Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

3.évad 17.rész

Hirtelen ezer és ezer gondolat futott át az agyamban. Én örültem a hírnek, csak egy kicsit korainak tartottam, hogy majdnem 20 évesen legyen valakinek gyereke.

-Hogy mi? - csak ennyit tudtam kinyögni.

-Tudom, tudom. - sütötte le a szemét. - Még a felelőtlenebbeknél is felelőtlenebbek vagyunk.

-És még nem is túloztál.

Mia megfogta a kezemet, majd megszorította azt. 

-Félek, hogy Ashton hogyan fog reagálni. - sóhajtotta. - És mi van ha elhagy? Vagy ha látni se akar többet? És mi van ha el akarja vetetni? Lili én nem akarom elvetetni ezt a kisbabát. Én megakarom tartani és nem szeretném meg...

-Hééé.. - szakítottam félbe. - Először is lélegezz mélyeket. Másodszor pedig figyelj, rengeteg dologban bizonytalan vagyok mostanában, de azt az egyet biztosra vehetem, hogy Ashton nagyon szeret téged és nem fog emiatt elhagyni. És az igaz, hogy én nem ismerem annyira, mint te.. De szerinted. - és itt belenéztem a szemébe. - Képes lenne egy ártatlan gyermeket megölni? Aki ráadásul az övé is?

Mia egy pillanatra elgondolkozott, majd egy halvány mosoly kúszott a szájára.

Ez az én barátnőm.

-Beküldöd? 

-Persze, de itt maradjak veled?

Ő csak nemlegesen megrázta a fejét, majd feljebb húzta magán a takarót.

Én lassan sarkon fordultam, majd kifele vettem az irányt.

A folyosón ott voltak még mindig a fiúk, és amint megláttak, egyből szaladtak oda hozzám és rohamoztak meg a kérdéseikkel.

-Héé! Nyugalom. - ránéztem Ashtonra, majd biccentettem neki a kórterem felé.  Ő csak nézett rám egy kis ideig, majd amint eljutott a tudatáig, hogy mire is céloztam, már el is tűnt a szemem elől.

Mosolyogva megráztam a fejemet, majd Luke felé fordultam, aki kíváncsian fürkészte az arcomat.

-Mi történt? - kezét a derekamon pihentette, amivel aztán közelebb húzott magához, majd egy puszit adott a fejem tetejére.

Hirtelen nem tudtam, hogy elmondhatom-e Lukenak a nagy hírt, vagy úgy bárkinek is, ezért inkább nem mondtam semmit sem.

Viszont, ami akkor eszembe jutott, az az, hogy milyen lesz, ha egyszer Lukenak meg nekem lesz gyerekünk. Mármint, majd sok év múlva, mert még ráér, elvégre 18 vagyok.

Elképzelem, ahogy a kertben ugrál a kis poronty, majd elesik és sírni kezd erre Luke, mint hősies apa odaszalad hozzá és felemeli a magasba, majd ad a sajgó pontjára egy puszit, mondván hogy így hamarabb begyógyul.

Vagy mikor először megy majd iskolába, és totálisan ideges lesz, ha az anyjára üt. És én nem nagyon fogom tudni megnyugtatni, mert azt fogom neki mondani, hogy 'Ó átérzem kicsim. Én is izgultam a legelső napomon.' Jó mondjuk így belegondolva csak nem fogok ilyet mondani neki, megnyugtatásképpen meg pláne nem. 

Meg persze ott lesz az a pillanat is, amikor először lesz szerelmes. És mikor elő....

-Lili.. - Luke gyenge rángatása rántott vissza a valóságba.

-Hm? - néztem fel rá kábán, mire elmosolyodott.

-Tuti rajtam gondolkodtál, mert totálisan vörös vagy. - ezt egy szemforgatással jutalmaztam. - Szóval? - kérdezte kíváncsian.

-Mi szóval?

Luke sóhajtott egyet, majd elnevetve magát, egy puszit nyomott a fejem tetejére.