Szjg Másképp

Március 3 🥳 (2)

-És... most mit szeretnél? - kérdeztem, miközben hazafelé baktattam olvasókör után.
-Hogy átgyere - vágta rá, én pedig elmosolyodtam.
-Rendben. Akkor.. be is engedhetsz - nevettem el magam, majd megszakítottam a hívást. Miután kijött a kapun hosszas csókba vont, majd a telefonom csörgése zavarta meg a tevékenységünket.
-Kinga, mit szeretnél? - sóhajtottam fáradtan. A suliba már egyszer az agyamra ment, hogy Virág valamit titkol elmélete szerint. Na, persze.
-Renáta, tudod mit akarok? Hogy két óra múlva, pontban hatkor ott leszel Virágék háza melletti bokorba feketébe!!! - kiáltotta, én pedig ledöbbentem.
-Hogy mi van?
Kinga tényleg nem komplett.

-Nem hallottad? Mióta nem hívott téged kutyát sétáltatni?
-Állj, állj. VIRÁGNAK VAN KUTYÁJA? - kaptam sokkot duplán.
-Igen, észlény, ismered a netet?? Na, mondtam, hogy titkol valamit - magyarázta, majd sóhajtott egyet.
-Úristen.. ugye nem? - kérdeztem, majd hátradöntöttem a fejem.
-Honnan tudjam, Renáta? Akkor hatkor - búcsúzott el, majd megszakította a hívást.

-Mi az? - nézett furán Cortez.
-Hű. Hát, semmi. De.. hatkor ha nem baj, akkor találkozok Kingával - húztam el a szám.
-Dehogy baj - vont vállat. -Utána itt alszol?
-Ha szeretnéd - mosolyodtam el.
-Ha nem szeretném, nem mondanám - nevette el magát, én pedig elhúztam a szám.
-Jó, ez igaz.

Bementünk a házba, majd én mint egy betolakodó, úgy éreztem magam Cortezék között. Hamarosan megjött a felmentősereg, Ricsi esett be az ajtón tíz perc után.
-Csókolom - vigyorgott, Cortez nagyszülei meg örömmel fogadták.
-Reni, és hogy csináltad meg a tortát? - érdeklődött a nagyija kedvesen.
-Anyu segítsége nélkül - fintorodtam el, mire felröhögtek. -Hát, egyébként egyszerű volt. Vagyis ahhoz képest, hogy egyszer elrontottam a piskótát, aztán véletlen túl sok kólát öntöttem a tésztához.. legalább nem unatkoztam.
-Kéred a fejem, Ren? - kérdezte Ricsi vihogva, én pedig örömmel bólintottam.
-Hát hogyne.
-C, a te fejed majd én megeszem, neked marad Ren - mondta, én meg folyamatosan nevettem.
-Na, szép. Kannibálok - szólt Cortez nagypapája. -Mi együk meg egymást?
-Igen - felelte mosolyogva.
-Ó, valamit majdnem elfelejtettem - hajoltam le a táskámhoz, majd elkezdtem benne turkálni. -Tessék. Királyhoz méltóan...
-Kösz - röhögött, amikor a kezébe nyomtam egy játék koronát.
-Vedd fel - biccentettem.
-Muszáj?
-Naná!
Felvette, mi pedig megörökítettük a pillanatot.

