Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

2.évad 11.rész

És jeeejj! 18 éves lettem! Eltelt egy újabb év, és azt sem tudom, hogy hol áll a fejem! 

Ha össze kéne foglalnom az utóbbi egy évemet, akkor így tenném:

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy 17 éves lány, nevén nevezvén Lili Clifford, akinek meghaltak a szülei, szóval a bátyjához és a bandatársaihoz költözött Sydneybe. Az első benyomás mindenkinél stimmelt, kivéve Luke Hemmingsnél, akivel, ha látszólag ki nem állhatták egymást, a szívük mélyén mindkettőjük szerette egy kicsit a másikat. Nem kellett több, mint pár hónap és egy párt is alkothattak. Azonban Hemmings dobta a lányt, kemény szívére hagyatkozva. Lili összetört, Luke továbblépett. Pár hónappal később talán a lánynak is sikerült túltennie a fiún magát, ugyanis összejött a legjobb barátnője Mia, testvérével, Daemonnel. Már egy hónapja alkotnak egy párt és remekül megvannak. A lány csak reméli, hogy visszatérhet minden a normális kerékvágásba és végül boldog lehet."

Igazából nem érzek semmi változást azzal kapcsolatban, hogy nagykorú lettem. Mármint oké, hogy még csak dél van és ki sem mentem a házból - valószínűleg nem is fogok - de így belsőleg sem érzek semmit. Ez csak egy korszám, nem?

Kikeltem az ágyból és elmentem letusolni. Miután azzal végeztem, felvettem magamra egy fekete leggingset és egy egyszerű kék pólót, majd lementem reggelit csinálni magamnak.

Elővettem egy müzlis tálat, a belevaló müzlit és a tejet, majd jóízűen megettem. Mivel ez nem telítette el a gyomrom, ezért csináltam magamnak még két sonkás szendvicset is. 

Éppen a tálat mosogattam, amikor meghallottam a csengő dallamos hangját.

Odatipegtem az ajtóhoz, majd kinyitottam.

-Helló Kedvesem. Készen állsz megünnepelni a 18.-ik szülinapodat velem? - kérdezte Daemon, a kezében egy csokor liliommal. - Hoztam liliomot a gyönyörű Lilinek.

Elnevettem magam, majd lágyan megcsókoltam.

-És mivel készültél Drágám? - invitáltam be a házba. A csokrot beleraktam egy vízzel teli vázába, majd felé fordultam.

-Hát, az legyen meglepetés. - kacsintott.

-Ugye tudod, hogy utálom a meglepetéseket? 

-Most már tudom. - nevetett fel. - De ez garantáltan tetszeni fog.

Megvárta, míg felveszem a fekete cipőmet, azután pedig összekulcsolta az ujjainkat, majd kivezetett a lakásból. Beültünk a kocsijába és elhajtottunk.

Nem kérdeztem semmit, mert tudtam, hogy úgysem mondaná el. Ezért csak néztem a - már szinte - egymásba folyó fák sokaságát az út mellett és gondolkodtam. 

-Hé, Lili. - simogatta meg a kezemet Daemon. Felé kaptam a fejemet, majd láttam, hogy nézi a telefonomat, amin...  Michael feje villogott.

-Michael! - szóltam bele boldogan a telefonba. 

-Szia hugi, rég hallottam a hangod. - mondta egy kicsit szomorúan.

-Oh igen, bocsi, csak kicsit elfoglalt voltam. - pillantottam a mellettem ülőre. 

-Daemon? - kérdezte a bátyám. Hallottam a hangsúlyából ítélve, hogy mosolyog. 

-Igen. - húztam én is mosolyra a számat.

-Örülök neki, de nem ezért hívtalak. Van egy jó és egy rossz hírem. Kezdem a jóval, miszerint 18 vagy és vehetsz magadnak már piát. A rossz viszont, hogy ezt nem mostanában fogjuk tudni megünnepelni. A menedzserünk nem engedett el, szóval szerintem majd csak karácsonykor kerül rá sor. - elhúztam a számat, majd megvontam a vállamat. Végül is, az már csak egy hónap.