39. - Cosa ho fatto? /C./

9.8K 406 22
                                    

Mit tettem? Istenem, mit tettem?!  - ezt mantrázom magamban miközben egy véres kést szorongatok a kezemben és a sarokban kuporgok....

Mikor magamhoz tértem már repülön ültünk.
Magángépen.

- Hova megyünk? - kérdeztem összezavarodva és szédülten.

- Haza viszlek. - válaszol halálos nyugalommal Aiden

- Nem! - szinte felsikoltok. - Nem. Nem megyek haza! Elintézni valóm van New Yorkba! Azonnal szólj a pilótának, hogy változtasson út irányt. - hisztérikusan veszekszem vele.

- Caterina. Nyugodj meg. - utálom mikor ilyen kimérten viselkedik. - Ígérd meg, hogy nem csinálsz semmi ostobaságot. Ígérd meg és az életemre esküszöm, hogy megfordítom a gépet. - bólintottam mire Ő felhúzta a szemöldökét, ezzel jelezve, hogy ez nem volt elég. 

- Megígérem, hogy nem csinálok semmi ostobaságot. - mondom  ki hangosan a mondatot amire várt.

- Köszönöm. - mondja, majd felállt és szólt a pilótáknak, hogy New Yorkba megyünk.

Hamarabb odaérünk a szüleim házához mint szeretnék. Tudom azt is, hogy ha kitör a káosz nem számíthatok a Capo segítségére azok után, hogy elhagyott. Viszont a testvéreimére igen, ami azt jelenti, hogy még most küldök is nekik egy üzenetet, hogy tudják hol keressenek és mikor érkezzenek.

Caterina: A szüleinknél vagyok New Yorkban. Nem tudom, hogy lesz e baj de talán nem lenne egy hátrány ha ideutaznátok, minél előbb annál jobb. Siessetek mert itt kelleni fogtok, hogy támogassatok. Részletek később. Imádlak benneteket. Puszi Kicsikéim.

- Mit keres itt a húgod kocsija? - kérdezi Aiden akinek ismét jobb a megfigyelő képessége.

- Fogalmam sincs. Pedig az tényleg Claree- é. Majd mindjárt kiderül.

- Hogy akarod csinálni? 

- Egyszerűen. Besétálunk a bejárati ajtón. Elvégre is, én ide haza jövök. Bármilyen szar is a családom.

- Hajrá. - bíztat és előre enged

Besétálok a hatalmas ajtón ahol a testőrök csak köszönnek nekem de egyik sem érdeklődik arról, hogy mit keresek itt. 
Ennyi előnye van annak, hogy Domenico felesége vagyok. A Capo feleségét nem vonják kérdőre. Azonnal a családom keresésére indulok.
Apám irodája előtt lelassítok. Már éppen belépnék mikor Aiden szembe fordít magával és mélyen a szemembe néz.

- Caterina, ha itt elszabadul a pokol akkor tudd...

- Hogy te mindig ott vagy a hátam mögött, hogy megvédj. - ölelem át szorosan és ez ellen Ő sem ellenkezik.

- Szia apa. - sétálok be a leglazábban az irodájába. 

- Caterina. - nem is leplezi a meglepődöttségét. - Hogy kerülsz te ide, és mit keresel itt? 

- Ennyire örülsz nekem? 

- Természetesen nem. Bármikor jöhetsz és szólnod sem kell csak meglepődtem hisz már jó ideje nem láttalak. 

- Hivatalos ügyben érkeztem.

- Alig várom, hogy megtudjam miben. 

- Ez mindenkire tartozik. Anya hol van?

- Az emeleten. Nekem még egy fontos telefont el kell intéznem de menj csak fel addig nem sokára érkezem én is. 

Azzal távozom. A folyóson apám testőrébe Max-be botlok.

Domenico! ✔Onde as histórias ganham vida. Descobre agora