Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

3.évad 8.rész

Lili szemszöge

Oké, most biztosan furcsának fogjátok találni, de még nem voltam semmilyen koncerten sem, egész eddigi életemben. Így hát fogalmam sincs, hogy hogyan fog történni vagy egyáltalán hol leszek a koncert alatt. Mert, hogy a nézőtéren nem leszek, az egyszer holtbiztos. 

De most még ráérek ezen holnaputánig aggódni, mert addig még van két teljes nap, amit boldogan eltölthetek. 

Remélem éreztétek a csöpögős ellentettjét annak, amit mondtam.

Szóval visszatérvén a gondolataimból, egyenesen a jelenbe, pillanatnyilag a kanapén ülök a többiekkel és nézzük a Grincset. Szerintem rajtam kívül már mindenki látta, mert tök jól elbeszélgettek rajta. 

-Figyeljetek, mindjárt felgyújtja a karácsonyfát. - kezdte el Michael.

-Éééés... bumm! - fejezték be a többiek, szinte tök egyszerre.

-Szerintem ki megyek a konyhába sütiért. - mivel nem érkezett semmi válasz, felálltam a helyemről és kisétáltam az említett helyiségbe valami finomságért.

Kinyitottam a hűtőt és kivettem a legkrémesebb süteményt, majd enni kezdtem.

-Cindy!! - hallottam meg valaki(k)nek a kiáltását.

Most nézhettek valami karácsonyutáló kis nem tudom minek, de semmi hangulatom nem volt most ehhez. Inkább csak leakartam végre feküdni aludni, de ahhoz túlságosan is korán volt. Mondjuk mikor érdekelt engem, hogy mikor fekszem le vagy mikor kelek fel.

Szóval miután megvitattam magamban az ellenkezésre szánt dolgokat, betettem a mikróba a forrócsokimat, ami pár perc múlva egy hangjelzéssel jelezte is a készenlétét.

Óvatosan a fülénél fogva vettem ki a mikróból, majd beledobtam két mályvacukrot, és az egész konyhának hátat fordítva, kinéztem az ablakon.

-Te jó ég... - kezdtem bele halkan, majd egy óriási kiáltással adtam mindenki tudtára az örömöm.

-Jézus Lili, jól vagy? - kiabálta valamelyik fiú a nappaliból. 

-Ha egy pók az, akkor inkább végignézem, ahogy felfal. - jött egy másik hang.

-HAVAZIK!!!!! ÉRTITEK?? SANTA CRUZBAN AZ ÉLETBEN, AZT HISZEM MÁSODSZORRA ESIK A HÓ!!! - mondtam, majd ahogy voltam - papucs, pulcsi - kirohantam az udvarra és csodáltam a tájat, amit már majdnem ellepett a hó. De komolyan. Legalább a bokámig felért a fehér gyönyörűség. Hogy hogy eddig nem vettem észre. 

-Az lehetetl.... Uramisten.. Hó!!!! - hallottam meg magam mögül a hangot, de mire megfordultam, már csak annyit láttam, hogy Michael fut felém, a többiek pedig ugrálnak örömükben. - Látod???? Hó! Cseszd meg! Hó!!! - miközben kiabált, megfogta a karomat, majd elkezdett rázni, mint valami... nem tudom.. csörgődobot...

-Oké, oké.. - nevettem fel.. - Látom Michael, de szerintem mindenki. - nevettem még mindig.

-De ez olyan... ahhhhhhhw... - felnézett az égre kitárt karokkal, majd odaszaladt a többiekhez. Mosolyogva néztem a bátyám után, aki agyilag 5 éves szintjén volt még mindig.

-Ez a második havam életem során. - jött oda hozzám Calum. - És először is szép volt, de most... azta. - nézett rám mosolyogva.

-Hát igen, eléggé hihetetlen és elképesztő is egyben, hogy pont most esik, mikor együtt van így itt mindenki. - néztem körbe a társaságon.

Ashton éppen Miát kapta fel a hasánál fogva, és nevetve beledobta a hókupacba, amit épített, Michael hóangyalt csinált Calummal, - aki igazából fogalmam sincs, hogy mikor tűnt el mellőlem - Luke pedig zsebre tett kézzel állt a teraszon és csendben figyelte a többieket.

És persze a nagy szívemnek köszönhetően - haha - én nem a többiekhez társultam, hanem az egyedül álldogáló Lukehoz mentem oda. 

