ELBASZTAM!
Kellett nekem itthon hagynom! Ekkora barmot mint én!
De legalább már mindenki Őt keresi!
- Dom..
- Takarodj innen! - üvöltök rá teli torokból az öcsémre - Be ne tedd ide a lábad amíg meg nem találod a feleségemet!
Elmentem itthonról, hogy feldolgozzam az eseményeket. Csak idő közben elfelejtettem, hogy én hülye mikor transzba estem a hír hallatán, elmondtam neki, hogy mi volt a tervem vele. Pedig nem öltem volna meg. Még ha ezt kellett volna, se tudtam volna megtenni.
Örülök, hogy terhes. Azt hittem kiakadok majd. Ki is akadtam, de mikor magamhoz tértem annyira örültem mint még soha eddig az életemben. Tudom, hogy jó apa lennék. Én nem basznám el úgy a gyerekeimet mint az én apám tette. Nem. Én már a születésük elött elcseszem.
Mikor hazaértem láttam, hogy üres minden. A pipere cuccai eltűntek. Az útlevele sem volt a széfben, pár ruha is hiányzik. A telefonja az ágyon, a kártyája pedig összetörve. Véletlenül sem tudjuk megtalálni.
Persze kerestem már a családját is. Hülye lennék nem ott kezdeni. Ki volt az egyetlen akit nem értünk utol? Na ki? Hát persze, hogy Carlo volt az. Csalódtam volna ha pont Ő nem segít a nővérének.
Úgyhogy még nehezebb dolgunk legyen, most épp kettő Conti-t próbálunk előkeríteni de egyiket sem sikerül.
Ideges vagyok, feszült és az esküvőre is készülni kell. Nem tudom Cat, hogyan oldotta meg, hogy itt merte hagyni esküvő előtt a húgát. Soha nem néztem volna ki belőle. De persze erre is biztosan kitaláltak valamit. Az viszont tény, hogy Carlo-nak kötelező megjelennie az esküvőn, majd ott elkapjuk.
Két nap és esküvő, én meg teljesen őrült vagyok. Öt napja nem találjuk egyiket sem. Sem Cat, sem Carlo nincs sehol. Ez megöl engem!
Félek. Félek önmagamtól. Amióta Cat nincs mást sem csinálok csak iszok és szívok. Legalább most már kipróbáltam a magam által árult cuccot. Ütős. Attól is félek, hogy ha megtaláljuk Carlo-t akkor nem fogok tudni leállni és megölöm. Akkor aztán tényleg soha többet nem látom a szerelmemet.
Szerelmem?! Ez is milyen elbaszott megfogalmazás. Ha szeretne nem hagyott volna el. Ha szeretném nem fenyegettem volna az életét, nem kényszerítettem volna arra, hogy hozzám jöjjön és itt lenne mellettem ha valóban szerelmes lennék. A szerelem nem volt elég arra, hogy saját magamról megvédjem! Mindentől megtudtam védeni. Mindentől. Kivéve saját magamat.
Szerelem?! Ha Ő szeretne itt lenne. Nem tántoríthatta volna el semmi sem tőlem. Semmi. Tudnia kellett volna, hogy ha megölnöm is kellett volna, VELE soha nem tudtam volna megtenni.
A ROHADT KURVA ÉLETBE! - üvöltve ütök bele a falba
Reményem volt csak. Kibaszott reményem egy jobb életre, egy normális családra de azt is elvesztettem. Most már nincs semmim!
Caterina távozásával mindent elveszítettem! Mindent!
- Domenico. Ma van az esküvő. Térj magadhoz könyörgőm! - hallom ahogyan az öcsém rimánkodik a fülembe. Kurva idegesítő.
Összefolynak a napok. A drog és az alkohol kombója gondoskodik arról, hogy ha tovább nem is de egy időre elfelejtsek mindent ami bánt, ami megtört. Ami képes arra, hogy megöljön!
Az öcsém rikácsolása csak nem marad abba. Ma van az esküvő!
Bassza meg! Ma van az esküvő akkor el tudjuk kapni Carlo-t. Vitto és én valahogyan becserkésszük és eltávolítjuk.
- Magamnál vagyok. - sóhajtom csalódottan. Jobban örülnék ha nem kellene magamnál lennem.
