Hamilton: An American Musical (fordítás)

Alexander Hamilton (Lin előadásában a Fehér Házban)

[Lin-Manuel Miranda] Szinte kiver a víz a ténytől, hogy a Fehér Ház meghívott engem ide. Ami azt illeti, épp egy hip-hop albumon dolgozom. Egy albumon, mely egy olyan ember történetét mondja el, aki szerintem maga a hip-hop megtestesítője... Alexander Hamilton pénzügyminiszterét.

Nevetnek, de ez igaz!

St. Croixban született, törvénytelen gyermekként, egy nincstelen árva volt, s végül George Washington jobbkeze lett, pénzügyminiszter... Összekapva az összes többi Alapító Atyával.

És mondatainak ereje az, amit kiemelnék. Fantasztikus tehetsége volt ahhoz, hogy életre keltse a szavakat.

Úgyhogy most ennek az albumnak az első dalát fogom előadni ma este.

A kíséretet Alex Lacamoire, Tony- és Grammy-díjas zenszerző adja.

Amit még tudniuk kell, hogy Aaron Burr, volt alelnök szerepében adom elő a dalt...

És tapsoljanak, ha elnyerem tetszésük!

Hogy tud egy fattyú, árva, karib-szigeteki gyermeke egy szajhának és egy skótnak, szegényen, mocsokban felnőve, egy nap majd hőssé és tudóssá válni?

A tíz dolláros Alapító Atya atya nélkül többre vitte, sokkal keményebben, okosabban, önállóbban dolgozott bárkinél, és már 14 évesen egy kereskedelmi vállalat élére helyezték.

  S minden nap, míg rabszolgákat mészároltak le, hurcolták át őket a tengeren, a mi Hamiltonunk küzdött és gondoskodott magáról. Legbelül arra vágyott, hogy valaminek a részévé válhasson, és hajlandó volt ezért könyörögni, lopni, cserélni vagy kölcsön venni.

Majd jött egy hurikán, s mikor mindenhol a pusztulás uralkodott, emberünk látta jövőjét lefolyni a csatornába. Tollat ragadott, egyesítette agyával, és megírta első refrénjét, a fájdalma végrendeletét.

Nos, a város ettől a feje tetejére állt, az emberek azt mondogatták, ez a gyerek őrület! Gyűjtést szerveztek, csak hogy elküldhessék a kontinensre.

Tanulj, s ne feledd, honnan jöttél. És a világ megismeri majd a neved. Mi a neved, fiú?

Alexander Hamilton.

Az ő neve Alexander Hamilton!

És millió dolog van, mit még nem vitt véghez. De csak várjatok! Csak várjatok!

Mikor tíz éves volt, apja lelépett, nem hagyva mást hátra, csak adóságokat. Két évvel később láthatod Alexet és anyját betegen, ágyhoz kötve, saját hányásukban, félholtan feküdve, a sűrű bűzben.

És Alex jobban lett, de édesanyja gyorsan elment.

Unokatestvéréhez költözött, ki öngyilkos lett, örökségül csak lerombolt büszkeséget hagyva, s valami újat legbelül, egy hangot, mely így szólt:

Alex, gondoskodnod kell magadról!

Ő pedig elvonult, és elkezdte elolvasni az összes értekezést, amit a polcon talált.

Egy kevésbé leleményes embernek nem maradt volna semmi reménye, halott vagy nyomorgó lett volna, bármi kárpótlás nélkül.

De ő dolgozni kezdett, dolgozni kései anyja földbirtokosának. Cukornáddal és rummal kereskedett, mindennel, amit magának nem engedhetett meg. Elolvasott minden könyvet, mi keze ügyébe került, elkezdte tervezni a jövőjét, s nézd ahogy most a hajó orrában áll, útban egy új élet felé.

New Yorkban új emberré válhatsz!

És a hajó már a kikötőben, figyelj, hátha kiszúrod őt!

Ő is csak egy újabb bevándorló, ki jön fel a hajóaljból.

Ellenségei tönkretették hírnevét, Amerika elfelejtette őt.

És én... Én vagyok az az átkozott bolond, ki lelőtte őt.

Alexander Hamilton!

A gazrengetegben várunk rád!

Te sohasem hátráltál meg, mindig ki kellett mondanod minden gondolatod!

De Alexander Hamilton... Tetteidet sosem vehetjük majd el tőled.

S nagy gyávaság és irigység közepette megpróbáljuk majd lerombolni hírneved!

A világ sosem lesz már ugyanolyan, Alexander...

Ja... Én vagyok az az átkozott zseni, ki lelőtte őt!

(Már csak a dal utolsó soraiért is megérte lefordítani... Kár, hogy végül ezt kivették belőle. Plusz lefordítottam a videó elején elhangzottakat, mert engem mindig is érdekelt... Meg mert miért ne.)