Február 20🍒

4.2K 128 52
                                    

Irodalom után rajz következett, a világ legeslegjobb tanárával. De előtte szünetben Patrik írt.

Patrik: szia baba💘 jól vagy?

Én: szia ❤️ őszintén, nem.. te?

Patrik: ma átmegyek, és nézünk valami vígjátekot.

Én: jaj de szeretlek... oké, köszönöm💗

Patrik: tudom te majom😂 amúgy én is

Örülök, hogy ő a legjobb fiúbarátom. Nála jobbat nem is kívánhatnék..

Cortezék léptek be a terembe, én pedig rápillantottam. Akkor, ott a szívembe mintha kést döftek volna. Eszembe jutottak azok a pillanatok, amikor közösen elmentünk valahova, amikor először ott aludtam nála, vagy például a szilveszter... ezek a képek egyszerre villantak be. Cortezbe szeptembe nyolcadika óta halálosan bele vagyok esve.. ugyanis megismertem azt az oldalát az idő alatt, amit kb. 5-en ismernek. Hiszen mindenki csak a felszínt látja. Alig tudják, hogy egyébként ha azokról az emberekről van szó, akiket ő feltétel nélkül szeret, egyből rohanna.. és nem, ez nem mindenkinél alap dolog. Csak azt hiszik, hogy egy menő, helyes srác. De cseppet sem. Még mindig nagyon szeretem, és ha nagyon akarnám se tudnám elfelejteni egy nap alatt. A francba az egésszel, alig tudom ezt álcázni! Akárhányszor meglátom zavarba jövök, és a pillangók a gyomromban egyszerre repülnek fel aztán tombolnak, hozzá a szívverésem is felgyorsul. Nem elég, hogy nagyon helyes.. de egy remek ember is. Fogalmam sincs, hogy tudom azok után ezt mondani róla, hogy megcsalt.. és tudom, hogy én is csókoloztam Arnolddal. De én ellenkezten, nem csókoltam vissza, és egyből el is ugrottam! És ez a különbség.

Senki mást nem szeretek nála jobban, a francba is. És ezt kár lenne tagadnom. Szeptember nyolcadika volt az a nap, ami teljesen felforgatta az életem, és azóta vannak hangulatingadozásiam. Egyik percben sírok, másikban nevetek, vagy szomorkodok az elérhetetlen Cortezbe. És bár, megszereztem, mert összejöttünk.. de valószínűleg többször nem fogunk. Elég sok időbe fog kerülni, amíg ezen túllépek.. hiába erőlködök. Ezeket az érzéséket nem tudom csak úgy, elrejteni.. sajnos nem tudom irányítani. Pedig olyan jó lenne! Belülről szétmar ez az egész, és egyre jobban fáj.

Rámpillantott. A kék szemeiből áradt a szomorúság, ugyanis már ismerem annyira, hogy ki tudjam olvasni. A padom felé indult, mire sóhajtottam egyet. Megtámaszkodott rajta két kézzel, és vett egy mély levegőt.
-Reni, beszélhetnénk?
-Rajz lesz. Szünetbe jó? - motyogtam fáradtan, mire elmosolyodott.
-Igen.
-Jó - bólintottam. A helyére ment, majd rugdosni kezdte a székem. Na, az egy dolog, hogy beszélünk majd a szünetben. De ettől még nem lettünk haverok.

-Hallod Ren - szólt Ricsi, mire hátrafordultam. Egy cetlit tartott felém, mire értetlenül megráztam a fejem.
-Tessék? - kérdeztem érdeklődve.
-Mit csinálsz délután?
-Haza megyek sírni - vallottam be. Miért hazudjak?
-Ja..aha. Gondoltam eljössz velünk moziba.
-Kivel?
-Cort..
-Jó, ne is sorold tovább - szakítottam félbe.
-Itt a papucsod? - kérdezte vigyorogva, miközben rágózott.
-A szekrényemben van. A tiéd?
-Na, gyere felvesszük - állt fel, majd átugrott a padján (btw én is ezt szoktam suliban csinálni, kommandózokxddd)  és felrángatott a székről. A kezemnél fogva húzni kezdett, mire nevetni kezdtem.

Kivezetett a folyosóra, majd elszaladt a szekrényéhez. Addig én is kivettem a papucsom és a szülinapi ajándékát, ami egy sima fekete póló, a mell résznél egy pici gördeszkával.
-Boldog szülinapot - mosolyodtam el, mire meglepődve elvette a szatyrot.
-Kösz Ren - ölelt meg mosolyogva, amit viszonoztam. -Na vegyük fel a papucsot.
-Oké - vihogtam, majd lerángattam magamról a Conversem (amúgy mindig majdnem Vans-t írok😂).
-Na, hogy tetszünk? - léptünk be a terembe, majd rúgtam egyet, hogy jobban látszódjon.
-Te hülye így nem látszik - szólt Ricsi röhögve.
Az egész osztályból kitört a röhögés, mikor meglátták a szerelésünket. Hát, van ilyen. Ricsi vissza"kommandózott" a helyére, én viszont a klasszikus módszert választottam inkább..

Szjg Másképp Where stories live. Discover now