Domenico! ✔

44. - Sei sicuro? /D./

'Add át a Capo dei Capi címet az öcsédnek' - szerintem még mindig nem tértem magamhoz pedig már lassan egy hete történt.

Mikor Caterina ezt kimondta szó nélkül felálltam és ott hagytam. Nem fér a fejembe, hogy egyáltalán, hogy jutott ez az eszébe.
Amióta ezt az ötletet felvetette teljesen megváltozott. 
Teljesen odafigyel rám. Támogat és segít mindenben. Mellettem van mikor szükségem van rá. 

Olyan mintha azt akarná, hogy minden olyan legyen mint régen. De egyszerűen nem tudom, hogy az neki miért lenne jó hiszen kényszerből jött hozzám nem pedig önszántából és boldogan. Akkor miért akarja, hogy minden olyan legyen mint régen. Megjavítani akarja a kapcsolatunkat nem pedig kidobni ami azért tiszteletre méltó mert tudom, hogy mennyire nehéz eset vagyok. 
Amióta Capo lettem még több gond és probléma nyomja a vállamat és mivel ezt nem viszem haza ezért csak magamban dühöngők miatta. De néha ez a vulkán is kitör és olyankor általában sajnos Cat van a közelemben. 
Szerelmes lett belém. Én is szerelmes lettem belé és csodálatos életünk lett. Egy gyönyörű és tökéletes kislányunk született akire a világon mindennél büszkébb vagyok.

Tudom, hogy Caterina döntést vár tőlem. Tudom, de nem vagyok rá képes. Soha nem éreztem, hogy apám igazán büszke lett volna rám és sajnos attól rettegtem, hogy olyan leszek mint Ő. Hogy bántani fogok és elveszítek mindenkit akit szeretek, fontos nekem és közel áll hozzám , pont ahogyan az az apámmal történt. És bár sokszor nem volt ott mikor szükségem lett volna rá, és sokszor bántott is de attól még az apám volt és tudom, hogy ha most látna akkor legalább részben büszke lenne rám. Büszke lenne rám úgy ahogyan sosem tudott mikor még élt. Mert akkor még nem tudtam mivel bizonyítani neki. De most tudok, van rá lehetőségem és ha ezt elengedem akkor olyan mintha azt engedném el ahova tartozok.

Nem tudom, hogy mi a helyes. Össze vagyok zavarodva. Ez egy olyan kérdés amit csak én tudok megválaszolni saját magamnak. De én sem tudom. 
Kicsit olyan a helyzet mintha Caterina és Angelo között kellene választanom. Mert lényegében ez történik. 

Ha nem adom át a címet akkor Caterina megharagszik és talán el is hagy. Teljesen meg tudnám érteni hiszen akkor minden változatlan maradna. Ugyanúgy lennének vitáink és hatalmas veszekedéseink. Az időm nagy részét pedig az töltené ki, hogy gyilkolok, droggal és fegyverekkel kereskedek, embereket képezek ki olyan dolgokra amiket elmesélni is szörnyűség. 

Ha átadom a címet akkor elveszítem Angelo-t. Nem maradt már másom csak az öcsém. Mindenkit elvesztettem és már csak Ő van nekem. Csak Ő aki igazán közel áll hozzám. Viszont ha Ő lesz a Capo akkor neki kell azokat a dolgokat megcsinálnia, folytatnia, tovább vinnie amiket eddig én tettem. Ő az akinek nem lenne ideje arra, hogy közel maradjunk egymáshoz. 

Bárhogyan is döntök de valakit ismét el fogok veszíteni. Valaki így is és úgy is sérülni fog bármelyik döntést is hozom meg... Mert azt hiszem, hogy ebben a helyzetben nincs olyan, hogy helyes döntés. 

A liftbe belépve erősen gondolkodom, hogy melyik szinten is álljak meg. Hogy melyik döntést hozzam meg. Hogy kit vagyok kész elengedni az életemből. 
Sok döntést kellett már meghoznom. Sok olyat is ami életeket követelt vagy éppen tönkre tett másokat. De soha egyiket sem éreztem még ennyire nehéznek mint ezt. 
A lift csilingelve megáll, de a lábam nem akar előrébb vinni. 
Még egyszer végig pörgetem a fejemben az elmúlt éveket, a jót, a rosszat, a nevetéseket, a boldogságot, a vitákat, egy szóval mindent és 'most vagy soha' alapon megmozdulok. Kitárom az ajtót és belépek. 

Döntöttem!

- Beszélnünk kell...

A szívem darabokban de tudom, hogy ez a helyes döntés!

* Sei Sicuro - biztos vagy benne? *