Április 4

2.5K 89 14
                                    

-Virág, bámulatos lett! - emelte a magasba Virág munkáját. Egy vattacukrot rajzolt, kék- rózsaszín kombinációval. Aha, szóval a "kedvenc étel" volt a téma. Cortezé következett, aki lerajzolt egy kólát (finom étel lehet). Nem vitte túlzásba.
Végigmentünk mindenki munkáján, majd következett az enyém. Egy üres lap.
-Elnézést, de nem tudtam mi a feladat.. - húztam el a szám, majd lejjebb csúsztam a székemen.
-Inkább nem mondok semmit. - forgatta meg a szemét Vladár, majd sóhajtott egyet. -Ez egy egyes.
-Aham, gondoltam - bólogattam. -Kijavíthatom?
-Nem. Egy feladatot nem tudtál leadni három hétig. Ez a rajz meddig tartana? Egy hónap, Rentai?
Ránk csengettek, Vladár pedig kiment a teremből.
-Annyira kiborítottad, hogy már nem tudott mit mondani. Gratulálok, Renáta - sóhajtott Kinga.
-Bocsi. De ez nem az én hibám - védtem magam.
-Akkor kié? - kérdezett vissza.
Unottan Ricsire néztem, aki mosolygott rám.
-Egy citromos minyon és egy gumicukor?
-Hát, figyelj. Ha felajánlják, akkor el kell fogadni - bólogattam hevesen.
-Meg egy kémiaházi - nyújtotta a kezét.
-Valakinek még valamilyen házi? - néztem körbe unottan.

Mivel ezután már semmi érdekes nem történt, otthon meg csak tanultam (és közben be is aludtam, reggel négykor keltem..), így már nem tudok más érdekességet írni.

Április 5.