-Hát te? Nem szereted a havat?

-De, igazából szeretem. Csak most nincs nagy hangulatom ehhez. - vonta meg a vállát, majd a óriási kezeivel, kisöpörte a hajamból a havat. - Jól áll a hó. - nézett rám mosolyogva. - Mármint... így hóval... szóval így ezzel nem annyira elcseszett a hajad. - javította ki magát zavarában. Jézusom. Most vagy zavarba jött vagy nem tudom, de nagyon aranyosan próbálta magát kihúzni ebből a szituációból.

Mármint.. miket beszélek.

-Köszönöm Luke, még mindig nagyon kedves vagy. - forgattam meg a szememet. - De a különbség köztünk, hogy rajtam segít a hó. Rajtad meg még az sem. - röhögtem fel, mire Luke felhúzta a szemöldökét, majd játszi könnyedséggel felkapott és visszavitt a hóra. 

-Oh igen? - kérdezte, miközben én minden erőmmel azon voltam, hogy hogyan szabadulhatok ki a szorításából. - Jól van Lilike, azt hiszem, hogy... - kezdett bele, majd pár pillanat múlva megállt és szó nélkül lerakott. - Ne haragudj, ezt nem kellett volna. - én csak értetlen tekintettel próbáltam a szemébe nézni, de ez nem ment olyan egyszerűen, ugyanis kerülte a szemkontaktust. 

-Most meg mi bajod van? - kérdeztem tőle.

-Én.. semmi.. - mondta lehajtott fejjel, majd elhaladva mellettem, bement a házba. 

-Most ez mi a szar volt? - jött oda hozzám Mia. 

-Láttad?

-Édes szívem, mindenki élőben láthatta és hallhatta a jeleneteteket. 

-Ezaz. - dünnyögtem az orrom alatt. - Jól van, tudod mit? Nem érdekel.

Mia rám nézett a híres 'aha persze' tekintetével, majd inkább meg sem várva, hogy mit mondd rá, én is visszamentem a házba.

Lerúgtam magamról a papucsomat, - remélem lesz egy fasza kis tüdőgyulladásom - majd belebújtam a mamuszomba, és feltrappoltam a szobámba.

Összekészítettem a fürdéshez a cuccomat, majd a helyiséghez érve, nemes egyszerűséggel benyitottam oda - ezzel rányitva valakire.

-Jézus, bocsi. - csuktam gyorsan vissza az ajtót.

-Nem fürdök, csak borotválkozom. - mondta a túlsó oldalról Luke. - De attól te még bejöhetsz. - hallottam a hangján, hogy mosolyog.

Na most ezt értenem kéne? 

Mármint ezeket a folyamatos hangulatingadozásokat. Mert akárki akármit mondd, nekem már kezd elegem lenni belőlük. Az övéiből és az enyémekből egyaránt.

Mert tényleg.. ha valaki külső szemszögből nézne minket, akkor vagy azt hiszik, hogy egy elbaszott házaspár vagyunk, akiknek már az agyára ment a másik, vagy pedig azt, hogy két hormontól túltengő tinédzser vagyunk, akik nem tudják eldönteni, hogy mit éreznek a másik iránt.

Na jó...szerintem hanyagoljuk..

-Nem köszi, inkább kihagyom. - mondtam, majd visszatrappoltam a szobámba, ahol leültem az ágyra és néztem előre a semmibe. Mert hogy előttem csak az üres falam volt, amin egykor poszterek és képek áradata borította. Oh azok a régi szép idők.

-Mehetsz. - kopogott kettőt az ajtómon Luke, de nem nyitott be. Még vártam egy kicsit, hogy biztosra menjek azzal kapcsolatban, hogy véletlenül se találkozzak vele, utána pedig beslisszoltam a fürdőbe. 

Most nem a kádban fürödtem, hanem zuhanyoztam inkább, de azt is - szinte már - égetően forró vízzel tettem. Egy kicsit le sikerült nyugodnom az e hőmérsékletű víztől, de amint kiléptem alóla, ez a nyugodtság úgy elszállt, mintha sosem lett volna ott. 

Feltekertem magamra a törülközőt, majd visszamentem a szobámba, ahol hamar magamra kaptam egy hosszú pólót, majd bebújtam az ágyamba.

Nem tudom mennyit forgolódhattam előtte, de nagy nehezen sikerült elaludnom.

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki a nevemet üvölti.

De úgy nagyon hangosan.