Ricsi ötkor lelépett. Semmit nem mondott, miért, szóval kicsit furcsálltam. Mikor legközelebb a telefonomra néztem, az idő fél hatot mutatott. Sűrű elnézések közepette, illetve egy "várlak még" kiáltással búcsúztattak el.
Cortez kikísért a kapuig, majd egy pár hosszas csókba vont.
-Kösz.. mindent, tényleg - suttogta, majd újra megcsókolt. Kissé elhúzodott a csókcsatánk.. de még volt időm arra, hogy otthon átöltözzek, és épphogy odaérjek.
-Renáta, végre, hogy ideértél! - forgatta meg a szemét idegesen.
-Jó, bocsi, Cortezzel voltam - feleltem olvadozva.
-Na, fejezd be. Inkább figyelj, lapulj, és halk legyél! Most még sötét van, könnyű beolvadni a körneyzetbe.
-Jól van. Látok egy alakot!! - suttogtam izgatottan. -Csak ne Dórián legyen.
-Remélem ennyi esze még Virágnak is van - forgatta meg a szemét.
Virág kilépett a kapun, majd a kutyájával együtt sétalni kezdtek.
-Tudod, hova mennek?
-Van egy sejtésem. A közeli parkhoz, mindig azt mondta, milyen nyugodt az a hely!!
-Levágjuk az utat, készülj a sprintre, és figyelj!!
Mire reagálhattam volna, Kinga őrült tempóban kezdett el futni egy másik irányba, én pedig sajnos abban a tempóban kénytelen voltam követni.
Virágék előtt odaértünk, majd Kinga felmászott a fára, hogy onnan tudjuk figyelni az eseményeket. Hát.. én is megpróbáltam, egyszer le is zuhantam. Jól kiröhögött. Másodszorra sikerült felmászni, és abban a pillanatban meg is érkeztek. Pont a fa alatti padra ültek le.. ijedten néztem Kingára, aki azt sugallta a tekintével, hogy "nyugodj le!!!!". Hát jó.
-Nem tudom, hogyan mondom el Reninek - sóhajtott egyet Virág, a kapucnis ismeretlen fiú pedig átölelte.
-Csak nyugodtan. Láttad már valaha idegbetegen reagálni valamire?
Hát azt nem mondom, hogy tisztán hallottam mindent, mert Kingával puzzleoztuk ki a párbeszédet, hogy ki mit hallott. Elég hülye hangja volt ezáltal a fickónak, ahogy Virágnak is, szóval 2% esély volt arra, hogy felismerjük. Nos.. nem ment.
-Hm. Hát, Vladárra.
-Azok a rajzok borzalmasak - nevetett a pasas. Mégis ki ez az ember??
Éppen nyitottam a számat, de Kinga lekevert egy kisebbet, ami miatt elvesztettem az egyensúlyom. Ugyan a fán maradtam, de hangos volt, ahogy szerencsétlenkedek. Kinga egy "ezt jól megcsináltad" fújtatással dícsért meg.
-Biztos csak a vakondok azok - legyintett Virág, mire értetlenül néztünk össze Kingával.
-Emó, a vakondok nem a fán élnek - röhögött fel, mi pedig sokkot kaptunk.
-RICSI? - üvöltöttem el magam, majd a sokktól jól leborultam a fáról. Istenem, hogy ennyire szerencsétlen vagyok.
-Mi a... Jól vagy? Egyáltalán miért vagy itt? A fán!! - hitetlenkedett Ricsi, én pedig próbáltam életben maradni. Akkorát nem estem, de na..
-Istenem, Renáta, neked a Jackassben lenne a helyed - ugrott le mellém Kinga.
-Ti mit csináltok itt? - döbbent le Virág.
-Az első kérdésem.. mióta van kutyád? Miért nem szóltál? És.. mi van? - hadartam döbbenten.
-Előbb én. Miért kémkedtek? FBI ügynöknek készültök? - kérdezte Ricsi, majd megrázta a fejét.
-Jó, bocs, de Kinga vett rá.
-Pf. Persze - forgatta meg a szemét.
-Miért, nem?
-Hát. De - vont vállat, miután jobban belegondolt.
-Legalább már nem kell elmondanod nekik - röhögött fel Ricsi, mi pedig elmosolyodtunk.
-Oki - szólt Virág vidáman.
-Kinga, azt hiszem ideje mennünk - biccentettem.
-Minek van nálad táska? - érdeklődött Virág.
-Mert.. megyek Cortezhez - közöltem, ők pedig elvigyorodtak. -Haha. Baromi vicces. Viszont Virág, te most velem jössz inkább - fogtam meg a kezét, majd húzni kezdtem.
-Szia Ricsi - intettem, majd Kinga és Virág társaságában sétálgatni kezdtünk. Vagyis, megkezdtük a kerülőt Cortezhez. Hehe.
-Na, mesélj csak, Virág - torpantam meg, majd felvont szemöldökkel bámultam rá. Hát, Kinga egy kissé őrülten, de megszoktuk tőle.
-Ajj, nem mertem elmondani, mert féltem, hogyan reagálsz rá, és.. - magyarázkodott zavartan.
-Jézusom, Virág, miért féltél? Szerintem ennek nem ti, hanem én örülök a legjobban - tártam szét a karom hitetlenül. -Én boldog vagyok, ha te is. Ráadásul Ricsivel!! Ááá!
-Szóval akkor nem zavar? - kérdezte boci szemekkel.
-Dehogy - borultam a nyakába, és önfeledten visítoztunk.
-Abbahagynátok ezt a gyerekes viselkedést? - érdeklődött Kinga unottan. -Virág, örülök, hogy egy hozzád hasonló sötét emberrel jöttél össze. Tényleg.
-Kinga! - szóltam rá, Virág pedig őt is megölelte.
Összesen 4 másodpercig, mert utána ellökte magától. Nos, ez is valami.
-Most mi van? - puffogott, mire legyintettem. Kingánál ez valami olyasmit jelent, hogy "örülök, amiért boldog vagy".
A hazafele vezető utat végig beszélgettük, hogy hogy jöttek össze Virágék. Nagyon aranyos történet, mert msn-en kezdtek el beszélgetni, amiért nem tudtak aludni, aztán úgy hajnali kettőig beszélgettek, majd sms-ben folytatták. Ricsi egyik este leírta, hogy sokkal jobban tetszik neki ez a Virág, és bírja.. Virág megijedt, de végül visszaírt, és azóta találkozgatnak. Sajnos azt nem kérdeztem meg mióta, pedig baromi jó lett volna, hogy ne Cortezék háza előtt kapjak teljes sokkot a mai napon vagy negyedszerre.

