Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

2.évad 12.rész

Luke szemszöge

Ma van Lili szülinapja.

Ami azt jelenti, hogy a fiúkkal hazautazunk felköszönteni. Ez egy örömhír számomra, abból a szempontból, hogy hülyíthetem a kis agyacskáját addig is, amíg otthon leszünk.

Tudom, hogy köcsögség tőlem, pláne úgy, hogy barátnőm van, de hát kérlek... Mikor érdekelte a nagy Luke Hemmingset, hogy van valakije? Soha!

...

Amint beléptem a házunkba, ismerős illat fogadott... otthon. Ez volt az első szó, ami eszembe jutott.

-Na srácok, most beszéltem Miával, aki szerint Lili még pár óráig távol lesz. Szóval addig átjön, pár osztálytársával, és felkészülünk a meglepetésre! - mondta Ashton.

-Nem értem minek ez a nagy felhajtás. - dünnyögtem az orrom alatt. A közelemben Calum volt, aki nem szólt semmit, csak megforgatta a szemét. - Most mi az? - néztem rá hitetlenül, mire inkább bement a konyhába.

-Helló!! - jött be mosolyogva Mia az ajtón. - Hoztam egy csomó mindent. Van itt pillecukor, csoki, rengeteg gumicukor és.... PINYÁTA! - kiáltott fel, mire Ashton adott egy puszit a feje búbjára.

-Ugyan már Luke, ne nézz így. - jött oda mellém Cal. - Te is voltál szerelmes. Sőt, ha azt vesszük, akkor még most is az vagy. - paskolta meg a vállam. Felhúztam a szemöldökömet, majd felé fordultam.

-Te most komolyan azt akarod nekem mondani, hogy szerelmes vagyok? - röhögtem fel.

-Ó, miért nem vagy az? Arzayleába? - ejtette ki gúnyosan a nevét. Egy pillanatra 'ó' alakút formált a szám, majd inkább arrébb álltam.

Segítettem Miának felragasztani a függődíszt, amin az szerepelt, hogy 'Boldog Születésnapot Lili' és nagyjából itt ki is merült a segítőkészségem. Leültem a kanapéra és néztem, ahogy a többiek ide-oda rohangálnak díszekkel meg mindenféle ostobaságokkal a kezükben és én azon gondolkodtam, hogy milyen mázlista is vagyok, hogy senkinek nem kell a segítségem. De jó nekem.

-Luke, emeld fel a segged arról a kanapéról és segíts nekem! - kiabálta Michael. Ennyi arról, hogy - idézőjelbe - haszontalan vagyok.

Kimentem az előszobába, ahol éppen Clifford ügyködött a pinyátával.

-Add oda a ragasztót. - mondta.

-És a kérlek hol marad? - néztem rá vigyorogva.

-Add oda azt a redvás ragasztót, vagy különben hozzád baszom ezt a szar pinyátát. - emelte meg a hangját.

-Akkor legalább még édesebb leszek.

-LUKE! - rivallt rám. Védekezően feltartottam a kezemet, majd a kezébe nyomtam a ragasztót. Amíg vártam arra, hogy felragassza, aközben körbeszemléltem a szobában, ami.... nem is nézett ki olyan rosszul, ahhoz képest, hogy hányhatnékom van ennyi rózsaszíntől csillogó szartól.

-Rendben emberek! Lili mindjárt itt lesz! Mindenki a helyére! - kiabálta tapsikolva Mia.

-Őőő.. - tettem fel a kezem, mire gyilkos szemekkel rám nézett... hát nem véletlenül a legjobb barátnője. - Szerintem nekem nem ezen a partin van a helyem. Most mit csináljak? - biggyesztettem le a számat.

-Ó, Hemmings, te is itt vagy? - nos akkor ajánlom, hogy a kanapé mögött bújj el. De jó alaposan. - bólogatott gúnyosan. - És ha az értelmiségszinted kifulladt volna e mondat megértése közben, akkor most mondom, hogy a 'meglepetés' szóra elő kell ugrani. - mondta végig a szemembe nézve. Azta...Egyszerűen csak... azta...

Ahogy mondta, elbújtam a kanapé mögött. Körülbelül két percig volt csend a lakásban, mert utána hallottuk, hogy valaki a kilinccsel babrál... elég hosszú ideig. Miután meghallottuk az ajtó csapódását, mindenki előugrott.

