Szjg Másképp

Május 10, hétfő

Hosszú nap. Borzalmasan hosszú nap.

Virág 16. szülinapja!  Ahhoz képest, a mai nap leginkább Ricsi vs. Dórián verekedés volt a nap sztorija. Sőőt. Na de, sorjában.
Hajnali edzés. Nem volt kellemes. Reggel fél nyolckor fáradtan, leamortizálva sétáltam oda a lépcső előtt álló társasághoz a válltáskámmal és a sulitáskámmal. Mint aki beköltözni készült. Klassz. Bár. Kinga sem festett másképp.
— Jó reggelt! - köszönt vidáman Virág.
— Jobbat - vágtam rá, és odaadtam Ricsinek a matekházit (elkérte). Zsolti és Dave egyből nekikezdett másolni. Megint felköszöntöttem Virágot ( személyesen ), mert eddig megtettem már a neten, és reggel sms-be is.
— Jó sportosban vagy - jegyezte meg Dave. Hát, tényleg. Fekete edzőslegging, illetve hozzá passzoló pulóver (azért a póló merész lett volna még).
— Ren, te most beköltözöl a suliba? Ennyire csak nem lehet rossz a koszt otthon - vigyorgott rám, mire megráztam a fejem.
— Hajnali edzésen voltam. Úgy érzem magam, mintha ezer éve ébren lennék. De képzeljétek el, hogy ma nem ütött meg senki, mert kivédtem - újságoltam mosolyogva, mire kiröhögtek. Vajon miért? ☺︎︎
— Nagy ügy. Lassan egy hónapja jársz, és végre ki tudsz védeni egy ütést. Egy tehetség vagy, világbajnokságra veled - gúnyolodott Kinga, de nem annyira foglalkoztam vele. Sokkal inkább feldobott az, hogy tényleg nem csapott le most senki.
— Pósa Richárd! Az irodámba, azonnal!! - lépett ki Mádáy az ajtón üvöltve. Ricsi szórakozottan indult be a suliba, és bár próbálta elnyelni a mosolyát, nem nagyon ment neki.
— Ugye, nem csapják ki? - néztem magam elé bambán, mire néma csend telepedett a társaságunkra.
— Nem, neeeem - rázta meg a fejét Virág egyből.
— Bízzunk benne, hogy nem - bólintott Kinga idegesen. Bementünk inkább a suliba, és vártuk Kardost, aki azzal kezdte az órát, hogy a második órában dolgozat, az elsőben gyakorlunk. Remek.
Az óra felében nyílt az ajtó, mindenki odakapta a fejét, de csak Arnold jött. Idegeskedhettünk tovább.
5 perccel csengetés előtt végre Ricsi lépett be a terembe.
— Mi van? Mit mondtak? - kérdezte egyből Kinga. Mindenki Ricsit nézte.
— Igazgatóit, amiért rossz színben tüntettem fel a sulit. Dórián meg jövőre nem itt kezdi az évet - jelentette ki, mire ünnepelni kezdtünk, füttyögtünk, és ujjongtunk, ügyet sem vetve arra hogy éppen óra van. Na, ennek meg is lett az eredménye, Kardos leszidott minket rendesen, és egy "a dolgozatokkal jövök vissza következő órán!" kiáltással kiment a teremből.
— A fenébe. Van esély arra, hogy elfelejti? - nézett körbe Zsolti riadtan, majd elkérte tőlem az irodalomfüzetem. Hogy neki miért nincs, azt nem tudom. De tény, hogy ebben az évben Zsoltinál nem láttam irodalom füzetet.. sőt. Vajon tudja még, mit jelent az, hogy füzet? Na mindegy. Nem fontos.
— Van egy mondás. "Egy Kardos nem felejt." - idézte Dave, hogy honnan, azt nem tudom.
— Ezt most találtad ki? - ráncoltam a szemöldököm, Dave pedig megrázta a fejét.
— Nem. Még télen beléptem egy Facebook csoportba, ott írták, hogy "Egy Kardos nem felejt.". De várj, van itt más is. Például, "Ha egy Mádáy ad, ne vedd el, ha üt, szaladj el" - mondta, mire a többiek elröhögték magukat. — Ja, a legjobbat kihagytam. "Gondos szüli a tolvajt" - olvasott fel egy újabb átköltött közmondást. És kész. Szakadtunk a nevetéstől. Jó, bár Gondos tényleg elviszi a megmaradt almákat, meg egyéb gyümölcsöket amit a menzán kapnak a diákok, és néha több példánnyal vesz el suliújságot (nekem azt mesélték, hogy azzal gyújt be. Ki talál ki ekkora baromságot?), de az nem lopás. Nem? Bár. Inkább mindegy.
A második órára tényleg rengeteg (jó, ez költői túlzás) lappal jött be Kardos, és mikor megkaptam, nem tudtam, hogy Virág dolgozatát írjam meg előbb, vagy a sajátomat. Gondoltam, akkor a kettőt egyszerre csinálom. Ez így ment is. Egy óvatlan pillanatban továbbadtam Virágnak, aki Ricsinek, Zsoltinak, meg úgy nagyjából körbement. Hátrafordultam, és láttam, hogy Cortez lapja üres, még a nevét se írta rá. Zsolti épp ekkor kivitte a tanári asztalhoz a dolgozatát, és valamit kérdezett, én meg újra hàtrafordultam Cortezhez.
— Segítsek? - kérdeztem, és gyorsan korrigáltam. — Segítek.
— Kösz, nem kell - felelte.
— Meg fogsz bukni! - suttogtam idegesen, ő meg gúnyosan elmosolyodott.
— Az téged ne érdekeljen - vágta rá, nekem pedig elakadt a szavam. Mi az, hogy ne érdekeljen? És Cortez miért bunkó?
— Reni! Fordulj előre! - szólt rám Kardos gorombán, majd Cortezhez fordult. — Antai - Kelemen pedig hozza ki a dolgozatát.
Cortez felállt, és miközben a rágóját csattogtatta, kivitte az asztalra.
— Egy újabb egyes. Szép nyárnak nézünk elébe - vicsorgott Kardos, Cortez meg unottan megvonta a vállát, és helyet foglalt. Komolyan, ha segítek, miért nem lehet elfogadni??? Az eszem megáll.
Ebédszünetben felültem Arnolddal a padra, és olvastunk. A végzősök hiánya egyébként szörnyen érződött, főleg egy ilyen kislétszámú iskolában, mint a Szent Johanna. Az új stúdiosok (kettő tizenegyedikes) egy Nirvana dalt kapcsoltak be, és a tavaszi napsütésben megvolt a hangulata.
Suli után hazamentem, tanultam, ettem, szóval csak a szokásos unalmas dolgok. És mehettem karatera. Csak most egyedül. Kinga karate mellett természetesen lovagol is (te jó ég), és mivel a mai edzése ütötte egymást, így ment lovagolni. Hát. Én meg gyomorgörccsel mentem be, és azzal is jöttem ki. Az edző szinte végig dícsért. Hm. Érdekes. Aztán, ennyi edzés után kellően elfáradtam, szóval zuhany után mentem is aludni.