Domenico! ✔

4. - Caterina! /D./

Elmondtam mindent amit akartam és távoztam. 

Ott hagyva Cat szobáját, lent a nappaliban megláttam Carlo-t. Úgy nézett rám mint a véres rongyra és ezt én is hasonlóképpen viszonoztam. Tudja, hogy ki az úr a háznál. Lehet, hogy az Ő otthonában vagyok, de Én vagyok a leendő Capo ezért úgy is kell viselkednie. De azért hátha kell még neki egy kis emlékeztető.

- Jobban is vigyázhatnál a két nővéredre. Legközelebb hallani sem akarok arról, hogy esetleg testőr vagy kíséret nélkül mennek akárhova. Világos? - kérdeztem

- Mint a nap. - felelte cinikusan 

- Félő, hogy mégis elfelejted ezért Vitto-t itt hagyom, hogy vigyázzon a nővéredre. - jelentettem ki ellenvetést nemtűrő hangon

- A saját testőrödet? - leesett az álla és meg ott hagytam had gondolkodjon magában.

Nem volt szokás elengedni magunk mellöl a testőrünket, mert Ők voltak egyben a bizalmasaink és a jobb kezeink is. De szerintem itt senki nem elég jó arra, hogy egy Capo Dei Capi leendő menyére vigyázzon. Vitto-nál pedig nem ismerek jobb embert erre a célra. 
Caterina szabadságot akar, szóval tuti ideges lesz ha megtudja, hogy még egy testőrt kapott. Még szerencse, hogy pont leszarom az érzéseit. Ha mindig az érzéseken , meg a női hisztiken rágódnék akkor nem tartanék ott ahol. Viszont azt sem akarom, hogy rosszul érezze magát, mert az meg rám üthet vissza balul. 
Rendeltem neki egy autót. Rózsaszínt. Egy Range Rover , sötétített üvegekkel, golyóálló bevonattal, és ami a legjobb... Nyomkövetővel. Ha ezentúl szökni támad kedve a kicsikének akkor legalább tudjuk hova szökik. Mikor én elmegyek Ő akkor fogja megkapni az autót. Az apjával is megbeszéltem ahogyan azt is, hogy  a mai kicsapongásért nem kaphat büntetést. Ez az én döntésem. Ha legközelebb ilyen történik az öccsét és a testőrét fogom megbüntetni. 

Nem sokat volt alkalmam ebben a városban tartózkodni még de határozottan jók a lehetőségek. Ha egy kis pénzt villantasz akkor a legjobb csajok is hajlandók ledobni a bugyijukat, ezért haza utazásunk elött Angelo-val kicsit szétnéztünk. Nem kell hűségesnek lennem Cat-hez. Nem leszek az , nem is kell annak lennem és az esküm szövegében sem fog ilyen rész elhangozni. Itt csak Cat az akinek hűségesnek kell lennie... feltéve ha életben akar maradni. 
Az italok erősen, a nők pedig szépek. Találtunk egy elég elit VIP szórakozó helyet. Nem kellett semmit tennem. Az italok fogytak, a nők pedig jöttek maguktól. Egy gyönyörű spanyol kinézetű, sötét hajú és szinte fekete szemű csaj jött oda. Szemezgetett, tapizott majd a lényegre tért. 
" Szeretném ha nagyon jó lenne neked!" suttogta a fülembe és mivel én is ezt akartam így nem tiltakoztam ellene. Kedvenc whisky-m a kezemben, a csaj szája a farkamon, és közben az öcsémmel is megtudok beszélni mindent aki az asztal túloldalán ül és egy szőke csaj dolgozik rajta éppen. A kis spanyolnak nagyon jó a szája. Úgy szopja, szívja, simogatja ahogyan azt kell. Hmm... Még az is lehet , hogy megtartom. Öcsém arc kifejezését elnézve ugyanezen a véleményen lehet a szöszivel kapcsolatban. Mikor kellőképpen ellazultunk az utazáshoz, távoztunk.

Otthon az apám repesett az örömtől amiért átlátogattunk Los Angeles-be és egy kicsit rendet tettünk. Ideje volt valakinek kézbe vennie az ügyeket. 

Érkezésünk másnapján kaptam egy sms-t : Köszönöm az autót. Imádom. Pont egy ilyenre vágytam. A színe is csodálatos. Caterina.

Sms-e láttán akaratlanul is az esküvőnk jut eszembe. Nem sokáig lesz már ilyen boldog.

Haza érkezésünk után 3 nappal. Egész pontosan péntek este mikor már sikerült jól berúgnunk azután , hogy megbüntettük azt a fazont aki sikkasztott az egyik bizniszből, csörög a telefonom. Az öcsém mellettem ül és valami szar film megy a tv-ben amit piálás közben nézni akart. Mindig kell valami ami eltereli a gondolatait a gyilkosság után. Egy- kettő ugyan meg sem kottyan de mikor már a harmadik egy huzamban akkor kicsit előjön benne a lelkiismeret. De nem aggódok. Idővel majd kinövi ahogy mindenki más is ebben a családban. A mi családunk nem engedheti meg magának az olyan luxus dolgokat mint a bűntudat vagy a lelkiismeret. A szerelemről pedig nem beszélünk. Soha. Aki a maffiában van, nem szerelmes. Soha. A család az első. 

A telefonom harmadjára csörög mire megnézem ki az. Azonnal kijózanodok. Péntek este 11 van és Vitto hív. Ezt nem tekintem jó előjelnek.

- Vitto.

- Domenico! Van egy kis gond. - érzem ebből baj lesz.

- Mi történt? - sóhajtom mire az öcsém égtelen röhögésbe kezd a nyomorom láttán.

- Caterina és Carlo ma este veszekedtek. Mindketten megtudták, hogy rászóltál az apjukra, hogy a két lány már hozzátok tartozik így majd ti hoztok döntést felettük. Míg Cat..- félbe szakítottam

- Caterina. 

- Igen, elnézést. Szóval Caterina ezen felbátorodott míg Carlo egyre igyekezett mindenért felelősségre vonni. Levegőt sem vehet ha Ő nincs jelen. Szó szerint ezt mondta a nővérének. Caterina be ült az autóba és elhajtott vele.

- Csak ennyi? Nyomkövető van az autóban. Nyomozzátok le, hogy hol van és a probléma megoldva.

- Domenico! Caterina egy illegális autó versenyre ment és tétben versenyzett. A kocsi lett volna a tét, de sikeresen megakadályoztuk a versenyt viszont addigra kisebb háború tört ki a meghiúsított menet miatt. Nem tudtam mit tegyek viszont a semmiből itt termett Carlo. Meglátta a nővérét és egy istentelenül hatalmas pofont kevert le neki, mire Caterina próbált visszaütni, de Ő elkapta  a karját, beültette a kocsiba és haza vitte. Mi pedig utánuk jöttünk, de itthon nincs senki és Carlo kocsijában nincs nyomkövető. Fogalmunk sincs hol lehetnek és a többiek sem tudják.

Mire Vitto a végére ért, már az orrnyergemet fogtam a hüvelyk és a mutató ujjam között és lehunyt szemmel igyekeztem fékezni az indulataimat.
Nem tudom mit tegyek hamarabb.
Kerítsem elő Caterinát vagy öljem meg az öccsét.

Csak kerüljenek a kezeim közé azt biztosan megemlegeti mindkettő.

Ideje helyre tenni Őket de alaposan.

- Holnap visszautazunk. - mondtam Angelonak.

Ő röhögött, én dühöngtem és valaki biztosan megfizet ezért.