Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

1.évad 8.rész

-Hát téged milyen szél fújt erre? - kérdeztem meglepetten Luketól.

-Kedves vagy, mint mindig. - megforgatta a szemét - Igazából csak beszélni szerettem volna veled. Ráérsz? - becsukta az ajtót, majd megállt és kíváncsian fürkészte a tekintetem.

-Igazából horrorfilmet szerettem volna nézni, de persze, beszéljünk. - félreraktam a laptopot, hogy letudjon ülni, majd neki is kezdett, amint elfoglalta a helyét.

-Öhm... - megvakarta a tarkóját. Zavarban lenne? - Szóval. A napokban igazából elgondolkoztam, hogy miket mondtam neked és, hogy öhm.. neked mennyire szarul eshettek azok, mert, hogy őszinte legyek, nekem sem esnének jól az olyanok, amiket én mondtam. Nem sűrűn szoktam ilyent mondani, de sajnálom. Tényleg. És mivel itt laksz, ezért nem nagyon szeretném, ha rossz viszonyban lennénk. Mármint ennyire rossz viszonyban. Mit szólsz? - mély tengerkék szemei lyukat fúrtak az én zöld szemembe és hirtelen azt sem tudtam, hogy mi volt a kérdés.

-A..ami azt illeti, igen nagyon rosszul estek, bizonyos dolgok miatt. Tudom, hogy nem kedvelsz, vagyis a jelek erre utalnak. De...

-Lili, félreérted. Én csak jobb viszonyt szeretnék kialakítani kettőnk között. Tudom, hogy nem indult valami fényesen a kapcsolatunk, de ezen lehet változtatni. - magyarázkodott.

-Miért akarsz változtatni? Vagy ez most, hogy jött egyáltalán? Tuti, hogy Ashton mondta, hogy beszélj velem. Nemde? - kicsit távolabb kellett ülnöm tőle, mert a feszültség ami kettőnk közt izzott, az elviselhetetlen volt.

-Hirtelen támadnak az ilyen ötleteim, de ezt most tényleg komolyan mondom. De ha te nem akarsz, akkor nem. Nem erőltetek én semmit. - Az utolsó mondatán észrevehető volt, hogy kicsit fájt neki, hogy ilyen elutasítóan kezeltem. Pedig én nem akartam, csak egyszerűen.. nem tudom..

Muszáj volt mondanom neki valamit, mert éreztem, hogy így lenne helyes és, mert már láttam, hogy készül felállni az ágyról.

-Luke.. - megfogtam a karját, majd visszahúztam. - Ne haragudj, csak most minden összejött. - sóhajtottam.

-Hogy érted? Akarsz beszélni róla? - kérdezte kedvesen.

Hirtelen nem is tudom, hogy mi ütött belém, de elkezdtem mesélni életem legfájdalmasabb korszakát, amiről csak Michael tudott.

-Felkerültem általánosba és igazság szerint, már ott célpont voltam mindenkinek. Nem tudom miért. Talán mert én voltam a leggyengébb láncszem? Lehetséges. -egy pillanatra megálltam, majd folytattam - Tudod, akkoriban nagyon vékony voltam, de az idegességtől elkezdtem egyre többet és többet enni, míg végül ötödikes koromban el nem értem az 50 kilót. Alacsony voltam és kövér is, amiről nagyon jól tudtam, mégsem tettem ellene semmit, mert nagyon nem is érdekelt. Aztán elérkezett a gimnázium, ahol azt hittem megszabadulok a piszkálóimtól, de nem így lett. El tudod azt hinni, hogy valaki csak azért jön oda, ahova te mész, hogy szekálhasson? - könnyes szemmel néztem fel Lukera, akin semmilyen érzelem nem tükröződött, legalábbis én nem láttam semmilyen érzelmet rajta. Megtöröltem a szemem, majd folytattam. - Heten voltak; 4 fiú és 3 lány. Ugye Michael eljött suliból, pont mikor én felkerültem, így nem is tudott nagyon megvédeni. Végül is 15 évesen az ember nem várhatja el, hogy mindig álljon ott mellette valaki. Nem voltak barátaim, csúnya és kövér is voltam. Beleestem egy nagyon mély depresszióba, amit nem részleteznék. Ugye Michaellel szinte megszakítottam a kapcsolatot. Utólag visszagondolva, nem is tudom, hogy miért tettem. Talán őt hibáztattam mindenért, amin keresztül mentem. - kivettem egy zsepit a fiókomból, mert éreztem, hogy hamarosan elsírom magam. - Mikor 16 éves lettem, akkor határoztam el, hogy lefogyok és megerősödöm. Már másfél év telt el azóta és sikerült is lefogynom 81 kilóról 60 kilóra. Igen, kezdj csak bele, hogy milyen kövér vagyok. - ránéztem megint, de most a tekintete valami mást sugallt. Bűntudatot? Megbánást? - Mindegy is. Ugye a szüleink meghaltak, ami egyet jelentett, mégpedig azt, hogy el kell költöznöm. Azt hittem, hogy ha elköltözöm onnan, akkor végre nyugtom lesz, de nem így lett. Ő..ők m..már egyszerűen t..terrorban tartanak. És é..én ezt már nem bírom. - és ennyi volt. Eddig tartott, hogy erősnek mutattam magam mások előtt. Hihetetlenül zokogni kezdtem és elkezdtem kapkodni a levegőt.

