Domenico! ✔

31. - La mia piccola figlia! /C./

A repülőgép éppen haza száll velünk Los Angelesbe.
Hiányzott Domenico.
Ő a baba apukája így gondolni sem mertem arra, hogy nem békülünk ki.
Szeretem. Mindennél jobban.
Megkeresett ami azt jelenti, hogy fontos vagyok neki.
Mindent meg fogok tenni azért, hogy az életünk rendben legyen.
Hogy boldogok lehessünk együtt.

Kisétálok a gépen lévő hálóból és leülök az egyik bőrfotelbe a nappaliban.
Domenico és Carlo a konyha részen vannak, egyedül Angelo van itt.

- Hogy van a húgom? - kérdezem tőle feszültebben mint kellenne

- Miért nem beszéltetek? Minden áron kiakartunk szedni belőle, hogy hol vagy szóval nincs túl jól.

- Bántottad? - ripakodok rá és ugrok fel a fotelből, hogy szembe kerüljek vele.

- Valahogy ki kellett derítenünk amit tudni akartunk. - feleli lazán velem szemben állva. 

Annyira felidegesít azzal, hogy ennyire félvállról veszi, hogy már csak arra eszmélek fel, hogy hangosan csattan a tenyerem az arcán. Ez amint megtörténik Ő azonnal elkapja a kezemet amivel megütöttem és szorítani kezdi. Lorenzo és Vitto abban a pillanatban felugranak a helyükről és mögém állnak.

- Úgy látszik tényleg túl sokáig voltál távol mert elfelejtetetted a szabályokat. - mondja halkan de halálosan- Itt nem te irányítasz, hanem téged irányítanak. Tudod ki? A bátyám és én. 

- Engedj el ez fáj! - szólok rá mert hallom ahogy roppan a csontom a kezei között.

- Fájjon is. Ennél sokkal többet érdemelnél azért amiért tettél a testvéremmel. Tudod nem csak Carlo és Camila adná az életét a testvéréért hanem én is. És tudod inkább megöllek mint hogy még egyszer végig nézzem, ahogy Domenico-t porig sújtod. 

- Angelo engedd el! - szól rá Vitto is de hasztalan

- Angelo, kérlek! - kérem de nem hatja meg.

- Mi van már nincs olyan nagy szád? 

- Megütnélek még egyszer elhiheted, de békét akarok a gyerekem körül csak sajnos kénytelen vagyok elviselni téged is mert családtag vagy.

- Kénytelen bizony. Ehhez tartsd magad. - engedi el a karom mire hirtelen erős fájdalmat érzek a hasam aljában és azonnal összegörnyedve elkapom a karját. - Caterina? Caterina! - szólongat de olyan erős fájdalmaim vannak, hogy megszólalni sem tudok. - Cat az istenért szólalj már meg! Domenico! - kiabál kétségbeesetten a konyhába 

- Mi van? - amint meglátja a helyzetet azonnal hozzám rohan és a karjába kapva leül velem és simogatni kezdi a hajam és így nyugtat meg. - Cat. Mi történt? 

- Nagyon fáj. - zokogom erőtlenül

- Elindult? Az nem lehet... Hisz még van 3 hét a szülésig.

- Tudom, de ezek már olyan görcsök Dom. Elkezdődött.

- Kb. 5 perc landolásig. Amint földet érünk azonnal megyünk a kórházba.

                    ○○○○○○

- Most nyomjon Caterina. - szól az orvos.- Ez az nagyon ügyes. Már látom a buksiját. Mekkora haja van. 

- Nagyon fáj! - szólok rá mert mikor leszálltunk annyira siettünk, hogy semmilyen érzéstelenítőt nem kaptam és semmi mást sem. 

- Már nem tudok adni semmit. Sajnálom Caterina. Még három nyomás és kint lesz. 

Domenico mellettem ül és szorítja a kezemet. 
Velem van életünk legszebb pillanatában.
Mindketten sírunk mikor meghalljuk felsírni a földkerekség legszebb kisbabáját.
A kezébe adják, Ő pedig csókot nyom a homlokára, majd átadja nekem a picit és mikor a kezembe fogom és sírni kezdek, Ő törli le a gyermekünkről a könnyeimet. 
Egy puszit ad az én arcom, majd egyet a kicsinkére, majd látom, ahogy az ég felé néz és keresztetvet.

Így mond köszönetet mindenért. Így mond köszönetet értünk.

-Szeretlek! - mondom mikor a szemébe nézek.

-Szeretlek! - egy hosszú, forró csókot ad majd a babára néz aki szintén kap egy édes puszit és mintha érzékelné azt, hogy jó helyen van, biztonságban és érzi, hogy mennyire szeretjük elmosolyodik.

Domenico szintén mosolyogva, könnyektől csillogó szemekkel ránéz és csak ennyit mond:

-Isten hozott a világunkban, Chloe Cameo Black!

A mi családunk 'C' betűvel kezdődő és az apja családja 'O' betűre végződő neveinek a hagyományát is tovább viszi a kislányunk!
A legszebb kislány, akinek a legszebb életet fogjuk megteremteni!

- Annyira szeretlek titeket! - adok egy puszit mindkettőjüknek és érzem, hogy ennél boldogabb már nem is lehetnék.

* La mia piccola figlia! - Kislányom!*