/B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T./
Az igaz szerelem mindenki életébe csak egyszer jön el! Én azt hittem, hogy a kényszer házasságba nem tapasztalhatom meg!
Hozzáadtak a következő maffia főnökhöz pedig ez akár az életembe is kerülhet.
Ugyanis van egy titkom! O...
Lehajtott fejjel és megtörten lép be a lakásba Domenico. Félek megkérdezni mi történt de titkok abban reménykedek, hogy megtette amit kellett. Ő azonban nem szól semmit csak felmegy Chloe szobájába. Már lefektettem de nem akart elaludni amíg az apja nem mesél neki egy mesét így most amint meglátja Domenico-t belépni a szobába egyből felül az ágyban.
- Apa, ugye mesélsz nekem? - kérdezi csilingelő kis hangon az én angyalom.
- Hát persze Kincsem. Mit szeretnél? - kérdezi Dom, de Chloe már a kezébe is nyomta a mese könyvét. - Figyelj csak. Jobb jutott eszembe. Apa tud egy jó mesét elmondja neked azt. Ha lefekszel el is kezdem. - lányunk persze azonnal szót fogad neki. - Egyszer volt hol nem volt, egy nagyon szép hegyes völgyes vidéken, élt egy csodaszép királylány és a testvérei.
- Hány testvére volt? - kotyog közbe Chloe
- Három. Egy fiú és kettő lány. A csodaszép királylány sokszor nagyon magányosan és egyedül érezte magát. Hiába voltak ott a testvérei, mert róluk is neki kellett gondoskodnia hiszen Ő volt a legidősebb. A királylány apukája, a király egy nagyon szigorú ember volt. Mindent szeretett megmondani a gyermekeinek. A legjobbat akarta nekik de sokszor rossz döntéseket hozott. A legidősebb királylányt arra a sorsra szánta, hogy hozzáadta egy nagyon gonosz ember, gonosz fiához. Nem voltak szerelmesek és nem is akartak összeházasodni, de a király és a nagyon gonosz ember nem akarta, hogy mással legyenek. Őket egymásnak szánták. Viszont ahogy teltek múltak az évek, a királylány meglágyította a gonosz ember szívét. A gonosz ember aki addig azt hitte, hogy Ő csak gonosz lehet, hirtelen elkezdett olyan dolgokat érezni amikről nem is tudta, hogy lehet. És képzeld csak el, szerelmes lett. Szerelmes lett a csodaszép királylányba. Boldogok voltak, szerelmesek és született egy gyönyörű kislányuk akit nagyon szeretnek és azóta már nem is vágynak másra csak arra, hogy boldogan élhessenek amíg meg nem halnak. - fejezte be Dom a mesét.
- Apuci. - szólt Chloe félálomban miközben Domenico már kifelé sétált a szobából.
- Igen Kincsem?
- Mi lett a csodaszép királylány testvéreivel? - erre Dom csak elmosolyodott.
- Az már egy másik mese. De Ők is boldogan élnek és imádják a gyönyörű kislányt akit ennek a családnak adott a sors. Mert Ő a legnagyobb ajándék az egész családnak amit valaha kaphattak.
Domenico becsukta a szoba ajtót, lesétált a földszintre és várakozás teljesen nézett rám, hogy kövessem. Mellé értem és a fotelba ültem.
- Döntöttem. - sóhajtva ül a kanapéra. - Fontosabbak voltatok nekem ti, mint a testvérem. - felnéz rám és látja, hogy folyik a könnyem mert már rájöttem arra, hogy mit döntött.
- De miért?
- Mert ezt éreztem helyesnek. Mert Ő hiába az öcsém egyszer úgy is fel kell nőnie. Tudnia kell megállnia a saját lábán. Sajnálom, mert persze, hogy sajnálom hiszen ezzel valamilyen szinten hátat fordítottam neki, a családomnak, apám emlékének. De ez már mind a múlt. Tovább kell lépnem a jövőm felé. Hiszen el kell engednem a múltamat, ahhoz, hogy lehessen jövőm. Ti vagytok a jövőm Caterina. Te és Chloe. Ti vagytok a jövőm, az életem és a mindenem. Angelo nélkül és enélkül az életvitel nélkül ha nehezen is de tudok élni. De nélkületek nem. Ti jelentitek nekem az életet.
- Istenem! - zokogok fel hangosan.
- Nem! Csak Domenico. - mosolyog rám és esküszöm érzem a szívem legmélyén, hogy a legőszintébb mosolyt most kapom tőle.
- Nagyon szeretlek. Te vagy az életem. Soha nem akarok többet egyedül lenni. Soha többet nem akarok nélküled lenni.
- Mostantól csak mi leszünk! Te, Chloe és én. Mert ha már feladtam a Capo dei Capi-t, feladtam a maffiát, feladtam egy életvitelt, akkor azt csakis értetek tettem. Mert szerelmes vagyok beléd Caterina. Jöhet ezer és ezer gond, baj, probléma de ameddig Ti itt vagytok nekem addig mindent átvészelünk.
És igaza lett.
Kényszerházasságnak indult, de több lett belőle. Szerelmesek lettünk egymásba és úgyis éltük le az életünket. Őszintén szeretve a másikat. Nem tapasztaltuk meg többé, hogy milyen a másik nélkül lenni, mert többé nem hagytuk el egymást. Békességben és boldogságban neveltük fel a kislányunkat aki életünk végéig a szemünk fénye maradt. Hatalmas köszönettel tartozom a sorsnak, hogy ha még néha nem is úgy keverte a lapjaimat ahogyan én szerettem volna és sokszor nem olyan volt az élet amilyet vártam volna, de egy valami azért mégis csak úgy jött össze ahogyan arra a szívem mélyén mindig is vágytam:
A Happy End! Mert a mi történetünk minden szempontból az lett.
Happy End!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
