Három hónappal később...
- Még egy hét és esküvő. Hihetetlen. - suttogja nekem miközben az arca a mellkasomon pihen
- Szerinted Carlo Őt is megpróbálja lebeszélni? - kérdezem vigyorogva
- Biztos vagyok benne, hogy nem.
- Igaz. Te vagy a kedvenc nővére. Csak téged akart megvédeni a nagy, gonosz farkastól. Camila önként belesétálhat, csak te ne tedd.
- Ne dramatizáld túl. Szereti Ő Camila-t is csak nem úgy mint engem.
- Nem annyira mint téged, hogy egész pontos legyek.
- Végre az öcsédnek is lesz jobb dolga annál, hogy engem kritizáljon. A múltkor mikor állandóan rosszul voltam akkor már az is baja volt neki. Elegem volt belőle.
- Mondjuk akkor tényleg igaza volt mikor piszkált, hogy menj el orvoshoz, mert nagyon csúnyán lebetegedtél. Alig bírtál felkelni, alig ettél, állandóan hánytál, lefogytál. De te persze akkor is tiltakoztál , én meg hagytam.
- "Mert az ujjam köré csavartalak." Mindig ezt mondod , ha engedsz nekem valamiben és látod, hogy meggyógyultam még orvos nélkül is. - vigyorog rám és lop tőlem egy csókot amit én készségesen hagyok neki
- Ezzel legközelebb nem kockáztatunk Caterina. Nem akarom, hogy bántódásod essen.
Még egy csókot kaptam, majd felkeltünk és öltözni kezdtünk.
Én a klub irodàjàba mentem ahol az öcsém már várt rám, Ő pedig vásárolni a testőreivel.
- Végre, hogy itt vagy! Híreim vannak! - annyira izgatott volt, hogy tudtam, ez nekem csak rossz hír lehet.
- Angelo, ha megint Cat-et akarod bemártani valamiért akkor ne is fáradozz mert igazán nem érdekel. -sóhajtottam unottan és amikor a csalódott arcára néztem tudtam, hogy csakis erről lehet szó
- Pedig ez érdekelni fog. - az asztalomra csúsztat egy pendrive-ot és leül velem szembe a székbe - Tessék. Nézd csak meg.
Felnyitom a laptopom, bedugom és várom , hogy kiadja az összes mappát. 2 mappa van. 1 hanganyaggal és egy képekkel.
- A képekkel kezd azok a kedvenceim! - vigyorog mint egy féleszű
- Angelo mik ezek? - értetlenül meredek a már kinagyított képekre
Egy lány van rajta és egy oszlop mögött áll, kissé sötét de az tisztán látszik, hogy lány és, hogy fiatal maximum 13-15 éves ha lehet. Világos a haja és a bőre de ennél az első kép nem tisztább így nem tudok többet kivenni belőle.
- Lapozz tovább! Csak akkor szólj ha a legvégére értél. Ne félj nem sok. Csak öt kép.
Tovább lapozok. Ugyanaz a kép más szögből fényképezve. Majd egy újabb ahol egy fekete autó mellett van egy testőr és egy idősebb férfi akik ép lőnek. Felismerem, ez az apám, az egyik testőr olyan mintha Vitto lenne, a másik nem eléggé tiszta. Ezek a képek arról a napról vannak mikor elrabolták apámat. Mikor elrejtették a Capo támadóját. Nem tudom, hogy jutott ehhez az öcsém hozzá, de ha az első kép tisztább lenne akkor tudnánk ki a szemtanú és kinek állt esetleg érdekében rejtegetnie előlünk.
- Mi a fasz? - kérdezem és dermedten nézek a képre. - Ez nem lehet igaz! Ezek biztos hamisított képek, ezt te sem híhetted el.
A lány a képen elsietett a helyszínről. A kávézótól aminek a háta mögött lezajlott a támadás. A kislány a képen, gyönyörű, szőke hajú, világos bőrű, világos szemű és rohadtul tiszta már a kép, és rohadtul Caterina az.
- Jót hoztam vagy jót hoztam? Tudod azért valahol sajnállak... - a lehető legmérgesebb tekintetemmel nézek rá vissza- Tudom, hogy szerelmes vagy belé és látszik rajta, hogy Ő is beléd, viszont most meg kell halnia mert titkolózott, bizonyítékot lopott és rejtegetett, emellett cinkos társa volt annak a támadónak aki a Capo-t elrabolta. Sajnálom Domenico! Őszintén. - feláll és ott hagy az irodámban
Járkálok fel alá mint a ketrecbe zárt oroszlán. Ideges vagyok, frusztrált, csalódott és hihetetlenül kíváncsi.
Nem tudok mihez kezdeni ezekkel az információkkal. Szembesítenem kell Cat-et ez már biztos.
Haza érek és látom, hogy Lorenzo nincsen sehol, a nappali felforgatva, mindenhol üveg szilánkok vannak. Rám tör a pánik mikor Caterina sírását hallom meg a fürdőből.
- Cat. Cat. Jól vagy? - rontok rá pedig látom rajta, hogy tiltakozna
- Semmi baj. - alig kap levegőt a zokogástól
- Mi ez a felfordulás a nappaliban? Hol van Lorenzo? Mi történt? Kicsim... Cica mondd el mi a baj, hogy segíthessek.
Sutba dobtam mindent ami ma nyomasztott. Semmi nem annyira fontos mint, hogy Őt megvigasztalhassam. A föld alól is előkerítem azt aki bántani merte és megfizet minden egyes elhullatott könnycseppért.
- Sajnálom. Nem tudom, hogyan. Én nem akartam. Kérlek bocsáss meg Domenico.... - zokogva a karjaimba veti magát, én pedig egyre jobban pánikolok, hogy mi a baj mert még sosem láttam ennyire szétesni. Szinte nincs is magánál annyira kikészült.
- Cica. Mondd el mi a baj. Kérlek Cat. - könyörgőm neki hátha kissé magához tér.
- Terhes vagyok!
* Sorprensa - Meglepetés!*
YOU ARE READING
Domenico! ✔
Romance/B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T./ Az igaz szerelem mindenki életébe csak egyszer jön el! Én azt hittem, hogy a kényszer házasságba nem tapasztalhatom meg! Hozzáadtak a következő maffia főnökhöz pedig ez akár az életembe is kerülhet. Ugyanis van egy titkom! O...
