Sign of the times /lrh.ff/BEFEJEZETT/

3.évad 3.rész

Már vagy egy fél órája ülhettünk a hintán, de egyikőnk sem szólt semmit sem a másikhoz.

Én azért, mert egyszerűen nem tudtam mit, Luke meg.... nos azt meg ő tudja csak.

-Szerintem... - álltam fel - én bemegyek. - rám nézett, majd egy kisebb bólintás után ő is felállt a hintáról.

Csak tudnám, hogy mi nála ez a hirtelen hangulatingadozás. Egyik pillanatban még megcsókol, utána meg úgy viselkedik, mintha egy idegen lennék.

Miután bementünk a házba, én a konyha felé vettem az irányt. Ki gondolta volna.

Kinyitottam a hűtőt és kivettem onnan tejet, a szekrényből pedig a müzlit.

-Hogy hogy ilyenkor eszel? - a hang irányába fordultam, ahol megláttam Lukeot, egy enyhe kis mosollyal az ajtófélfának dőlve.

-Mert éhes vagyok? - mutattam fel neki a tejet, amit időközben kiöntöttem a tálba. - És te miért nem mentél fel? - biccentettem az emelet felé.

-Mert éhes vagy? - nevetett fel, mire meg nem mondom kicsit sem néztem rá furcsán.

-Jó, de attól még felmehetsz. Nem fognak ide betörni és elrabolni engem.

-Semmi sem biztos. - odajött mellém, majd kivett a szekrényből egy poharat és engedett magának bele vizet. - Amúgy meg csak szomjas voltam. Nem miattad maradtam itt, ne izgulj. - ééés visszatért a régi Luke.

-Hidd el, hogy egy pillanatra sem gondoltam volna azt. - kacsintottam rá, majd leültem az asztalhoz enni.

-Hát akkor...- kezdett bele - álmodj rosszakat. - mondta egy félmosoly kíséretében.

-Viszont kívánom Hemmings. - bólintottam, majd tovább ettem a müzlimet.

Másnap reggel viszonylag korán keltem, - mondjuk kinek mi - ugyanis az idő még csak 10:34 volt. Felöltöztem valami melegebb ruhába, - ismét - majd lementem a konyhába, ahol már ott voltak a többiek.

-Kávét? - kérdezte Calum, mire bólintottam egyet. Leültem az asztalhoz a többiek mellé, és vártam amíg Hood felszolgálja nekem a forró italt. - Egy vagy két cukorral kéred? - kérdezte.

-Hárommal. És tejjel. - mondtam neki, majd egy kis idő múlva már a számban éreztem a finom kávénak az ízét.

-Na és Lili hogy telt az estéd? - kérdezte Ashton, mire félrenyeltem az italt és elkezdtem fuldokolni. Óvatosan rápillantottam Lukera, aki engem nézett önelégült vigyorral az arcán.

-Hogy érted? - köhögtem még mindig.

-Hát milyen volt újra itt lenni annyi idő után? - nézett rám sejtelmesen.

-Jaaa... - nevettem fel kínosan. - Köszönöm jól aludtam. - nem baj Lili, ne zavarjon, hogy nem is ez volt a kérdés. - És ti hogy aludtatok? - tereltem el gyorsan a témáról a szót.

-Hát addig jól, amíg Luke nem volt a szobában... Tényleg Luke, hol voltál akkor? - nézett rá hatalmas mosollyal Ashton.

-Gondoltam kicsit körbenézek a környéken... - mondta egy kis gondolkozás után.

-Éjfélkor?

-Mi ez basszus, kihallgatás? Felnőtt ember vagyok csesszétek már meg. - mondta idegesen.

-Hőőő musztáng.. nem kell így bedurvulni, ez csak kérdés volt. - tette fel védekezően Irwin a kezét.

-Mi lenne ha körbevezetnénk titeket Lilivel a kedvenc helyeinken? Elvégre mégis csak itt maradunk egy kis ideig. - vetette fel az ötletet Michael, mire hevesen bólogatni kezdtem.

-Oké, akkor átöltözöm és mehetünk. - mondtam, majd felszaladtam egy másik pulcsiért. Kék vagy piros?

Komolyan Lili? Nem tök mindegy? Úgyis kabátban leszel.

Felvettem a kéket, majd lesétáltam a többiekhez, akik valamin nagyon vitatkoztak - megint.

-Komolyan? Ezt te sem gondoltad komolyan. - mondta Calum.

