Domenico! ✔

2. - Capo Dei Capi! /D./

- Hívatott apám! - ültem le egy pohár whisky-vel a kezemben a bőrfotelbe. A testőreink és az öcsém kint várakozott az ajtó elött. 

- Gondolom tudod, hogy miért. - nézett rám egyre bosszúsabban.

- Mert 3 hét múlva van Caterina születésnapja? - kérdeztem idegesen mert nagyon nem volt kedvem most kitalálósdit játszani.

- Engem nem Caterina érdekel hanem az esküvő, ami 3 hét múlva lesz. - sóhajtotta türelmetlenül

Apám valóban nem volt egy türelmes ember. Lassan 20 éve Ő már a Capo. 
A Capo annyit tesz, hogy az egész világon Ő a maffia feje. 
Mindig is egy szívtelen és könyörtelen ember volt. 
Annyi embert ölt már meg, hogy számon sem tartja. Hidegvérrel öl. 
A saját anyánkkal is végzett, úgy, hogy én és az öcsém is végig néztük. 
4 évvel ezelőtt valaki elrabolta és megakarta ölni apámat, az illetőnek volt akkora kibaszott nagy szerencséje, hogy sikerült elmenekülnie. Volt egy szemtanú is, de mire a bizonyítékokat megvizsgálhattuk volna addigra azok eltűntek... és ez arra enged következtetni, hogy valaki azért tüntette el a bizonyítékokat , mert az ember akit fedezni próbált az Ő embere. Tehát az egyik család alkalmazottja meg akarta ölni a Capo-t. 
Mindenki azt hiszi abba hagytuk a nyomozást. Ettől vagyunk eredményesek. Angelo és Én még mindig várunk a hírekre és nyomozunk. Persze sikertelenül.

- Csak egy esküvő. Ne izgasd magad miatta túlságosan! - vetettem oda félvállról.

- Ez nem csak egy esküvő! Végre egyesíthetjük a két családot! Több soron is. Ez egy új szövetség. Egy megerősödés. Legyőzhetetlenek leszünk. Ebből csak hasznunk származik ami neked még jól jöhet ha majd már te leszel a Capo, emellett pedig ne tégy úgy mintha annyira megerőltető lenne számodra, hisz Caterina gyönyörű. - kacsintott rám 

- Honnan tudod? 13 évesen láttuk utoljára. - de ettől függetlenül nem voltam bizonytalan

- Te igen! Én viszont múlt héten odautaztam, hogy meglátogassam Őket. Lesz mit tanítanod neki, mert még nem eléggé kezes , de majd idővel beleszokik abba, hogy nem Ő parancsol.

- Az apja is a maffia tagja. Szerintem eléggé megszokta már, hogy nem Ő parancsol.

- Igen. De még lázad. Te ezt nem engedheted meg neki. De ez a te problémád lesz már. Legalább a szépsége kárpótol az engedetlensége miatt. 

Caterina már 13 évesen is gyönyörű volt. Formás és egzotikus volt. Kitűnik közülünk és ez bár nem mindig jó, de nekem pontosan ez tetszett meg benne. A széles mosolya és az ártatlan zöld szemei amibe ha belenézel olyan mintha egyenesen a lelkéig látnál. 
Tudom, hogy mennyi fájdalmat fogok látni a szemében. Én nem vagyok jó ember és nem is akarok az lenni. A maffiával fogok meghalni.  Nem vagyok hűséges, és nem vagyok elnéző sem. Nehéz lesz, de neki kell beleszoknia az új rendszerbe.

- Távozhatsz. Küldd be magad után Lorenzo-t. - szólt rám erélyesen miután nem kapott tőlem semmilyen reakciót

Távoztam és beküldtem apám jobb kezét. Viszont még alig léptem odébb az öcsém már meg is állított.

-Mit akart? - kérdezte Angelo türelmetlenül

- Szerinted? 

- Felhívta a figyelmedet a három hét múlva esedékes dolgokra? 

- Igen. Én hülye pedig nem az esküvőt említettem elsőre hanem Caterina születésnapját. 

- Szinte nem ugyanaz a kettő?- kérdezte zavarodottan az öcsém

- A sorrend nem mindegy drága kisöcsém. A sorrend. Nem Caterina a fontosabb hanem az esküvő. De rád is vár hamarosan majd egy ilyen beszélgetés hisz Camila nem sokára a tied lesz.

