Domenico! ✔

27. - Mi prendo cura di te! /C./

Két hónapja itt vagyok már Aiden-nél.

Carlo-nak igaza volt azzal kapcsolatban amit róla mondott.
Mint egy plüss mackó szögesdróttal. Tökéletes megfogalmazás.

Már az ismerkedésünk is nehézkesen ment.

A szemeimet kisírtam de valamennyire sikerült rendbe szednem magamat. Arra várok, hogy a táskám ideérjen hozzám a szalagon mikor mellém lép egy eszméletlenül helyes és magas férfi és engem néz kifürkészhetetlen tekintettel.

- Te csak Caterina lehetsz! - mondja mély hangján.

- Kiváncsi lennék, mit mondott az öcsém rólam, ha pusztán annyiból rájöttél erre, hogy rám néztél. - vetem oda neki cinikusan de Ő nem veszi fel a stílusomat.

- Azt mesélte, hogy kurvára el vagy kényeztetve és láss csodát igaza volt. Ez már messziről ordít rólad.

- Kedves. - morgom az orrom alatt mert egy szavát sem hiszem el

- Na jó. Kezdjük előröl mert csak úgy fog menni. Aiden vagyok. Te pedig csak Caterina lehetsz mert az öcséd azt mondta, keressem a leggyönyörűbb nőt akit csak valaha láttam és az itt, te vagy. - jól esnek a szavai egy ilyen szar nap után

- Caterina vagyok. Caterina Conti. - nem tudom miért a régi nevemen mutatkoztam be de lényegtelen már ez is. Pont mint minden más. - Örülök a találkozásnak Aiden. Köszönöm, hogy befogadsz egy kis időre.

- Az öcsédnek hálálkodj drága, mert az az Ő háza csak én viselem gondját és én lakom ott amíg Ő a világ másik felén él. Így titokban tudja tartani.- meglepődésem láttán elneveti magát.- Nem te vagy ám az egyetlen aki tartalék útvonalakat készít magának arra az esetre, ha más életet szeretne élni.

- Nekem nem volt tartalék útvonalam. Az öcsém mentett meg.

- Ez természetes. A testvéred. Te is megtennéd ugyanezt érte.

Nem válaszolok. A hallgatásom a beleegyezésem. Igaza van. Megvédeném bármelyiket, bármi áron.

Beülünk egy hatalmas, fekete terepjáróba és elhajtunk a nyaraló övezeteken túlra. A tengerpart egy eldugott részére ahol közel s távol sincs másik ház csak ez a hatalmas palota. Három szintes, őrült nagy kerttel, több medencével. De engem mégis a tenger nyűgőz le. Kiszállok az autóból és azonnal a partra megyek ahol a meleg víz simogat és a homok szinte égeti a talpamat.
Még soha nem éreztem magam ennyire szabadnak. Még soha nem éreztem ennyire azt, hogy élek.

- Igaza volt Carlo-nak. Tudta, hogy imádni fogod és igaza is lett. - mosolygok rá hálásan - Egyébként, elmondod, hogy hogy mutatott be engem neked?

- Azt mondta, hogy egy régi barátja vagy és , hogy tudni fogom, hogy te, te vagy ha meglátlak. Egész pontosan azt mondta, hogy ne féljek tőled, mert olyan vagy mint egy plüssmackó csak veszélyesebb kivitelben. - ezen elneveti magát, de nem sokkal később rendezi az arcvonásait és újra olyan kiismerhetetlenül néz rám ahogyan eddig is - Amúgy, hogy lehetsz az öcsém régi barátja, ha nálam is idősebb vagy?

- Nálad egy évvel vagyok idősebb. Apád szerette mindenhova elvinni az öcsédet, hogy kellőképpen megtaníthasson neki mindent amire a maffia életben szüksége lehet. Egyszer Carlo bajba keveredett mikor apátok nem volt vele és én mentettem meg. Szó szerint megmentettem az életét. Akkor azt mondta, hogy bármit kérhetek tőle és Ő megteszi, mert annyira hálás volt nekem így barátok lettünk. Pár éve történt valami az életembe és én nem akartam ott élni ahol eddig, ekkor kerestem fel Őt. Ő mondta, hogy ez az háza de nyugodtan lakjak itt ameddig jól esik. Pénzt nem kér érte csak azt, hogy tartsam rendben a dolgokat. Mindkettőnknek megéri tekintve, hogy szerintem Ő soha nem fog idejönni hosszabb távra.

- Igazad van. Nem fog. Ő élvezi azt az életet amibe született. Ő szeret 'rosszfiú' lenni. Csodálom is az erejéért.

- Te is erős vagy. Csak a te erőd másban rejlik. Ezt soha ne felejtsd el és azt sem engedd, hogy bárki kétségbe vonja. Higgy magadban Caterina.

Azóta nem sok minden változott.
Ő nem lett beszédesebb, sőt ha ez egyáltalán lehetséges csak még zárkózottabb lett mint volt, egészen a második hónapig. Akkor változott meg Ő is mikor haza akartam menni megvédeni az öcsém.
Mégis az egyetlen ami jelentősen megváltozott az én lettem.
A tengerparton töltött időnek hála az eddigi hófehér bőröm szépen lebarnult, a hajam, ami világ életemben szőke volt, most közép barnára van festve.
Aki ismerte a régi Caterina-t az valószínű most meglepődne.
De én büszke vagyok arra aki lettem.
Tovább tudtam lépni, és nem mondom, hogy nem hiányzik Domenico minden isten áldott percben, mert igenis hiányzik, de fontos, hogy a gyerekem úgy tudjon élni, hogy nem kell féltenie az anyját az apjától.

- Tessék. Ezt neked hoztam. - nyújtja át Aiden a fagyos bögrét az emeleti teraszon. Imádok itt ücsörögni. Tenger... ameddig a szem ellát. Napfelkelténél és lementénél, csodaszép.

- Jeges tea? - kérdezem meglepetten

- Jeges kávét nem adok mert terhes vagy. Ha koffeint akarsz kapsz egy fél pohár cola-t. A tea viszont ízleni fog. Családi titkos recept alapján készült.

- Tényleg nagyon finom. - kortyoltam bele - Mi benne a titok?

- Ha elmondanám nem lenne titok, nem igaz? - mosolyog rám

Aiden mindig is kedves és figyelmes volt velem mióta itt vagyok. Nem tett bántó megjegyzést arra, hogy itt vagyok és , hogy mit keresek itt vagy, hogy meddig maradok. Gondolom Carlo a legfontosabb részletekbe azért beavatta. 
Az együtt töltött idő alatt egyre jobban feloldódott a társaságomban. Egyre többet változtunk. Igazodtunk. Sok esetben egymáshoz is. Elvoltunk egymás mellett. 
Vigyázott rám/ránk. Olyan volt mint a testőreim otthon. Sok minden inkább hasonlított egy testőrre mint lakótársra. Mikor megtudtam, hogy Dom megszúrta Carlo-t legszívesebben haza száguldottam volna és én is megszúrkáltam volna Őt. Ideges lettem. A táskába kezdtem dobálni a cuccaim és rohantam volna ki az ajtón miközben folyt a könnyem, de Aiden az utolsó pillanatban elkapott, odahúzott magához és megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj, de ha most haza repülök akkor vége mindennek. A racionális énem belátta, hogy igaza volt, még akkor is ha ez nagyon nehezemre esett.

- Köszönöm. - tettem volna le az üres bögrét az asztalra, de Ő elvette tőlem, egy puszit nyomott a fejem tetejére és bement az erkélyről. 

Eddig még sosem volt ilyen. Nem érintkezett velem szándékosan. Nem adott puszit, fogta meg a kezem vagy ölelt át csak úgy.  

Hirtelen ért a felismerés, hogy bármennyire is elcseszett most az életem, de az ahogyan Aiden viszonyul hozzám,  jól esik! 

* Mi prendo cura di te! - Vigyázok rád!*