Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

1.évad 19.rész

Luke szemszöge

Beviharoztam a szobámba, majd nemsokkal később bejött Ashton.

-Hagyjál! - rivalltam rá.

-Haver... A konyhából lehetett hallani a veszekedéseteket. Na mondjad.

Ashton olyan nekem, mintha a tesóm volna. Mármint a többiek is, csak ő máshogy szemléli a dolgokat. Ő tudja a legtöbbet rólam.

-Fogalmam sincs. Ő olyan.. más. Mármint, minden értelemben.

-Megcsókoltad már? - ennyit kérdezett. Picsába. Tudom miért kérdezi ezt.

-Nem. Pedig sokszor lett volna rá alkalmam, de nem tettem.

-Haver, te szer....

-Ki ne mondd! - emeltem meg a hangom.

-Szereted. - és kimondta. - A nagy Luke Hemmings szerelmes egy lányba. - mosolygott büszkén.

-És ez a lány Clifford húga. - mondtam. - Szóval beszélnem kell a bátyjával is. Mármint jesszus. Nem is biztos, hogy szeretem.

-Luke. Elég régóta ismerlek ahhoz, hogy tudjam mi van. És te szereted ezt a lányt. És tudod mi árult el? - kérdezte, mire nemleges választ adtam. - Bunkó voltál vele, ahogy mindenkivel. És most hol van ez a Luke? Meg látszik, ahogy ránézel. És ember, te nem olyan vagy, aki csak úgy simán kihagyna egy csókot, pláne nem egy ilyen lánnyal. - rárakta kezét a vállamra. -Beszélj Michaellel. Idehívom neked.

Szerelmes vagyok? Az nem lehet. Alig van itt két hónapja. Nem is ismerem. Vagyis, valamennyire igen.De basszus, mikor vitatkoztam ezelőtt magammal? Soha.

-Miről akartál beszélni? - kérdezte Michael.

-Hát öhm... - megvakartam a tarkóm. - A húgodról. Azt hiszem, hogy én...

-Láttam Luke, amit láttam. Szereted. És még senkit nem szerettél szerelemből. Szóval ajánlom, hogy ne törd össze a szívét! Meg ne merd csalni! - erre elfintorodtam, mert engem annó Jessica csalt meg, szóval tudom milyen érzés.

-Semmi pénzért. - mosolyogtam. Viszont lenne pár kérdésem...

Lili szemszöge

Miután Luke kiment, azután csak meredten bámultam az ajtóra.
Nemsokkal később bejött Calum.

-Na mondja, mi a gondja? - kérdezte aranyosan.

-Én.. fogalmam sincs mit érzek. Vagyis tudom csak...

-Nem mered bevallani magadnak, hogy szereted Lukeot? - kérdezte, mire én csak kikerekedett szemekkel néztem rá. - Tudom, ijesztő de hozzá kell csak szokni, hogy jó emberismerő vagyok.

-Túl jó. - sóhajtottam.

-Na, ne legyél ilyen szontyoli. - ölelt át.

Elhatároztuk Calummal, hogy mivel már este van, ezért majd csak holnap kísér el engem ruhát vásárolni a jövő heti buliba. Így belegondolva ez egy jó ötlet, mert legalább addig sem jár a fejemben Luke.. Talán...

Másnap reggel Hood keltett fel.

-Hm? - néztem rá kérdőn.

-Most kell indulnunk. - mondta, majd lehúzta rólam a takarót, hogy még véletlenül se feküdjek vissza aludni.

-Kell? - kérdeztem. - Nem ér rá délutánig?

-Ő.. 14:12 van. - nevetett. - Így is már harmadszorra jöttem be felkelteni, de olyan aranyosan aludtál és nem volt szívem megtenni.

-Szerencséd. - röhögtem. - Utálom, ha felkeltenek.

-Ja tudom, mondták... Mármint, mondta a bátyád. - javította ki magát.

-Ha nem haragszol akkor én... - kezdtem bele.

-Ja, persze. Lent várlak 10 perc múlva. - mondta, majd kiment.

Gyorsan kikeltem az ágyból és felkaptam magamra egy kék Adidas pólót és egy fekete nadrágot.

Sminknek csak gyorsan felkentem a szempillaspirálom, majd miután késznek nyilvánítottam magam, lementem a nappaliba, ahol már ott ült Calum.

-Végre. Már azt hittem, hogy sosem jössz. - állt fel a kanapéról.

-Pedig időben jöttem.

-Tudom, csak szívattalak. - röhögött.

Miután megérkeztünk a bevásárló központba, először Calumnak kerestünk valami ruhát a jövő heti buliba.