Nem nagyon voltam tudatomnál, de két erős kart éreztem meg magam körül és, hogy a fejem egy mellkasnak van támasztva. Megölelt. Luke Kicseszett Hemmings megölelt.

-Shhh... minden rendben lesz. Már nem tudnak bántani. - elkezdte simogatni a hátam.

Egy megnyugtató érzés kerített a hatalmába. Úgy éreztem, hogy jelen pillanatban nem eshetne semmilyen bántódásom, ha Lukeon múlna.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de kezdtem már megnyugodni. Lassan elhúzódtam tőle, majd a szemébe néztem. Már nem ölelt, de a karomat még mindig fogta.

-Köszönöm. - rámosolyogtam, ami viszonzott is.

-Milyen horrort találtál? - kérdezte a gépemre pillantva.

-Valami régi szart, ami nem olyan ijesztő. - nevettem fel. - Ha gondolod itt maradhatsz és akkor nézhetnénk ketten és én kinevetnélek, ha megijedsz.

-A rossebeket ijedek meg. - horkantott fel. - De látom nagyon élvezed a társaságom, szóval maradok. - megforgattam a szemem, majd kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon, - Luke is így tett - majd elindítottam a filmet.

Az elején még nem volt semmi ijesztő, de a közepe felé már kezdtek beindulni a dolgok.

-Szóval megcsaltál? És a gyerekekkel mi lesz szerinted? - kérdezte a nő hisztérikus állapotban.

-Téged az már nem fog érdekelni. - mondta egy mély hang, majd hirtelen előugrott egy véres arcú valami és levágta a fejét.

-Mi a franc?! - sikkantottam fel.

-Beszari. - röhögött rajtam Luke, mire kapott tőlem egy szúrós pillantást.

-Jajj te csak ne mondj semmit! Az előbb te is megijedtél!

-A lószart ijedtem meg a filmtől. Kurva nagyot tüsszentettél. Szerintem ettől mindenki megijedt volna. - nevetett még mindig rajtam.

-Ó ne! Magdaléna! - rohant oda halott feleségéhez a férj. - Mit tettél te álnok? Abban egyeztünk meg, hogy csak megijeszted! De te megölted! - ordibált a férfi.

-Úgy végeztem vele, ahogy most veled is fogok.

-Ez szar volt. - mondta Luke a film végén. Válaszul csak megforgattam a szememet. Csörgött a telefonom, meg már vége is volt a filmnek szóval mondtam Lukenak, hogy menjen ki.

-Szia Csajszi! - köszönt bele vidáman Alicia.

-Hellóka! Mizújs? - kérdeztem kedvesen.

-Holnap te gondolom dél körül fogsz felkelni, szóval olyan háromra ott leszek érted, mert elhozlak magamhoz és kicsinosítjuk egymást. A buli úgyis olyan 8-kor kezdődik, szóval lesz 5 óránk a hajra, a sminkre és a ruha-cipőre is. - hadarta el gyorsan.

-Oké.

-Minden rendben? - kérdezte aggódóan.

-Holnap mesélek. - mosolyogtam. - Csak még fel kell dolgoznom a történteket.

-Csajszi minden oké? Kiről vagy miről van szó? - kérdezte, de nem válaszoltam. - Na látom nem akarod ma elmondani. Na jól van, majd még beszélünk. Puszi, puszi. - és lerakta.

Rápillantottam az órára, ami 20:04-et mutatott. Így elment volna az idő míg Lukekal voltam?

Nem voltam valami éhes, bár alig ettem ma valamit. Inkább elmentem letusolni, majd befeküdtem az ágyba és lassan elnyomott az álom.