Csak ülök a fotelben és várom azt a pillanatot mikor csalódottság önti el a szemeit a hírem hallatán.
Szinte ránézni sem merek mert félek, hogy nem lennék elégedett azzal amit ott láttam.
- Komolyan gondolod? - kérdezi és már a hangján érzem, hogy forognak a fogaskerekek a fejében de ennél többre nem telik tőle.
- Teljesen. - mondom szinte suttogva mert érzem, hogy kutatva pillantgat rám mintha azon gondolkodna, hogy csak viccelek-e.
- Domenico. Tudod, hogy mit teszel ezzel kockára? - a hangjában lévő szomorúságtól és összetörtségtől én is azzá válok.
- Tudom.
Mindent százszor átgondoltam.
Miután beléptem a lakásba még utána is csak ezen járt az eszem. Szerettem volna meggondolni magam és visszafordulni és elmenekülni a problémák előle de az semmire sem lett volna megoldás. A menekülés nem old meg semmit attól a probléma még ugyanúgy fent állt volna és meg is várt volna.
Nem tudom és nem is mondom, hogy ez a helyes döntés amit meghoztam de egy döntés.
Viszont ha a döntés fájdalmat okoz nekünk akkor mégsem az a helyes. Nem?
Annyira össze vagyok zavarodva!
- Nem akarom, hogy ezt tedd velünk! - érzem a hangsúlyán, hogy komolyan gondolja de ha egy döntést meghozok akkor abból nem futamodok meg. Nem csinálok segget a számból. Amit megmondtam az úgyis lesz.
- Nem mondhatom, hogy én sem akarom, hisz ha én se akarnám akkor nem így döntöttem volna. De elhiheteted, hogy őszintén gondolom mikor azt mondom, hogy sajnálom.
- És mégis mihez kezdjek a sajnálatoddal?
- Nem tudom.
Haragszik. Érzem. Szinte csak úgy áramlik felém a dühe de előbb-utóbb feldolgozza. Tudom. Ha nem is itt akkor talán valahol máshol. Hiszen most már szabad. Oda megy ahova akar. Kötöttségek nélkül, figyelmeztetések nélkül, megbánás nélkül, lelkiismeret furdalás nélkül.
És menni is fog. Tudom, mert ismerem.
- Hidd el, hogy ez így helyes. - próbálok a lelkére beszélni
- Helyes? Ez neked a helyes? Micsoda szar értékrended van neked.
- Kérlek azért érts meg engem is. Képzeld magad a helyembe.
- Nem tudom. Nem tudlak. Én soha nem tettem volna ezt veled. - mikor felemelem a fejem látom ahogyan a szemébe el nem hullajtott könnycseppek csillognak, de nem teszem szóvá.
Azon gondolkodom, hogy tudtam-e volna köztes megoldást választani. Lett-e volna köztes megoldás? Olyan amitől mindenki boldog marad, ahol senki sem sérül meg és ahol minden ugyanúgy mehetett volna tovább mint eddig... Rá kell jönnöm, hogy ez csupán egy vágyálom. Egy olyan álom amit életem végéig kergethetek de soha sem érhetek már el.
Az ilyen álmok teszik tönkre az emberek életét. Az elérhetetlen álmok amik sosem lesznek elérhetők és érzem, hogy engem is tönkre fog tenni ha nem tudok ezen a helyzeten nyugodtan túllépni.
- Ez nem megoldás. - olyan halkan suttogja, hogy szinte alig hallom.
- Ez az egyetlen megoldás. Tudom, hogy ezzel kurvára megbántalak és, hogy elveszítelek de csak ez a megoldás ami nem tesz tönkre még több életet.
- Miért fontosabb neked Ő mint Én?
És itt a millió dolláros kérdés. Nem fontosabb, csak másabb. Mert más. Nem tudom Őket összehasonlítani mert Ők ég és föld. Mindkettőt szeretem és mindkettő hozzám tartozik. Tartozott.
- Sajnálom. De ha ismét döntenem kellene, ismét ugyanígy döntenék. - mondom, majd felállok és ahogyan jöttem ugyanúgy távozok is.
A mázsás súly még mindig nyomja a vállamat.
A kérdés még mindig ott motoszkál bennem, hogy vajon helyesen cselekszem-e.
Az, hogy könnyebb lesz-e pedig csak az idő mutatja majd meg.
Döntöttem! Cselekedtem! Távoztam...
* La decisione! - Döntések! *
YOU ARE READING
Domenico! ✔
Romance/B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T./ Az igaz szerelem mindenki életébe csak egyszer jön el! Én azt hittem, hogy a kényszer házasságba nem tapasztalhatom meg! Hozzáadtak a következő maffia főnökhöz pedig ez akár az életembe is kerülhet. Ugyanis van egy titkom! O...