Az esküvő rendben lezajlik. Még megy a buli mikor Vitto jobbról, én pedig balról közelítek a kis Conti felé. Óvatosan kivisszük, diszkréten, hogy senkinek se tűnjön fel.
Lecipeljük az alaksorba és lekötözzük. Küzd szépen de kettőnk ellen ez mit sem ér.
Amilyen düh bennem munkálkodik az a csoda ha még egyáltalán életben marad.
- Na dalolj szépen kis madárka! Hol a nővéred? - kérdezem gyilkos hangsúllyal ami következtetni engedi arra, hogy jobban teszi ha bevall mindent
- Fogalmam sincs miről beszélsz. - Hah, nem is számítottam ennél kevesebbre tőle
- Eltűnt a kedvenc nővéred egészen pontosan egy hete. Telefon nincs nála, kártyáját összetörte, hogy ne tudjam megtalálni. De téged itt hagyott. Nem fogok zokogni a temetéseden ha esetleg bajod esik mert nem meséled el hol a nővéred.
- Te lehet, hogy nem de a nővérem egy életre gyűlölni fog téged azért mert bántottál engem!- a rohadéknak igaza van de ezt nem kell, hogy tudja is
- Carlo. Caterina terhes. Tőlem. Egy maffiavezér gyermekét hordja a szíve alatt. Szerinted nem sajnálnám az áldozatot, azaz téged megölni azért, hogy megtaláljam a saját gyerekemet? - kérdezem miközben intek Vitto-nak, hogy vegye el a telefont tőle.
- Hiába keresitek. Nem tudom hol van, de tudod mit Domenico?! Ha tudnám sem mondanám meg. Nincs jó élete melletted. Nekem viszont az a legfontosabb ami neked soha nem volt az: A boldogsága! Te mindig vigyáztál rá, a testi épségére de soha nem vetted figyelembe azt, hogy igazán boldog legyen. Én viszont most pont azt teszem! - akkorát húzok be az arcába, hogy rám fröccsen a vére és eltörik az orra
- Boldog volt velem. - üvöltöm az arcába mikor Vitto bólint, hogy semmi nincs a telefonjába - Szeretem. És Ő is szeret.
- Mégis megölted volna! - kiabál vissza nekem, és sajnos magamban el kell ismernem, hogy mennyire bátor
Hangosan csapódik az ajtó a hátam mögött és látom, hogy az öcsém jön be hozzánk.
- Siettem ahogy tudtam. Féltem, hogy megölöd, ha senki nincs itt veled aki visszafoghatna. Már bocs Vitto. - Vitto csak int a fejével, hogy nincs gond. Ő nem foghatna le akkor sem ha már vagy tíz golyót beleeresztettem volna.
- Az esküvődön a helyed. - morgok pedig nem rá vagyok dühös
- Jah. A másik nővérem mellett. - kicsi Conti nem bírja befogni a pofáját
- A nővéred az elkövetkező nyolcvan évre hozzám lesz kötve szóval gondolom nem oszt, nem szoroz ha egy nap kimarad. A testvérem viszont a testvérem bármi történjen is és neki most kell a segítségem.
Kurva jól esnek az öcsém szavai, viszont mikor már három órája próbálunk kiszedni bármit belőle, nem sikerül, az eléggé idegesít. Akár itt az öcsém, akár nincs. Fenyegetjük, verjük, sőt még meg is szúrjuk egyszer, de nem használ semmi. Ő pontosan úgy védi a testvérét ahogyan én védeném Angelo-t vagy Ő engem.
Hajlandó lenne az életét adni Caterina-ért.
Elengedjük. Én pedig haza megyek. Egyedül.
Kirakok mindenkit. Se testőr, se testvér, se senki. Egyedül akarok lenni. Caterina erre a sorsra száműzött.
Egy pohár whisky, egy csík drog és már ki is vagyok ütve. Viszont valamelyiket túl tolhattam mert érzem ahogyan lassan elvesztem az eszméletemet. Így a legjobb.
Üdvözöllek boldog tudatlanság!
* Ho Perso - Elvesztettem! *
YOU ARE READING
Domenico! ✔
Romance/B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T./ Az igaz szerelem mindenki életébe csak egyszer jön el! Én azt hittem, hogy a kényszer házasságba nem tapasztalhatom meg! Hozzáadtak a következő maffia főnökhöz pedig ez akár az életembe is kerülhet. Ugyanis van egy titkom! O...
