Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

2.évad 9.rész

Elvettem tőle a ruhákat, majd miután felöltöztem, kimentem a többiekhez.

-Indulhatunk? - villantottam magamra egy mű mosolyt.

-Persze. - mondta Tristan.

Mielőtt kiléptem volna, gyorsan a falon lévő órára pillantottam, amiről letudtam olvasni, hogy majdnem éjfél van.

-És pontosan mi is a terv? Mert azon kívül, hogy kiszökünk, azon kívül semmit sem tudok. - kérdeztem.

-Shhh. Halkabban, még meghallanak! - csitított le Victor.

-Mégis kik? - tettem fel a kérdést, amire szerintem mindenki kíváncsi volt.

-Ja, tényleg Victor. Kik? - kérdezte Elijah.

-Hát nem hallottatok a Gordon Arthur kísértet sztoriról? - kérdezte az említett a sötét tanösvény közepén. - Na mindjárt elmesélem, amint tisztább terepre érünk. 

Időközben észrevettem, hogy már rég letértünk a tanösvényről és a sötét, sűrű erdő felé megyünk befele. Libasorban mentünk; előttem Mia, mögöttem pedig Elijah sétált, azt hiszem.

Victor ment elől és ő törte le az ágakat, hogy tovább tudjunk haladni. Nyugodj békében természet.

-Na, itt is vagyunk. - hallottam elölről a "vezér" hangját.

Egy kisebb tóhoz értünk oda, ami körül kicsi fatönkök helyezkedtek el kör alakban. Leültem egy hozzám közel lévőre, mellém pedig Mia telepedett le, a másik felemre nem ült senki, mert sok ilyen ülőhely volt ezen a helyen.

Előttem - körülbelül 2-3 méterre - Daemon foglalt helyet. De jó.

-Szóval - kezdett bele Victor - Gordon Arthur egy átlagos fiatal fiú volt a XVI. század elején. A családjával élt itt a Sydney melletti Heathcoteban. A kis Gordon mindig a falu melletti tóhoz járt ki játszani a barátaival, épp oda ahol mi most jelenleg vagyunk. Ám egy nyári napon egyedül találta itt magát, mert nem jöttek a barátai. Legalábbis ő azt hitte. - felállt a helyéről Victor, majd elkezdett körbe-körbe járni közöttünk, miközben folytatta a történetet. - Úgy döntött, hogy mivel nyár van, ezért úszik egyet a tóban. Éppen a pólóját vette le, mikor meglátott egy kislányt a vízben, segítségért kiabálva. Ő gyorsan berohant a tóba, hogy segítsen, de a kislány már elsüllyedt, mire odaért. Erősítést akart hívni, hogy megmenthessék a lányt, de mikor a part felé fordult, a barátait látta ott, akik kövekkel kezdték el dobálni szegény Gordont. Az egyik kő, amit egy bizonyos Odette Parlaler dobott, túl erősen találta el, így a fiú elsüllyedt. Mikor a hatóság kiért a helyszínre,sajnálattal már nem tudták megmenteni az életet. A gyerekek azt mondták, hogy tréfának indult ez az egész és nem akarták bántani Gordont. A legenda szerint, aki követ dob a tóba, az felébreszti Gordon Arthur szellemét és valami szörnyűség fog vele történni 1 éven belül. - mikor Victor befejezte ezt az egész "mesélősdit" , én meg sem tudtam mukkanni. Mikor körbenéztem, akkor láttam, hogy nem csak én voltam így vele.

-És ki volt a kislány? - szólalt meg elsőnek Gina.

-Senki sem tudja. Elvileg a barátai nem értették, hogy miért futott bele a vízbe, holott nem is volt ott senki.

-Ez akkora egy szarság. - röhögött fel Tristan. - Ugye ti nem dőltök be ennek a kitalációnak? - kérdezte.

-Hát, nem tudom. - mondtam. - Szerintem hihető. Mármint én elhiszem. - erre csak szemforgatást kaptam Tristől.

-Amúgy csuda jó, hogy kijöttünk ide meg minden, mert fontos a mozgás, de hogy őszinte legyek mindjárt idefagyok. - mondta Alicia.

-Egyet értek vele. - bólogatott Mia.