Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

3.évad 1.rész

Eltudjátok képzelni, hogy milyen idegesítő dolog az, amikor valaki eléri a célját, de te jössz ki belőle rosszul?

Higyjétek el, hogy mélységesen átérzem.

Jelenleg a repülőtéren ülünk a fiúkkal és várjuk a gépet, ami Santa Cruziára visz minket.

-Ne bolondozz már Ashton. - röhögött fel Michael. - Tuti, hogy nem fér az az egész nyalóka be a szádba.

Ash felhúzta a szemöldökét, majd betömte egybe az említett finomságot.

Csak tudnám, hogy mire jó ez az egész.

Jaj egyébként lehet, hogy nem említettem, de... hogy is mondjam... összevesztem Miával..

Igazság szerint szerintem egy gonosz ribancnak tart, aki megcsalta a testvérét.

De könyörgöm.. miért nem engedi meg senki, hogy megmagyarázzam, hogy mi történt valójában? Miért mindenki ennyire... makacs és engedetlen?

-És mégis hogyan terveztétek az alvást? Csak mert nincs annyi szoba nálunk, mint nálatok. - kérdeztem a fiúktól.

-Lesz elég ágy, ne aggódj. - mondta a bátyám, majd a landoló gépre nézett. - Azt hiszem, hogy mehetünk.

"Figyelem! Gépjárat indul a 14-es kaputól. Kérjük utasainkat, hogy foglalják el a gépet!"

A jegyem az ablak mellé szólt, és hála Istennek Calum ült mellettem.

-Rég beszéltünk. - mondta egy kis idővel felszállás után. - Ugye tudod, hogy én nem haragszom rád?

Óvatosan ránéztem, majd láttam, hogy még mindig a válaszomat várja.

-Hogy hogy? - kérdeztem.

-Ugyan kérlek. Még a vak is látja, hogy ti ketten... hogy is mondjam... valamilyen furcsa módon kötődtök egymáshoz. Ezért nem is csodálkozom, hogy történt valami.

-De nem is történt semmi. - mondtam komolyan, mire Calum meglepett fejet vágott.

-Nem?

-Nem. Semmi nem történt. - sóhajtottam.

-Ezt viszont nem értem. Daemon miért kiabált akkor?

-Mert... mert... nem engedte, hogy megmagyarázzam azt a dolgot, ami igazából meg sem történt. Ő beleképzelte, hogy történt valami, és attól fogva elborult az agya. -  kezdtem bele, majd elmeséltem neki mindent. Még a pofont is.

-Édes Istenem... ez.. basszus ezt nem is tudtam. Lili nagyon sajnálom az egészet. - vágott bűnbánó arcot. - De nem gondolod, hogy elkéne a többieknek is mondani?

-Gondoltam rá, de félek, hogy nem értenék meg, vagy nem hinnének nekem. - sóhajtottam.

-Ugyan. Michael a bátyád. Szerinted kinek hinne? A saját húgának, vagy egy számára ismeretlen kölyöknek? - kérdezte.

-Szerintem már tökmindegy... úgyis mindenki elkönyvelt egy szánalmas ribancnak. - mondtam szomorúan, mire Calum a fél karjával átölelt.

-Ez nem igaz. Én nem tartalak annak.

Hálásan elmosolyodtam rá, majd kinéztem az ablakon, ahol a sok felhőtől nem láttam semmit.

Na nem baj.

Landolás után a reptéren rengeteg fotós és rajongó várta a fiúkat, akik aztán meg is álltak fotózódni velük.

-Szia. - jött oda hozzám egy nálam körülbelül pár évvel fiatalabb lány. - Kérhetnék egy autogramot? - nyújtott felém egy lapot és egy tollat.