-Most miért? Légyszíves Michael. Tudom, hogy elba....

-Rendben Luke. De kérlek.. most az egyszer ne cseszd el.

Mivel eleget hallottam ahhoz, hogy tudjam valami fontos dologról beszélgetnek, simán besétáltam a konyhába.

-Miről volt szó? - kérdeztem, mire a fiúk tanácstalanul egymásra néztek. - Tudjátok mit? Nem is érdekel a pasi dráma. - sóhajtottam. - Indulhatunk végre? Rosszabbak vagytok, mint a menyasszonyok.

Erre a fiúk tettetett sértődéssel álltak fel a helyükről és vették fel a kabátjukat - az utóbbihoz én is csatlakoztam.

-Nos mivel kezdjük? - kérdezte tőlem Michael.

-Hmm...mi lenne ha elmennénk az Állami Parkba? - vetettem fel az ötletet.

-Az merre van?

-Tudod, ott a Santa Cruzi part mellett. Odafele meg pont útba esik a szabadtéri múzeum.

Michael bólintott, majd elindultunk a célpontunk felé.

Útközben mindenki nagyon csendes volt és nem is szóltunk egymáshoz, amiből egy idő után kicsit elegem is lett.

-Na most komolyan... Mi van veletek? - kérdeztem a fiúkra nézve. - Nem szóltok egymáshoz, nem is beszélgettek. Mi történt azokkal a srácokkal, akiket én megismertem, mikor hozzátok költöztem?

-Bocsi Lili, de most nem vagyok beszédes kedvemben. - mondta Ashton, majd a többiekre nézett. - Na és ti hogy vagytok vele?

-Igazság szerint lenne valami, amit megkérdeznék. - kezdett bele Calum. - Milyen volt itt kiskorotokban? Csak azért mert a bátyád nem nagyon mesélt a gyerekkorotokról.

Na e mondat hallatán görcsbe ugrott a gyomrom. Nem nagyon szeretek a régi időkről beszélni, mert egyszerűen alig van benne valami jó.

-A város szép volt már akkor is, viszont a társaság nem. - mondta Michael, majd az egyik kezével átkarolt és megszorította biztatóan a vállamat.

-Na most ha elnéztek balra, akkor láthatjátok a szabadtéri múzeum értékes darabjait. - mondtam olyan hangsúllyal, mint egy idegenvezető. - Régen mindig ide jártunk ki és azon versenyeztünk, hogy ki tud több műtárgyat megszámolni. - mosolyodtam el az emlékképen a fejemben.

-És tádá, itt is volnánk a híres Santa Cruzi strandon, ahol - mutatott körbe Michael a parton - nincs senki. - biggyesztette le a száját szomorúan.

-Ne csodálkozz, hogy mínuszokban nem jön ki senki, csak ez az 5 idióta. - mutatott körbe Calum magunkon.

-Héé! - kiáltottam oda neki.

-Oh, pardon hölgyem. - hajolt le elém - Magával az élen. - mondta felkuncogva, mire kinyújtottam rá a nyelvem.

-Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én idefagyok. - mondta dideregve a bátyám. - Ki kér forró csokit? - kérdezte, mire mindannyian felraktuk a kezünket. - Oké, akkor Calum te segítesz hozni őket, mert egyedül nem bírom el. Addig ti hárman keressetek valami ülőhelyet. A forrócsokis itt van egy köpésnyire, szóval mindjárt jövünk.

Az az egy köpésnyire, az körülbelül 1 kilométert jelent. Tiszteletem neki, ha neki csak annyi egy köpés.

-Öhm, ha nem haragszotok, akkor felhívom Miát, mert régen beszéltem vele. - mondta, mire szomorúan utána néztem. Na nem mintha azért lennék szomorú mert elmegy és itt hagy minket, mert tényleg nagyon édes, hogy ennyire odavan Miáért. Csak egyszerűen az a gondolat, hogy utál engem a legjobb barátnőm, az egyszerűen felőröl. Azért nem mintha nem próbáltam volna hívni majdnem minden nap, de rájöttem, hogy cseszhetem, hogyha nem akar velem beszélni. Na de a továbbiakban nem volt időm nagyon az önsajnáltatásra, mert hamar arcon csapott a valóság, miszerint ketten maradtunk Lukekal, amit ő valószínűleg ki is fog használni. A kérdés már csak az, hogy hagyni fogom-e neki... megint.