Péntek. A mai napomat nem tudom mire vélni.. érdekes volt.
Reggel korábban mentem suliba, ugyanis fényképeket kellett készítenem Leviről. Hát, jól sikerültek. Az interjúról pedig inkább nem mondok semmit.
Mikor mentem fel a lépcsőn, Edina és a többi a-s szólt utánam.
-Igen? - fordultam hátra értetlenül.
-Mi van veled meg Levivel? - kérdezte Edina felvont szemöldökkel.
-Miért érdekel?
-Engem érdekel.. - szólt halkan Timi.
-Ó - esett le. -Semmi olyan. Megérdeklődjek?
-Öm.. - jött zavarba, mire bátorítóan rámosolyogtam. Szóval Timinek tetszik Levi. Érdekes.
Felmentem a terembe, majd helyet foglaltam a székemen. Elővettem a könyvem, majd a kisebb hangzavar közepette olvasni kezdtem.
Zsoltira és Kingára kaptam fel legközelebb a fejemet, ugyanis üvöltöztek egymással.
Fogalmam sem volt mi lehetett a vita tárgya, így értetlenül fordultam hátra Ricsiékhez.
-Zsolti lónak hívta Kingát, Kinga megpofozta, és azóta "nyomorékozzák" egymást, meg hasonló nyalánkságok - magyarázta Dave.
-Aha - néztem értetlenül.
-Te, Ren - szólt Ricsi. -Kussoljatok már be egy percre! Beszélek - üvöltött oda. Semmit sem ért el vele, de mindegy. -Akkor délután 5?
-Aham. Apu is akkörül ér haza, úgyhogy ne lepődjetek meg.
-Mér, merre volt?
-Valami üzleti út. Nem tudom pontosan.
-Ja, vágom - biccentett.
Ezen kívül már csak egy, kissé aggsztó dolog történt a mai napon. Ebédszünetben a padon ültem, a többiek az árkádok alatt álldogáltak, és beszélgettek.
-Szia, Reni - köszönt rám Levi.
-Á! Szia - mosolyogtam rá halványan.
-Figyelj, arra gondoltam, nincs-e kedved eljönni velem könyvet venni apám szülinapjára. Szereti a könyveket, és te vagy itt a szakértő.
-Ó, hát... nem tudom. Mikor?
-Ma?
-Ma nem jó, fél osztályom nálam gyülekezik valami csoport munka miatt ma meg holnap.. Vasárnap?
-Jó - vont vállat. -Amúgy mizu?
-Semmi különös, veled?
-Semmi - válaszolt. -Ezt megbeszéltük.
-Aham - nevettem el magam.
Arnold lépett ki az ajtón, majd a pad felé sétált. Helyet foglalt, és elkezdett olvasni.
-Úgy csinálsz, mintha az én hibám lenne. Ráadásul köszönni sem tudsz? - akadtam ki.
-Na jóvan', ha van valami szóljál, de én ebbe nem veszek részt - jelentette ki Levi, mire vigyorogva megráztam a fejem, majd intettem neki.
-Szia.
-Hűha. Ennyi?
-Mire vársz, mit mondjak?
-Minimum egy bocs.
-Rendben. Sajnálom, hibáztam. Így megfelel?
-Nem. Nem volt elég őszinte - mosolyodtam el keserűen, majd felmentem a terembe.
-Na ezt kapd ki! - kiáltotta el magát Robi, majd ráugrott Andrisra. Andris pedig nekiesett az ajtónak.
Ami meg kiesett a keretből az ugrás következtében.
Először pislogás nélkül meredtem magam elé, majd kitört belőlem a röhögés. Idióták.
-Na, bazd - keltek fel, majd próbálták visszarakni az ajtót. Mindenki felözönlött a terembe, és így vártuk Gazdagot matekra. Röhögtünk, videóztak, és próbálták visszarakni az ajtót a helyére.
-Jó napot, jöjjön csak! Majd én becsukom - vigyorgott Robi kedvesen Gazdagra, mi pedig visszatartott röhögéssel figyeltük.
-Kedves, köszönöm - legyintett. Leült a tanári asztalhoz, Robi látszólag becsukta az ajtót, de amúgy csak nekitámasztotta a keretnek.
Gazdag belekezdett az órába, majd egyszer csak eldőlt az ajtó.
-Jézus! - tettetem ijedséget. Ricsi kapcsolt.
-Ú, bakker - vakarta meg a fejét.
-Most tönkrement az ajtó? - kérdezte Zsolti, majd sóhajtott egyet.
-Rendben, szólok a gondoknak, és az igazgatóhelyettesnek!
-Idióták!!! - kiáltotta el magát Kinga, majd kezdett volna üvölteni, mikor Andris olyan hangot adott ki, mintha haldokolna.
-Asszem el fogok ájulni de előtte okádni fogok egyet - közölte zavarosan.
-Robi! - szóltam rá összehúzott szemmel.
-Mivan? - kapkodta a fejét Ricsi.
-Azért esett ki az ajtó, mert Robi ráugrott Andrisra, Andris pedig kifejelte valahogy az ajtót - magyaráztam el. -Muti a szemed.
Andris a szemembe nézett, én pedig kikerekedett szemekkel néztem a pupilláját. Az egyik nagyobb volt, mint a másik.
-Agyrázkodásod van - közöltem, mire felröhögött. Konkrétan visított.
-Szerinted ez vicces? - kérdezte értetlenül Kinga.
-Mi történt? - jött be Mádáy a terembe.
-Andris kifejelte az ajtót, ami kiesett, és agyrázkodása van - magyarázta el Kinga.
-Istenem - sóhajtott Mádáy idegesen.
Végül kórházba vitték, ahol bent fogták, suli után pedig Robi, Virág és Ricsi ment be hozzá.
Mi, többiek, pedig távolról küldtük az erőt neki.
Hatra viszont Virág és Ricsi is visszajött, és mindenki más (Cortez, Dave) is megérkezett (Robi érthető módon nem jött).
-Na, szóval. Mit kell csinálni? - kérdezte Dave, mikor letelepedtünk a nappaliba levő kanapéra, földre, meg úgy alapból ahol kényelmes volt.
-Apu? - kaptam oda a fejem az ajtó nyílására. -Bocsi.
Odarohantam hozzá és megölelt, majd mikor elengedtem a kezembe nyomott kettő hatalmas gumicukrot! Úristen.
Anyuval is üdvözölték egymást diszkréten.
-Képzeljétek, a repülőn csomó ideig grilleztek csirkét meg steaket. 13 óráig, és nagyon finom volt! - mesélte izgatottan. -Jaj, tényleg, el is megyek boltba - közölte vidáman, majd kiment.
-Szerintetek emlékszik másra is, vagy csak a kajára? - néztem körbe értetlenül.
Mindenki az utóbbival értett egyet. Érthető.
De én is örültem neki, mivel ez azt jelenti, hogy anyu nem főz.. amúgyis rántott húst akart krumplipürével, de a múltkor hiányzott a tojás a rántott húsból, a krumplipüré pedig olyan kemény volt, mint a beton.
-Csináljuk meg először a munka felét hülyeség nélkül, aztán majd holnap folytatjuk - biccentett Cortez. Végre egy jó ötlet.
Elkezdtük csinálni, közben anyu (az én kérésemre hozott bolti cuccokat) hozott sütiket, chipseket, meg minden ilyesmit. És elfogyott. A gumicukrom viszont későbbre tartogattam. Jól jön az még, ha rossz a vacsi...

Apu este fél nyolckor ért vissza, mi pedig akkor fejeztük be a munka első felét. Fűszerek, húsok, köretnek rizs, krumpli.. Jézusom.
-Reni, csinálsz majd rizst meg krumplipürét? - kiáltotta.
-Persze - bólintottam fáradtan.
A többiek is elfáradtam, úgyhogy mindenki elment haza. Virággal érzékeny búcsút vettünk egymástól (a nyakamba ugrott), és mindenki másnak nyögtem egy "szia"-t. Cortez visszanézett az ajtóban, és rámmosolygott. Értetlenül néztem magam elé, és karbatett kézzel gondolkoztam. Most ő jeleket ad?
Remek.

A mai napom: 5/2. Nem tudom mit mondjak.

Szjg Másképp Where stories live. Discover now