Szjg Másképp

⭐ Október 16⭐

-Majd jövök, szia anyu! - köszöntem, és a válaszát meg sem várva kimentem az ajtón.
-Szijaa' Reni! - ölelt meg Virág, amit viszonoztam.
-Szia! - köszöntem vissza mosolyogva. -Amúgy hova is megyünk?
-10 percre van a pizzázó - magyarázta. - A többiek meg ott várnak.
-Ja, jó - bólintottam.
A következő pillanatban több dolog történt egyszerre. Az első, hogy elkezdett csörögni a telefonom ami nem is annyira ijesztő, viszont nekiugrott a kerítésnek egy nem éppen szelíd kutya, én pedig megijedtem, és kiesett a telefonom a kezemből. Jó, bár nem volt drága, egy egyszerű itt-ott kopott gombos telefonról beszélünk, de akkor is.

-Hol vagytok? - kérdezte köszönés nélkül Dave, miután fogadtam a hívást.
-Öö.. 2 perc és ott vagyunk.
-Ja, oké - szólt - Mi már itt vagyunk, foglaltunk helyet, szóval siessetek.
-Oki - válaszolt helyettem Virág. - Rendeltetek már? - kérdezte.
-Még csak innit. Nektek is rendeltünk - mondta Ricsi. Ja, hogy akkor már nem is én meg Dave beszélünk? Jó tudni. - De azért siessetek - tette hozzá.
-Jó, mindjárt ott vagyunk - feleltem, és letettem a telefont.

Beléptünk a pizzázóba, és azonnal kiszúrtam a fiúkat, de persze, hogy a pizzázó végébe kell ülniük.
-Helóó! - foglaltunk helyet Virággal. Megint Zsolti mellett kötöttem ki, de most a másik oldalamon Cortez ült.
Egy sarokasztalhoz ültünk, vagy mi az. Talán sarokpad.
-És Dave.. - kezdtem. - Minek van itt a Macbookod? - kérdeztem értetlenül.
-Ne, ne, ne - temette a kezébe Cortez az arcát.
-Hát, tulajdonképpen... - kezdte el, a fiúk pedig egyszerre sóhajtottak fel. Mire abbahagyta a "mesét", kihozták a pizzákat. Az egészből annyit értettem, hogy egy csúcskiadású kütyü fog kijönni perceken belül, és azt figyeli.
-Klassz - mondtam, miközben fogtam a fejem.
-Muszáj volt megkérdezni? - nézett rám Cortez fáradtan.
-Hát, bocsi. Nekem nem minden napi látvány, hogy valaki egy laptop.. vagyis MacBookkal ücsörög egy pizzériába - biccentettem. -Zsolti, csereszelet?
-Aha, jöhet. Virág? - vonta bele Virágot is.
-Naná! - bólintott mosolyogva.
Tehát megint gusztustalankodtunk, ahogy Kinga mondaná. Pedig szerintem fontos a változatos étkezés!
-Hogy bírtok ennyit enni? -  kérdezte Cortez röhögve.
-Ettél már anyu főztjéből? Bárki - néztem körbe a társaságon, és Virágon kívűl mindenki megrázta a fejét. -Na, akkor 30.-án megkérem, hogy csináljon pogácsát, és megeszitek! Utána megértitek.
-Szerintem finom - vont vállat Virág.
-Nem tudom miből vagy, és honnan származol de, hogy te nem ember vagy, abban biztos vagyok - feleltem hitetlenkedve, a többiek meg felröhögtek.

Miután hazaértem a pizzériából, tanultam, leckét írtam, és bepakoltam a következő sulinapra.