- Nagyon várom már. Szeretném látni ahogy megtörik a kezeim között. Nyughatatlanabb mint Cat, és ez így pont jó, mert több időt vesz majd igénybe míg beidomítom.

Rámosolyogtam az öcsémre, és a sarkon befordulva a szobám felé vettem az irányt. Már csak három hét van az esküvőig. Itt az ideje egy kis látogatásnak LA-be. Foglaltam holnapra öt repülőjegyet és reggel indulunk. Angelonak, Stefano-nak az öcsém testőrének, Vitto-nak az én testőrömnek és magamnak de , hogy apám megnyugodjon viszünk még egy testőrt, Lorenzo-t. 
Mindegyik másban tehetséges. Stefano mestere a késeknek, bármekkora távolságból tud, úgy célozni késsel, hogy fő testrészt vagy fontos szervet érjen vele. Lorenzo kibaszott erős, már attól eltöri a csontodat, ha kicsit erősebben megszorít. Vitto pedig a fegyvereket imádja, mindennel tud lőni és jól is céloz és emellett a jobb kezemnek sem utolsó.

Másnap reggel szóltam Angelo-nak, hogy szedje össze magát, mert képviseltetjük magunkat a Conti villában. Mikor megkérdezte miért megyünk csak annyit voltam hajlandó elárulni neki, hogy ajándékot viszünk Caterinának.

Mikor leszálltunk a repülő téren, kocsit béreltünk és Cat iskolájához hajtottunk. Először csak látni szerettem volna. 

- Ki az a srác aki velük van? Úgy tudtam nem lehetnek férfiak közelükben. Sem neki, sem a húgainak. - kérdezte Angelo feldúltan

- Az az öccsük te nagyon barom! Nem látod? - kérdeztem 

- 6 éve nem láttam. Nem gondoltam, hogy ennyit változott. - láttam az öcsém arcán, hogy próbálja az emlékeit tisztázni

- Csak két év van közte és Cat között. Carlo már 17 éves és nyilván már régóta részt vesz a kiképzésben így nem meglepő , hogy férfiasabb a kinézete mint a legtöbb korabelinek. Emellett pedig ha belegondolsz ha bármi baj adódna Ő is megtudná védeni már a nővéreit így érthető ha kísérgeti Őket. 

- És távol tartja a nem kívánatos férfiakat. Vagyis mindenkit rajtunk kívül! - nyugodott meg Angelo

Először alig ismertem fel. Rengeteget változott 6 év alatt. Sokkal nőiesebb lett. Pont jó helyeken gömbölyödött, nagyon kívánatos nő lett belőle. A haja még hosszabb és világosabb mint emlékeztem, a szeme csillógobb. Gyönyőrű lett és csak az enyém! Ez a tudat volt ami leginkább megnyugtatott. Alig vártam, hogy láthassam mit szól majd hozzám.

Mikor vége lett a tanításnak észre vettem két csodaszép lányt kijönni a kapun. A meglepő azonban mégsem ez volt hanem az,hogy nagyon óvatosan szétnéztek, majd még óvatosabban lopakodva futásnak eredtek és ekkor megláttam, hogy a két lány nem más mint a két Conti de ami mégrosszabb, hogy Carlo sincs velük. Nem szeretem ha védtelen. Azt meg egyenesen gyűlölöm, hogy ki tudja játszani a testőrséget és az öccsét. A mi világunkba bármelyik percben baja eshet. Ő pedig ostoba ha ezt kockáztatja.
Ismeri már ezt a életet Ő is eléggé.

Utánuk osontam, hogy lássam merre tartanak. Egy eldugott sarki cukrászda felé mentek. Megvártam míg kényelmesen elhelyezkednek majd hozzájuk sétáltam. Nevetgéltek és sütit ettek mintha soha, semmi nem történhetne velük.

- Szép napot a hölgyeknek! - köszöntem hangosabban a kelletténél.

Mindkét lány felkapta a fejét és rám néztek. Cat arcából minden szín kiszökött és döbbenten bámult rám. Pont úgy mint aki fél a tettei következményeitől. Félhet is mert mocskosul felidegesített a felelőtlenségével.

Újra rám emelte gyönyörű, zöld szemeit de alig tudott megszólalni.

- Domenico?! - szinte suttogta a nevemet.

Azt hiszem rájött, hogy kivel játszadozhat ezentúl.
És az nem én leszek...