-Szerinted? - mutatott magára. Egy ciánkék inget viselt, halványlila nadrággal.

-Ezt hogy a halálba hoztad össze? - tört ki belőlem a nevetés.

-Hát Ciánkék Halványlila, C mint Calum; H, mint Hood. Azt hittem illeni fog. - vakarta meg a tarkóját.

-Rosszul hitted. - nevettem fel. - Na gyere próbáld meg ezt. - odaadtam neki egy szürke inget és egy sötétszürke nadrágot. Miután felpróbálta, büszkén néztem magamra.

-Na akkor gyere te stylelist, nézzünk neked is ruhát. - odavitte a kasszához a ruhát,majd kifizette.

-Az a helyzet, hogy izé...

-Nem jössz? - kérdezte szomorúan.

-Nekem már van ruhám. Aliciával bejöttünk múltkor és akkor vettünk több ruhát is. - mosolyogtam.

-Megcsalsz? Azt hittem én vagyok a ruha vásárló pajtid. - biggyesztette le a száját.

-Most jöttem el veled először vásárolni. - nevettem fel.

-Számít az? - kérdezte még mindig szomorúan.

-Na gyere ide, te. - húztam oda magamhoz egy ölelésre.

Ezután elmentünk magamnak cipőt nézni, mert azom meg nem volt.

Tipikus lány vagyok. Utálok vásárolni, viszont ha eljövök, akkor 1000%, hogy veszek valamit és sokáig maradok.

Bementünk vagy 3 cipőboltba, de valahogy egyikben sem volt hozzám illő darab.

Hallottam, hogy Calum telefonál valakivel, ezért nem zavartatva magam, közelebb mentem.

-De hallod. Nem. Most itt vagyunk egy cipőboltban. Még mennyi idő? Okéééé. Meglesz, na cső. - azzal letette a telefont. Furcsálltam a beszélgetést, de ráhagytam, mert végül is Calumról volt szó.

-Ki volt az? - kérdeztem.

-Kíváncsi kis Clifford. Olyan vagy, mint a bátyád. Amúgy pont vele beszéltem. Nincs otthon tej, szóval venni kell. - hadarta el gyorsan.

Bementünk még egy cipőboltba, hátha ott szerencsével járunk és lám, igazam lett. Egy sötétkék, kisebb sarkú magassarkút lebegtettem Calum előtt, hogy megvan a tökéletes darab.

Ő csak mosolyogva figyelte, ahogy a kasszához megyek fizetni.

Hazafelé menet beugrottunk a boltba, tejért, amiből vettünk két kartonnal.

-Még mindig nem értem, hogy minek kell ennyi. - nevettem fel.

-Én sem. Michael mondta. - nevetett most már ő is.

Beültünk a kocsiba, amiben, Calum szépen lassan vezetett. De ahhoz túlságosan lassan, hogy feltűnjön ez nekem.

-Tudnál gyorsabban menni? Vagy miért mész úgy,mint akit egy csiga vontat? - kérdeztem nevetve.

-Csak nem sietsz valahova? Amúgy fogalmam sincs, hogy miért vezetek így. Lehet kicsit elbambultam. - mondta, majd beletaposott a gázba.

Mikor visszaértünk, Calum beparkolt a garázsba, majd kiszállt és eltűnt.

-Kössz a segítséget! - kiáltottam, hátha meghallja. Mivel reménytelen volt, ezért megfogtam egy karton tejet, majd felcipeltem a konyhába. Kinyitottam a hűtőt és láttam, hogy van ott tej... Nem is kevés.

-Mi a franc? - kérdeztem, leginkább magamtól.

Felálltam, majd becsuktam a hűtőajtót, de ekkor két kar fonódott a derekam köré. Megfordultam és Lukeval találtam szembe magam.

-Mit akarsz? - kérdeztem bunkón. - Úgy tudtam, hogy egy kis időre van szükséged. - mondtam, de még mindig az a letörölhetetlen vigyor ült a képén.

-Az a kis idő jelenthet annyit is, hogy beszélek valakivel, nem?

-Pff. Most már elengednél? - megpróbáltam levakarni magamról a kezét, de nem jött össze.

-Nem. - mosolygott még mindig. Az a mosoly. - És tudod miért nem? - hajolt közelebb.

-M..miért? - kérdeztem megszeppenve.

-Szeretem, mikor zavarba jössz. De főleg, hogyha én vagyok az oka. - erre csak megforgattam a szemem. - Most szépen velem jössz és elmegyünk valahova. - duruzsolta a fülembe.

-És ha nem megyek veled? - húztam a fél szemöldököm.

-Ilyen választási lehetőség nincs. - elmosolyodott, majd elengedett.