Domenico! ✔

10. - Avvertimento! /D./

Muszáj volt ott hagynom. Fogalma sincs mi mindent tettem volna vele ha tovább ott maradok.
Mikor azt hallottam, hogy azért ment az ellenkező oldali szárnyba, hogy engem és az apját elkerüljön, nagyon mérges lettem.
Claree-ből nagy nehezen kiszedtem hol találom a nővérét és azonnal a keresésére indultam.
Mikor rátaláltam olyan elveszettnek éreztem. Viszont tudni akartam azt is, hogy pontosan mi történt.
Nagyon ideges lettem mikor végig mondta az aznap történteket.
Tudtam, hogy Pablo fegyegeti, ráadásul miattam.

Valahogy véget akartam vetni neki, de nem tehettem semmit amig Ő nem lép először.

Nem kellett sokáig várnom.

Angelo kapott el a lépcső aljánál mikor újra felfelé indultam, hogy kicsit lepihenjek. Iderepültünk majd ahogy megérkeztünk azonnal eligazítást tartottunk, utána Cat-et faggattam és most már pihenésre vágytam de az öcsém akart valamit.

- Hol van Caterina? - kérdezte tőlem feldúltan

- Mikor utoljára láttam még fent volt a nyugati szárnyban. Miért?

- Mert kb. 2 órája sétálni indult a birtokon és azóta senki sem látta.

- Nem kell félni. A birtokra senki sem tud bejönni akit nem ismernek és aki nem tudja azonosítani magát. - mondtam, majd egy hatalmas ásítás következtében ott hagytam és elmentem aludni.

Mire felébredtem már bőven sötét volt odakint.
Ahogy magamhoz tértem, egyből Angelo-t kerestem.

- Most. Azonnal! - hallottam ahogyan üvölt a nappaliban valakivel.

- Mi folyik itt? - kérdeztem és úgy néztem az öcsémre mint akinek elment az esze.

- Ne nézz így rám! A menyasszonyodat keresi az összes testőr, mert, hogy még mindig nem került elő. - mondta ingerülten

- Nincs meg Caterina?! - kérdeztem döbbenten

- Az őröket már eligazítottam. Fele a biztonsági felvételeket nézi vissza, fele pedig a birtokon keresi.

- Domenico! - szólt Vitto csendesen de esélyem sem volt reagálni

- Mondjad! - ripakodott rá az öcsém miközben hirtelen felé fordult

- A biztonsági felvételeken egyetlen ember autóját sikerült azonosítani aki délután a birtok hátuljánál jött be. Alex kocsija volt. Az unokatestvéreteké.

- Pablo. - morogta az öcsém

Mire nekem eszembe jutott, hogy Caterina-t már kereste korábban telefonon viszont mikor megcsókoltam nem volt nála. Biztosan a szobájában van. Azt kell megnézni.
Rohanni kezdtem az emeletre, mire Vitto és Angelo jött utánam. Cat apjával a folyóson találkoztunk. Nem szóltam neki egy szót sem csak mentem tovább. Ha jobban betartatná a biztonsági intézkedéseket akkor most nem lenne ilyen problémánk.
Caterina szobájába lépve rá kellett döbbennem, hogy egyáltalán nem ismerem. Az emberről a szobája mondja el a legtöbbet. Például nem tudtam, hogy jobban szereti a bézst mint a rózsaszínt, vagy, hogy utálja a babákat, de imádja a plüssöket. Az egész szobája tele volt fényképekkel. A legtöbb képen Ő volt és Carlo, vagy Ő és Camila de néhány képet találtam amin Claree is rajta volt. Viszont az asztalán lévő fotó ragadta meg a figyelmemet igazán.
Carlo, Cat, és Cam volt rajta. Ültek egy medence szélén és mind hangosan nevettek azon, hogy a medencébe éppen akkor esett bele Claree - az esés is szépen látszik a képen - Camila a képen Claree-t nézte és kicsit hátra dőlve nevetett, míg Cat és Carlo egymást nézik és úgy nevetnek. Szinte azonnal megtudom mondani, hogy Ők ketten tettek valamit, azért, hogy Claree a medencébe essen mert annyira cinkosan pillantottak egymásra, hogy nyilvánvaló volt.
Még én is elmosolyogtam magam, ahogyan a képet néztem.
Tudtam, hogy megakarom menteni Caterina-t. Tennem kellett valamit.
Megláttam a telefont az ágyon. Szerencsére nem volt lezárva. Ami rögtön feltűnt az az utolsó sms-e volt: