Hamilton: An American Musical (fordítás)

30.: Cabinet Battle #2 (Kabineti Csata #2)

[Washington] A mai téma: Franciaország és Anglia a háború szélén állnak. A kérdés, hogy támogassuk-e francia szövetségeseinket, vagy maradjunk ki a harcból?

Ne feledjék, most csak az én szavam számít, s nem szükséges a Kongresszus jóváhagyása. Csak engem kell meggyőzniük.

Jefferson Miniszter Úr, öné a szó.

[Jefferson] Mikor fél lábbal a sírban voltunk, ígéretet tettünk, aláírtuk az egyezményt.

Pénzre és fegyverre volt szükségünk. Hmm, kik is adták meg ezeket nekünk?

[Madison] A franciák.

[Jefferson] Nem kértek a földünkből, csupán egy ígéretet, hogy kisegítjük őket, ha meggyűlne a bajuk az elnyomókkal.

S bár egy forradalom mocskos dolog, ideje kiállni! Kiállni testvéreink mellett, és ismét szembeszállni a zsarnoksággal!

Tudom, hogy Alexander Hamilton is itt van, s hogy ő nem ért velem egyet. De emlékeztetném önöket, hogy nem ő a külügyminiszter!

Nincs benne semmi lojalitás; bűzlik az új pénztől, öltözéke nem több, mint gazdagok ruhájának ócska koppintása. Kétségbeesetten próbál feljebb kapaszkodni, s minden tettével elárulja nemzetünk elveit.

Ha eddig nem tudta volna, most már tudja, kedves Elnök Úr.

[Washington] Köszönjük, Jefferson Miniszter Úr! Hamilton Miniszter Úr, következzen a válasza.

[Hamilton] Maga még a maradék eszét is elvesztette, ha azt hiszi, hogy az elnök a szakadék szélére sodorná az országot! Nem kerülhetünk bele egy hadi katasztrófa közepébe, egy sakkjátszmába, ahol a franciáknak se királyuk se királynőjük!

Olyan királlyal írtunk alá egy egyezményt, ki most fejét egy kosárban hordja. Szeretné kivenni onnan, és kérdőre vonni?

„Betartsuk az egyezményünk, Lajos király feje?"

„Ahh, tegyetek, amit akartok, én totál halott vagyok!"

[Washington] Elég! Hamiltonnak igaza van!

[Jefferson] De uram! Nem állunk ki, nem harcolunk a szabadságért?

[Washington] De, amint a franciák kitalálják, ki vezeti őket!

[Jefferson] A nép vezet...

[Washington] A nép lázong. Ne keverje össze a kettőt.

És, őszintén szólva, kicsit nyugtalanító, hogy ennyire elvakult tud lenni.

Hamilton!

[Hamilton] Uram?

[Washington] Írja meg a semlegességi nyilatkozatot.

[Jefferson] Már el is felejtette Lafayette-et?

[Hamilton] Ezt meg hogy értsem?

[Jefferson] Kicsit sem furdalja a lelkiismeret?

Felhalmozza az adósságot, az energiát, éli a maga kis életét, s a szükség órájában gondolkodás nélkül elengedi a füle mellett barátja segítségkérését?

[Hamilton] Lafayette már felnőtt ember, boldogulni fog. És tudhatná, hogy ő az én barátom volt, mielőtt az öné lett volna.

Ha minden háborúba beleavatkozunk, sosem lesz megállás. Valahol meg kell húznunk a  határt.

[Jefferson] Jó érvelés, remek észjárásra vall.

[Hamilton] Sosem tagadtam.

[Jefferson] Biztos remek ügyvéd volt.

[Hamilton] Ügyfeleimet felmentették. 

[Jefferson] Lehet. De valamire emlékeztetnem kell.

[Hamilton] Mire?

[Jefferson] Hogy Washington nélkül sehol sem tartana.

[Washington] Hamilton!

[Jefferson] Hív apuci...