Szjg Másképp

Május 5., kedd

Itthon, hullafáradtan, élményekkel. Akkor összefoglalom ezt a két napot.
Reggel nyolcra anyu kivitt a vasútállomásra (ahogy Virágot, és Ricsit is). Hallerral váltott pár szót, meg hozott időjárás jelentést. Én bénán intettem neki, és köszöntem, hogy "szia anyu. Nem, vicceltem, nem fogok itt sem hajszárítóval fürödni. Sajnos. Khm. Nem, anyu, tényleg vicceltem, nem kell dilidoki. Anyu!! Nem megyek pszichológushoz! Menj dolgozni inkább! Szia". Nem volt kínos. És azt hiszem neki nem lövöm el többet ezt a viccet.
— Sziasztok - léptem oda fáradtan a többiekhez. Zsolti a Mádáy-os pólóban evett kukoricát, Ricsi Cortezzel beszélgetett, akit amikor megláttam, kedvem lett volna hazafutni. A pilóta fazonú napszemüvege jobban áll neki, mint hittem. Virág a rockereken nevetett, akik büfögtek neki. Kimondta Robi büfögve, hogy "Virág"... Kinga unottan lapozgatott egy képeslapot, Jaques és Gábor pedig beszélgettek. Ja, tényleg, meg az a-sok is ott voltak.
— Rendben, gyerekek! Felszállunk - mondta Tölgyessy mosolyogva. Egy csordaként kezdtünk felszállni, meg páran elszéledtek (Zsolti látott jó csajokat, Andris és Robi meg ment vele). Ekkor Mádáy rendet teremtett. Aha, már értem miért jött velünk.
Én leültem egy négyesbe Zsákkal, és Gáborral. Később Kinga állt meg előttünk, és elképedve nézett ránk.
— De jó, már csak a nyomiknál van hely. Remek - vágta le magát mellém.
— Mi is örülünk neked - bólintottam. Mögénk Cortez, Ricsi, Dave és Zsolti ült (Haller a közelben maradt), Tölgyessi a rockerekkel ment hátrébb, Virág pedig leült Ricsi ölébe. Hát, megoldották.
Én olvastam volna, de a fiúk azzal szórakoztak, hogy vagy meghúzták a hajam, vagy a székem ütögették, vagy a fejemre húzták a kapucnimat. Mikor megelégeltem, idegesen fordultam hátra.
— Jól elvagytok? - vigyorogtam erőltetetten.
— Miért? - kérdezett vissza Cortez elsőként. A kék szemébe nézve azonnal elszállt az összes dühöm.
— Jó, mindegy...
És ez elkezdődött újra. Mostanság viszont nem okos dolog az idegeimmel játszani, mert köztudott, hogy gyengék.
— Komolyan mondom, nem tudom melyikőtök csinálja, de legközelebb odamegyek, és fejbeverek valakit mostmàr! - akadtam ki dühösen, ők meg folyamat röhögtek. Nagyon vicces. Abbahagyni bezzeg nem hagyták abba. Kellemesen telt az út. Én meg komolyan elgondolkoztam azon, hogy beszedek egy nyugitablettát. Na jóó. Dehogy is.
Mikor leszálltunk a vonatról Zsolti már megint csajozni akart (Edina kiakadt), a rockerek képregényárushoz akartak menni, Virág meglátott egy kutyust, ezért sikongatva akart odaszaladni hozzá, csak ugye nem engedték neki. A balhés négyes folyamatosan hangoskodott, Jaques és Gábor úgy viselkedett, mint két normális diák egy osztalykiránduláson, az a-sok rendezetten sorba álltak, és végül voltunk mi, ketten. Kinga, és én. Mi meg csak unottan figyeltük a többieket. Végül Mádáy nyert, aki elüvöltötte magát. Elmentünk a szállásra, ahol a fiúk folyamatosan vihogtak, amiért "cellákban" helyeznek el minket. ☺︎︎ Ez félig igaz is volt.
Mádáy ugyebár Cortezék mellett alszik, a rockerekkel szemben, hogy "mindenki szem előtt legyen".
— Bencze, te kivel leszel?
— Renivel.
— És velem - tette hozzá Kinga.
— Jó, a folyosó végén, legtávolabb Pósától. Nincs éjszakai randevú!
Na, ezt megkaptuk. Egy poshadó, dohos, büdös, undorító szoba.
— Én itt ugyan nem alszok - jelentettem ki fintorogva.
— Most ez komoly? - hőkölt hátra Kinga, és elővette a táskájából a Domestost. Jó ötlet volt. Mindent átsikált. Ettől a szoba mondjuk nem lett jobb, de mindegy.
— Átmegyünk a fiúkhoz? - kérdezte Virág, én bólintottam, Kinga meg elüvöltötte magát, hogy sikálja a zuhanyzót, úgyhogy ketten mentünk.
— Hihi. Ez tök jó, nem? - mosolygott rám Virág, én meg vidáman bólogattam. Bementünk az ajtón, ahol igazából ugyanaz a látvány fogadott, csak egyel több ággyal.
— Szóval itt is undorító minden - közöltem, amikor bementünk.
— Miről beszélsz? Öt csillagos lakosztály - felelte Ricsi szórakozottan.
— Hol a Póni? - ráncolta a szemöldökét Zsolti.
— Domestosszal sikálja a fürdőszobát - vágtam rá, mire bólintott. Meg sem lepődik már. Én sem. Kingával kapcsolatban nem tudom mi tud még meglepni.
— Fú, mi ez az ágy? - néztem döbbenten, és teli erőből ledőltem rá. Csakhogy ez reccsent. — Ú, basszus.
Mindenki hangosan felröhögött, én meg behúzott nyakkal felemeltem azt a lassan rohadó matracot, és csekkoltam mekkora kárt tettem. Annyira nem vészes, csak mondjuk eltörtem két rácsot. A másik meg megrepedt.
— Ajajjj. Izé. Ez így volt, amikor bejöttetek - motyogtam, ők meg még mindig nevettek. Te jó ég, csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Amúgy nem hiszem, hogy ennyire nehéz lennék, csak nagy volt a lendület, az ágy meg már meg volt viselve.
— Ren, komolyan mondom, te akkora balfék vagy! - nyújtotta a kezét Ricsi, és felsegített a földről.
— Jól van, na. Rossz az ágy - védtem magam, mire vigyorogva bólogatott.
— Vízilufi! - jött be Andris, és találomra eldobta a lufit. Ami persze engem talált el. Ki mást?
— Kösz..
— Egy perc alatt megszárad a napon - legyintett, mire megforgattam a szemem.
— Benne vagytok egy csatába? - kérdezte, én meg Virágra néztem, aki vadul bólogatott. A fiúk egyből igent mondtak.
— Hogyne - bólintottam. — Adjon egyet valaki, mert szétcsapom a fején - fordultam Cortezék felé, mire Dave röhögve adott egyet.
— Köszi - mondtam, és lefutottunk az udvarra. A szálláson a legjobb (vagy inkább az egyetlen jó) az volt, hogy közvetlen a Balcsi partján volt.