-MEGLEPETÉS! - kiáltották a többiek egyszerre. Hogy őszinte legyek, én nem mondtam, mert semmi kedvem nem volt.

Körülbelül a többiek után 1 másodperccel én is felálltam a helyemről és akkor láttam meg, hogy Lili éppen akkor szakadt el annak a pöcsfejnek a szájától, akit igazság szerint még életemben nem láttam, de tudtam, hogy az.

-Úristen! - tette a kezét a szája elé. - Ez... úristen... - ezt már egyszer mondtad. - Köszönöm, köszönöm, köszönöm mindenkinek! - én szinte majdnem Michael mellett álltam, és pechemre, először őt ölelte meg, majd így ment sorjában.

Semmit nem változott...a haja lett talán kicsit hosszabb.

-Szia. - állt oda elém. Akármennyire próbálta tagadni, hogy továbblépett, a szemeiben még mindig látszódott a ragyogás, mikor rám nézett. És én ezt nagyon jól ki is tudtam használni.

-Gondolom szeretnél egy ölelést. - vigyorogtam rá, mire felhúzta az egyik szemöldökét.

-Öhm, igazából nem. Csak megszerettelek volna kérni arra, hogy állj arrébb, mert oda szeretnék menni a... sütikhez. - sütötte le a szemét. Ó a kis aranyos, még mindig zavarban van a közelemben.

-Aha és ezért kellett köszönnöd.

-Mi van, már udvarias sem lehet az ember? Bár, a te helyzetedben megértem, hogy nem nagyon köszönnek neked az emberek. - röhögte el magát, majd átfurakodott köztem meg Ashton között és odament a sütis tálcához.

-Bizonyára te vagy Luke. - jött oda hozzám az a nyálgép barátja. - Daemon Williams. - nyújtotta a kezét. Ránéztem a gyerekre, majd a kezére és félrehúztam a számat.

-Passzolom. - mondtam, majd bementem a konyhába a többiekhez.

-Hé Luke, akarsz egy sört? - kérdezte Calum, aki egy csajjal beszélgetett. Bólintottam, mire felém dobott egyet.

Odamentem hozzájuk és miközben ők beszélgettek, nekem teljes rálátásom nyílt a nappalira, ahol Lili és Daepöcs nyalakodtak.

-És Hemmings, téged mi szél fújt erre? - kérdezte Cal.

-Talán megzavarom a románcotokat? - néztem rá meg a csajra.

-Hát Luke, eddig azt hittem, hogy nem igaz, amit Lili mondott rólad. De be kell vallanom, hogy te tényleg egy tahó paraszt vagy. - mondta a csaj.

-Üdv a világomban. - emeltem meg felé a sörömet, majd ittam egy jó nagy kortyot belőle.

Rápillantottam megint a világ leggyönyörűbb szerelmes párjára - remélem érződik az irónia - akik éppen akkor csókolták meg egymást. Nem hagyhattam, hogy nélkülem próbálják meg jól érezni magukat, ezért kiindultam a nappaliba és leültem a velük szemben lévő kanapéra.

Lili rám pillantott, majd visszafordult Daepöcshöz.

-És, hogy jöttetek össze? - kérdezte az egyik fiú, akinek nem tudtam a nevét.

-Húúú hát ez nagyon hosszú sztori. - kezdett bele a nyálgép.

De nem lehet hosszabb, mint a farkad. - gondoltam magamban. Egy kicsit elröhögtem magam, mire Lili felém kapta a tekintetét.

Igazából nem értem, hogy miért nézett furcsán, mert mellettem is... - körbenéztem a kanapén, amin.... csak egyedül ültem. - oh, hogy mellettem nem ült senki és egymagamban röhögtem, mint valami idióta? Kit érdekel.

-Ugye volt ez az osztálykirándulás, úgy körülbelül 1 hónapja. Na ott történt az első csókunk. - itt nyálcsorgatva ránézett Lilire, és adott neki egy puszit. De nyálas.... ő nem szereti a nyálas dolgokat. Ezt onnan tudom, mert én nem vagyok az. És engem úgyis szeretett, hogy köcsög voltam... ő, önmagamért szeretett.