kettőnk közül. És amúgy is te akartad ezt, had idézzek pontosan: „Amúgy is hol van a régi bunkó Luke? Megpuhult?" - teljesen ledöbbentem. Mármint nem tudtam eldönteni, hogy azon lepődtem-e meg, hogy szóról szóra emlékezett arra, hogy mit mondtam anno, vagy azon, hogy ezt normális hangsúlyban mondta.

-Ha nem lett volna ez annyira fontos számodra, akkor leszarod, hogy mit mondok, nemhogy még szóról szóra emlékezel rá.

Luke nem mondott semmit, csak egy helyben állt és lefagyva nézett engem.

Pár pillanat múlva elröhögte magát, majd sarkon fordult és felment a szobájába.

Most ez mi volt Lili? Nem hagyhatod ezt annyiban! Menj utána és beszélj vele. De előbb talán várd meg míg lenyugszik.

Megcsináltam a szendvicset, de olyan gyomor idegem volt, hogy elment az étvágyam.

Leültem a székre, majd egy kis idő múlva azon kaptam magam, hogy már fél órája ott ülhetek, mert odakint elkezdett sötétedni és 20:00 is már jóval elmúlt.

Felmentem a szobámba, majd lefürödtem. A hajamat is megmostam, de nem szárítottam meg, hanem vizesen hagytam.

Gyorsan felöltöztem, ezután erőt vettem magamon, majd kiléptem a folyosóra, és Luke szobája elé mentem.

A kezemet ökölbe szorítottam, majd az ajtóhoz emeltem. Összeszorítottam a szememet és bekopogtam. Vártam egy kicsit, és mivel nem jött semmi válasz, ezért benyitottam.

Luke az ágyon feküdt és tévézett. Becsuktam az ajtót, mire rám emelte a tekintetét. Kicsit meglepődhetett, mert felült és kérdőn nézett rám.