Mikor odaértünk, Kinga levált tőlünk. Virággal éppen búcsúztunk volna el, amikor nyílt a kapu.
-Ricsi? Te most szórakozól velem - nevettem el magam, amikor szembe találtam magam a két fiúval.
-Na, persze - lökött oldalba játekosan. -Ki kémkedik?
-És ki titkolózik? - vágtam vissza, ő pedig elhúzta a száját.
-Nyertél. Lassan két hónap titkolózás - röhögött fel, én pedig döbbenten néztem rá.
-Most.. ezt nem mondod komolyan - ráztam meg a fejem mosolyogva.
-Öö. De.
-Azta - csodálkoztam. Hű.
-Tudod milyen unalmas volt kétfelől hallgatni, mit össze szenvedtetek az évek során? - sóhajtott.
-Hogy mi?
-Szerinted? Mindenről tud mindegyikünk.
-Virág! - néztem csalódottan, velem egy időben pedig Cortez is megszólalt, mint én. Csak ő éppen Ricsit mondott.
-Ti most komolyan kibeszéltetek? - kérdeztem.
-Hát. Ühüm - felelte Virág.
-Jó, mondjuk én tudtam - vont vállat Cortez röhögve.
-Na jó, én hazamegyek - intettem, és úgy érztem magam, mint akit egyszerre elárultak és átvertek.
-Ren, ne már - nevetett Ricsi, majd megölelt.
-Fú. Jó, megbocsátok - viszonoztam, majd miután abbahagytuk, mérgesen néztem rájuk. -Ha mégegyszer megtudom, hogy titkoltok előlem bármit is, komolyan, hogy lekeverek egy olyat, amilyet Kinga szokott nekem!
A kijelentésemre felröhögtek, de azért bólogattak.
-Köszönöm. És.. gratulálok!! - mondtam vidáman, Ricsi és Virág pedig összenéztek.
-Jaj, ne.
Rájuk ugrottam (úgy, ahogy tudtam), majd megöleltem őket.
-Na, sziasztok - köszöntek el, mi pedig felmentünk Cortez szobájába. Mindent részletesen elmeséltem neki, és.. megint jól kiröhögött.
-Most komolyan, leborultál a fáról? Jól vagy? - kérdezte, miután jól kinevetett.
-Hogyne - dőltem hátra az ágyba durcisan.
-Fogadjunk, hogy egy perc múlva már nem leszel durcis?
-Nem. Nem nyersz - ültem fel, majd felvontam a szemöldököm.
-Valóban? - érdeklődött vigyorogva, és mielőtt válaszra méltattam volna, magához húzott, és megcsókolt. Többször is. Hosszan. Mindegy.
-Rendben, nyertél.. - suttogtam, amikor eltoltam magamtól.
-Valahogy éreztem.
-Ugyan. Ne álméltasd magad annyira - szóltam.
-Miért ne?
-Én is eltudom érni, hogy elakadjon a szavad!
-Rajta - biccentett mosolyogva.

Na, nehogy azt higgyje, hogy csak ő lehet az Isten. Fogtam magam, és beleültem az ölébe és átkulcsoltam a lábam a háta mögött, majd átkaroltam a nyakát.
-Játszunk olyat, szülinapod alkalmából - biccentettem vigyorogva. -Hogy az veszít, aki hamarabb megcsókolja a másikat. És én fogok nyerni!
-Reni. Ne játszunk olyat, amit esélyem sincs megnyerni - próbálkozott, én pedig majdnem bedőltem.
-Szép próbálkozás - ismertem el.
-Szerinted tényleg nem mondanék neked ilyet? - kérdezte egy kis döbbenettel.
-Hát... nem, nem mondanál - feleltem, miután jól átgondoltam.
-Miért ne?
-Mert még sosem mondtál? - vontam vállat, majd kiszálltam az öléből. -Hagyjuk a játékot. Béna.
Csalódottan hátradőltem az ágyon, és a plafont bámultam, amikor is megszólalt.
-Úgy gondolod, hogy a szavak határoznak meg egy kapcsolatot?
-Nem, ilyet nem mondtam. Soha - válaszoltam, aztán újra felültem.
-Aha. Mit szeretnél hallani? - sóhajtott.
-Semmit. Nem fogom rád erőszakolni azt, ami nem a te stílusod - mosolyogtam rá.
-Még mindig úgy gondolod, hogy béna a játék? - kérdezte a semmiből.
-Hát, igen - vontam vállat.
-Tényleg? - vigyorgott. Az ölébe ültetett, majd megcsókolt.. azt hiszem, hogy őrülten szerelmes vagyok.

Cortez szülinapja 5/5: szerintem jobban élveztem, mint ő.
Ricsi és Virág: 5/5***: borzasztóan örülök!!
Cortez 5/100: mit írjak ide? Szeretem. Nagyon.

Átírtam a könyvet, szerintem érdemes lenne elolvasnod azt a jó pár részt (szereplőktől az utolsó nap a kilencedikben az utsó asszem, amit átírtam)🤪❤️ ha már itt a "karantén" xd

Ó és, asszem ez leírja az elmúlt napjaim xdd

De nagyon nagyon élveztem, hogy újra ennyit tudtam foglalkozni a könyvvel és veletek🙏🏻🥰
Megpróbálok két naponta részt hozni, de nem ígérek semmit🥺 addig is remélem ez tetszett❤️